Karácsony Gergely negyedosztályú népszínművének újabb felvonása, hogy elkezdett kompromisszumkész, engedékeny jófiút játszani (majd a következő felvonásban morcos ellenhörcsög lesz). E színjáték első epizódja, hogy az egész kampány alatt általa válogatott módokon gyalázott, Orbán kesztyűbábjának titulált Tarlós Istvánnak felajánlotta a Budapest díszpolgára címet. Ó, mily nemes gesztus! – gondolná elsőre az ember, vége a harcnak, a galamb körbehordozta az olajágat, a bárányok odaültek az oroszlánokhoz, emberi arcunkat vesszük elő ismét, megsimogatjuk a hosszú harcban elfáradt, megsérült lelkeket.

Igen ám, de második olvasatra összekuszálódnak kissé a szálak. Ugyanis Karácsony Gergely mondata teljes terjedelmében úgy szól, hogy Tarlós István Demszky Gáborral együtt kapná meg a Budapest díszpolgára címet. Ez így nem egyéb, mint Demszky tisztára suvickolása, kiszidolozása és Tarlós bekoszolása.

Demszky uralkodása idején Budapest egy koszlott, rettenetes város lett, éppen olyan negyedosztályú, mint az a népszínmű, amelyben most Karácsony a főszereplő. Demszky alatt lerohadt a főváros, Demszky alatt aztán tényleg csúcsra járt a korrupció, Demszky főpolgármesterségének szimbólumai a nokiás dobozból kivigyorgó Hagyó Miklós, a négyes metró ellopott százmilliárdjai – összegszerűen és pofátlanságában is ez volt az egész rendszerváltás legvérlázítóbb korrupciós botránya, hab a tortán, hogy különböző jelentésekben (OLAF, Korrupciókutató Intézet) mindez úgy szerepel, mint az Orbán-kormány bűne. Demszky főpolgármesterségének szimbólumai a nép ajkán is csak „Demszky-karóknak” emlegetett értelmetlen vasoszlopok, a kosz, az összehugyozott, bűzlő aluljárók, a lerohadt buszok.

De legalább Demszkynek lett egy szép nyaralója az Adrián, és nem kell attól tartania, hogy majd egyszer a „függetlenobjektív” sajtó oda tartja az orra alá a mikrofonokat a budiról kifelé jövet, árulja már el, hogy akkor miből. Innen, erről a szintről kellett ezt a fővárost felhozni. A felhozatal pedig Tarlós István és a vele együttműködő Orbán-kormány műve volt. És ennyi év elteltével Budapest európai fővárossá vált, a legkülönbözőbb nyugati értékelések szerint is Európa egyik legjobb, legélhetőbb fővárosa, lépni nem lehet a turistáktól, eltűnt az utcákról a húgyszag és a mocsok, a kosz, biztonság van, ma Budapesten senkinek sem kell gyomorgörccsel járnia este vagy éjjel az utcán, fejlesztések tucatjai valósultak meg, illetve állnak megvalósítás alatt, és ez még akkor is igaz, ha a szeretve tisztelt ellenzéknek nem tetszik, ha uszodák, sporttelepek, stadionok, új múzeumok, zenepavilonok s miegyebek épülnek.

Lelkük rajta. Most majd az lesz, amit ők szeretnének. Lesznek megint hajléktalanok az utcákon és az aluljárókban, lesz kosz és mocsok, lesz drog és tűcsereprogram, Józsefvárosból megint lesz „nyócker” – mindenki megkapja, amit szeretne. Lesznek félbehagyott torzók, soha el nem készülő fejlesztések, visszatérünk oda, ahonnét elrugaszkodtunk a Demszky-éra után. Ahogy egy kedves barátom fogalmazott a választás éjszakáján: szeretett népünk megunta a kockacukrot, igényli kicsit a korbácsot. Így lesz. Nem baj. Ahogy mondani szoktuk, ezek nem tudják annyira tönkretenni, lerombolni ezt az országot (várost), hogy mi ne építsük fel újra és újra.

De ha kérhetem: Tarlós István ne legyen Demszkyvel együtt díszpolgár! Tarlós István ne engedje, hogy életművét és őt magát összedemszkyzzék. Méltatlan lenne őhozzá is és persze mindannyiunkhoz. Tarlós István várja meg, ameddig az övéi elismerik munkáját, várja ki, amikor majd az övéitől megkapja azt a címet, amit feltétel nélkül megérdemel.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>