Brüsszel semmit nem tud reagálni a Kína részéről a napokban bejelentett exportkorlátozásra, amelyet Peking két, a zöldátállásban nélkülözhetetlen kritikus ásvány, a gallium és a germánium kapcsán vezetett be. Szó szerint semmit, az Európai Bizottság illetékesei ugyanis teljes hallgatásba menekültek. Az ügyre rálátók szerint teljes a döbbenet Brüsszelben, ami azért igencsak meglepő – írja a Mandiner.

Kína bevitte a jobbegyenest

Az Európai Unió addig hajtogatta a „kockázatmentesítés” kifejezést – amely Kína világkereskedelmi szerepének visszaszorítását jelenti a gyakorlatban –, és addig ismételgette, hogy a zöldátálláshoz nélkülözhetetlen kritikus ásványok és nyersanyagok terén is diverzifikációra törekszik, amíg Peking vállat nem vont, majd a lehető leghatározottabban meg nem mutatta, milyen lesz egy kereskedelmi háború, ha az Európai Unió az Egyesült Államok akaratának megfelelően elkezdi átpolitizálni a gazdasági együttműködéseket.

Kína oda ütött, ahol a legjobban fáj:

korlátozni fogja a kritikus ásványianyag-exportját, különös tekintettel a galliumra és a germániumra. A két anyag kulcsfontosságú a chipgyártás, a távközlés és az elektromos járműipar számára, a zöldátállás lázában égő EU pedig a jelek szerint még fel sem fogta, milyen figyelmeztetést kapott.

A nélkülözhetetlen gallium 71, míg a germánium 45 százalékát ugyanis Kínából szerzi be az Európai Unió, ezek mennyiségi korlátozása tehát az EU valamennyi jövőbeli tervét fenekestől forgathatja fel.

A kínai csapás csak ízelítő, a célja éppen az, hogy figyelmeztesse Európát:

nincs olyan opció, amely lehetővé tenné az elszakadást a kínai nyersanyagoktól, mint ahogyan Peking azt sem fogja tétlenül nézni, hogy az EU az ő kárára szerepet vállaljon az Egyesült Államok hegemón gazdasági törekvéseiben.

Néma csend

A tagállamok feszült csendben találgatják, hogy mi lesz a következő lépés, Brüsszelben azonban teljesen megnémultak az egyébként mindig harcra kész bürokraták. Az Európai Parlament képviselői közül néhányan már megszólaltak, de csak a szokásos üres frázisokat ismételgetik arról, hogy lám, itt a válasz arra, miért van szüksége az EU-nak saját kitermelésre és feldolgozásra.

Az igazán lényeges Valdis Dombrovskis, az EU kereskedelmi biztosa, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének a reagálása lenne, de ilyesmire eddig nem került sor. Mindkét erős ember csendben van, pedig amikor a Kína ellen megfogalmazott javaslatok bekerültek az EU gazdasági stratégiájába, élen jártak a megfogalmazásban. Igaz, a vészforgatókönyvről megfeledkeztek, vagyis

a „kockázatmentesítés” kifejezésnél egyedül arra gondoltak, hogyan tudnának szabadulni a szerintük túl szoros kínai kereskedelmi együttműködéstől, arra már nem, mi történik akkor, ha a kivitelezést Peking mutatja be nekik, a saját játékszabályai szerint.

Az Európai Bizottság most azt teszi, amihez szerinte a legjobban ért: elemzi a helyzetet. Ezt megteheti, ugyanakkor a végeredmény minden esetben ugyanaz lesz:

ha egyedül Kínából lehet beszerezni valamit, Kína pedig nem adja azt, akkor az összes terv, amely az elkövetkezendő évtizedek EU-s ipar- és gazdaságpolitikáját meghatározhatta volna, megy a kukába.

Veszélyes játék

Valóban megdöbbentő, hogy az Európai Unió ennyire csak a saját forgatókönyvét írta meg, és fel sem vetődött benne, hogy Kína nem fogja tétlenül figyelni a kereskedelmének fékezésére irányuló kísérleteket. Csin Kang külügyminiszter májusi németországi látogatásakor már jól érthetően megfogalmazta: legyen szó szankciókról vagy a kereskedelmi kapcsolatok szándékos megsértéséről az EU vagy bármely tagállama részéről, Peking válasza gyors és nagyon mélyreható lesz.

forrás: hirado.hu

]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>