Sőt, ezt is üzenték nekünk: „Mint szintén demokratikus ország, továbbra is arra ösztönözzük a kormányt, hogy igyekezzék becsületesen, nyíltan és tényszerűen értékelni a magyarországi holokausztot.”

Az ilyesféle baráti hangnak nehéz ellenállni, úgyhogy jó példával járok elöl, és nekilátok. Becsületesen, nyíltan és őszintén.

A Mazsihisszel végül is nem lenne túl nehéz egyeztetni. Ugyanis a Mazsihisz minden évben megemlékezik Magyarország német megszállásáról, március 19-én. A tervezett emlékmű pedig pontosan erre a megszállásra kívánja emlékeztetni az utókort. Itt tehát nem feszül ellentét. Ráadásul alig három évvel ezelőtt tartott emlékezetes beszédet a Mazsihisz részéről és nevében Zoltai Gusztáv Veszprémben, ahol elmondta: az 1944. március 19-i német megszállás megpecsételte a magyarországi zsidóság sorsát.

Pontosan így van. Ennél becsületesebben, nyíltabban és őszintébben nehéz lenne összefoglalni a dolgok lényegét. A tervezett emlékmű róluk, a német megszállás által megpecsételt sorsú áldozatokról szól, nekik akar örök emléket állítani. És a többi áldozatról is. Mert a német megszállásnak, majd az azt követő szovjet megszállásnak voltak nem zsidó származású áldozatai is. És valószínűleg ezzel van a baj. Hogy voltak más áldozatok is. Akikről nem illik megemlékezni, főleg nem együtt a zsidó áldozatokkal. Mert ugye, ahogy Todorov írta volt, a nácizmusnak és a kommunizmusnak is voltak (vannak) bűnösei és áldozatai. Ám a két 20. századi szörnyrendszer összehasonlítása önmagában bűnnek számít, s a bűnösök és áldozatok különféleképpen reagálnak rá. A nácizmus áldozatai foggal-körömmel tiltakoznak az összehasonlítás ellen, mert szerintük az ő áldozatuk egyedülálló, kivételes, semmihez sem hasonlítható áldozat. A nácizmus bűnösei helyeslik az összehasonlítást, hiszen az felmentésül szolgál az ő számukra. Miképpen a kommunizmus áldozatai is az összehasonlítás mellett vannak, hiszen ez megfelelő szintre emeli végre az ő áldozatukat, s egyszersmind vádként szolgál számukra. Míg a kommunizmus bűnösei szintúgy tiltakoznak az összehasonlítás ellen, mert az szörnyű vádként hull(ana) vissza rájuk. S lám, máris egy gyékényen árulnak a nácizmus áldozatai a kommunizmus bűnöseivel, és a kommunizmus áldozatai a nácizmus bűnöseivel. Azt a hamis látszatot keltve, mintha amúgy bármiben is közük lenne egymáshoz. (Egyes esetekben van, de az egy másik történet.)

Ezt a hamis történelmi tudatot és közérzületet erősítik a Birodalom nekünk írt ukázai. S erre a hamis történelmi tudatra apellálnak azok a gazemberek is, akik képtelenek elviselni választási vereségüket, és a permanens forradalom lenini elvét követve, most a Szabadság téri emlékmű körül gerjesztenek hisztériát (Igen! Azt!), és összevissza hazudoznak az emlékmű „szellemiségéről” és a kormány szándékairól. Ezek szekerét tolja az Egyesült Államok, amikor – sokadszor – megpróbál beavatkozni a magyar belügyekbe. Mi viszont többek között azért szavaztunk április 6-án a Fidesz–KDNP-szövetségre, a folytatásra, hogy továbbra is független, szuverén kormánya legyen országunknak, olyan, amelyik a Birodalom dörgedelmeitől sem ijed meg, és nem hagyja magát ettől befolyásolni.

Ezen túl meg éljen a társadalmi párbeszéd. Én például remek társadalmi párbeszédet képzelek el azzal a honfitársammal, aki a minap betelefonált Bolgár úrnak, és előadta a dolgok lényegét. Az meg az volna, hogy a betelefonáló saját bevallása szerint baloldali érzelmű ember, az ATV rendszeres nézője, a Sajtóklub rajongója, nemkülönben a Bolgár úré is, és csak azért szavazott a Jobbikra, mert hát a cigánykérdést azért muszáj lesz megoldani.

Na, hát ezekből van sok-sok százezer ebben az országban.

És előbb-utóbb velük is muszáj lesz eldumcsizni. Ebben vállalhatna oroszlánrészt a baloldal, ha lenne, és ha tudna becsületes, nyílt és őszinte lenni. Ám ez a baloldal az elhülyülőfélben lévő Birodalommal a háta mögött a Szabadság téri emlékműről és a magyarországi holokausztról hazudozik, immáron sok évtizede. Nyilván ezzel is van dolgunk, de azért kezeljük a helyén, és ne értékeljük túl az ügyet. Helyette legyen emlékműve a német megszállás áldozatainak, és a szovjet megszállás áldozatainak is végre, a kommunizmus összes áldozatának, és legyen benne a tankönyvekben végre a magyar zsidók Horthynak írt hálaadó levele.

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>