Egészen közelről, megfellebbezhetetlenül. Előbb Istent kell megtagadni, aztán a természetnek kell hadat üzenni. Hogy végül ne maradjon semmi, csak az ember.„– Nos, Voltaire fellázadt a földrengés ellen.

– Mármint… hogyhogy? Fellázadt?

– Felháborodott, igen, Nem fogadta el a kegyetlen fátumot és faktumot, nem volt hajlandó megalázkodni előtte. A szellem és az értelem nevében tiltakozott a természet eme botrányos csínye ellen, amelynek egy virágzó város háromnegyed része és több ezer emberélet esett áldozatul. Csodálkozik? Mosolyog? Nem bánom, csodálkozzék, de ami a mosolygást illeti, a leghatározottabban tiltakozom ellene! Voltaire magatartása csak azt bizonyítja, hogy igazi utóda volt amaz igazi gallusoknak, akik nyílvesszőiket az ég ellen lőtték. Nos, mérnök úr, itt láthatja a szellem és a természet kibékíthetetlen ellentétét: a szellem örök ellensége a természetnek, büszkén és gyanakvóan áll vele szemben, fennen kitart ama joga mellett, hogy bírálhassa a természetet és gonosz, értelemellenes hatalmát. Mert a természeté a hatalom, márpedig szolgai lélek az, amely elfogadja a hatalmat, és belenyugszik… mármint belsőleg belenyugszik. Itt láthatja ugyancsak azt a humanitást, amely nem kerül ellentmondásba önmagával, nem esik keresztény álszenteskedésbe, ha a testben örök ellenlábasát, a gonosz elvét látja meg. Az ellentmondás, amelyet látni vél, tulajdonképpen mindig ugyanaz.”

Settembrini hadarja el mindezt Hans Castorpnak. Egészen Castorp elé állva, nagyon közel hozzá, bele az arcába.

Ez lett Európa és a Nyugat princípiuma. Voltaire, Settembrini, felvilágosodás, jakobinusok, bolsevikok, a létezés próbáját soha ki nem állt, egysejtű igazságok arcba mondása. Egészen közelről, megfellebbezhetetlenül.

Előbb Istent kell megtagadni, aztán a természetnek kell hadat üzenni. Hogy végül ne maradjon semmi, csak az ember. S mert folytatni kell a harcot, hát muszáj végül proletárt faragni az emberből. Rettenetes tömeget. Egyforma gondolattalansággal, egyforma vágyakkal. Megfosztva a feltámadás reményétől. Önmagába zárva.

Régen kezdődött.

„– Sajnálom, hogy nem tetszik, amit mondok, de kötelességünk, hogy a jelenségeket különválasszuk, rendezzük, és a homo Dei eszméjét ne szennyezzük be tisztátalan alkotóelemekkel. Ti, olaszok, feltaláltátok a váltóüzletet és a bankot: Isten bocsássa meg! De az angolok feltalálták a gazdasági alapokra fektetett társadalomtudományt, és ezt az ember géniusza sosem bocsátja meg nekik.”

Ezek Naphta szavai, szintúgy a Varázshegyből.

S itt meg is állhatnánk, mondván, el van magyarázva minden. De az ilyen megállások egyszersmind a beletörődés börtönei. Ezért elfogadhatatlanok, fojtogatóak, gyilkosok. S persze a lázadással is óvatosan, nagyon óvatosan! A lázadás korunk ópiuma. A lázadás lett a felülről irányított pótcselekvés, a tömegember csörgője, nem létező önbecsülé-sének pótléka, a legrémisztőbb drog.

„Mert végül is Hans Castorp mérnök, kezdő hajóépítő, a világforgalom és a technika embere. Így hát megtörténhet, hogy a radikálisokhoz csatlakozik, fenegyerek lesz belőle, ódon épületek és tájszépségek profán rombolója, kötetlen, mint a zsidó, kegyelettelen, mint az amerikai, olyasféle hajlamú egyén, aki szívesebben sutba dobja a tisztes hagyományokat, semhogy kivárja a természetes feltételek lassú, megfontolt kialakulását, aki vakmerő vállalkozásokba viszi az államot. Igen, ez éppúgy elképzelhető.”

Nem. Ez már régen befejezett múlt idő. Ez már az elképzelt, a megvalósult, a megszenvedett, az átélt, ezen kell túljutni végre.

Túl, de örökre.

S az „örökre” túlpartján aztán vár az egyetlen bizonyosság. Az ember, az emberiség felnőttkora. Már mondtam, de meg kell ismételnem Newton csodálatos szavait: „Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján meglelé Istent…”

Ez az egyetlen bizonyosság. A „csakazértis” valósága. Minden más: kamaszkor, dackorszak, végtelen ostobaság, tömegember, tömegigény, Európa elrablása.

Jézus feltámada! Halleluja!

Két évezred tanúságtétele. Igen. Mert kereszténység nélkül az élet maradék elviselhetősége sem lenne meg. Hát becsüljük meg magunkat. Sosem késő.

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>