Ez az egyszerű tény pedig jelentős kérdéseket vet fel az Európai Unióval kapcsolatban is. Az első és legfontosabb, hogy megmarad-e egyáltalán az unió. Ugyanis Cameron nem teheti meg – és esze ágában sincs megtenni! –, hogy ne teljesítse legfontosabb választási ígéreteit. A legfontosabbak legfontosabbika pedig az, hogy legkésőbb 2017-ig népszavazást fog kiírni az EU-tagságról.

Cameron 2013 óta tartja napirenden ezt a kérdést. Akkor vetette fel először, hogy újraválasztása esetén tárgyalásokat fog kezdeményezni az EU-tagság feltételeiről, majd pedig népszavazást ír ki a tagságról magáról.

Cameron tehát immáron 2013 óta billogot visel. Hiszen elkövette az ősbűnt. Fel mert vetni valamit, ami a mainstream média és a brüsszeli tintanyalók szerint nem felvethető.

S ha ezt a tényt szem előtt tartjuk, akkor választ kapunk még egy kérdésre. Nevezetesen, hogyan és miért kelthette és tarthatta fenn egészen az urnazárásig azt a látszatot az európai mainstream sajtó, hogy Cameron és Ed Miliband fej-fej mellett állnak, hogy kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan, vajon a toryk vagy a Munkáspárt győz-e. Sőt! Ez a sajtó azt sugallta, hogy inkább Miliband áll győzelemre. Még tegnap este is Miliband-fotókat táraztak be, hogy illően köszöntsék majd a győztest.

Ehhez képest Cameron fölényesen, minden előzetes „várakozást”, közvélemény-kutatást és médiajóslást meghaladó mértékben győzött, a Munkáspárt rég nem látott mélységbe zuhant, Skóciában pedig egyszerűen taroltak a nacionalisták.

Az európai média pedig leszerepelt. Egyszerűen azért, mert Cameron 2013-as bejelentése miatt úgy döntött, beszáll kicsit a kampányba, és úgy tesz, mintha Miliband esélyes lenne.

Nem így lett. Másképpen lett. És ez a másképpen azt jelenti, hogy az EU komisszárjai kezdhetnek aggódni. És nem csak a hamarosan elkövetkező brit népszavazás miatt. Ugyanis Cameron egyéb tabukat is le akar dönteni. Mindenekelőtt a bevándorlással kapcsolatos idióta és tarthatatlan tabukat. Lássuk csak, mit is ígért a kampányban az angoloknak a konzervatív kormányfő.

Mindenekelőtt bevándorlási kvótát vezet be, és néhány tízezerben szabná meg a bevándorlók összlétszámát évente. (Ami még mindig túl sok!)

Az EU-n belülről érkező bevándorlók négy évig nem kaphatnak szociális juttatásokat és szociális lakást.

Eltörlik a munkakeresési támogatást és a gyerekek után járó szociá-lis segélyt.

Deportálnák a bevándorló bűnözőket, és megakadályoznák, hogy visszatérhessenek Nagy-Britanniába.

Nos, ezen pontok közül egy is elegendő (lenne) ahhoz, hogy például Orbán Viktort keresztre feszítsék. Cameron esetében egyelőre „csak” odáig merészkedtek, hogy megpróbálták a hamis látszat fenntartásával befolyásolni a választás eredményét.

Nem sikerült. S ha a népszavazást kiírják, a skót Nemzeti Párt újra be fogja nyújtani a függetlenségről szóló népszavazási kezdeményezését. Mindez, és a görög állapotok pedig erősen megkérdőjelezik az Európai Unió jövőjét, legalábbis ebben a ma ismert formájában. S ebben az egyértelmű helyzetben a leszerepelt közvélemény-kutatók és a lebukott sajtó azzal vigasztalja magát, hogy a felmérések szerint csak minimális többségben vannak Angliában az EU-ból kilépést támogatók.

Ja. Persze. Tudjuk.

Amúgy a hazai média, tudjuk, melyik része, is tökéletesen igazodik, igazodott az európai sajtóhoz, s így felsült, azzal együtt. A legszebb teljesítményt ismét az Index nyújtotta, ahová tegnap este már egy Cameron–Orbán közös fényképet tettek ki vezető anyagnak, és ezt írták alá:

„Tovább bosszantja-e Brüsszelt a brit–magyar szövetség?”

Igen, gyerekek. Tovább.

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu