A 888-on írta meg Pörge Béla kolléga az alábbiakat:

„Kommentelői oktatták ki Szanyi Tibort

Szanyi kiment sétálni a családjával az Országház elé, készített egy fotót, majd leégette magát a Facebookon.

Úgy látszik, Szanyi Tibor még nem nagyon találkozott a kereszténységhez és a karácsonyhoz köthető hagyományokkal.

Ez persze nem feltétlenül baj, az már inkább, hogy erre kifejezetten büszke, ráadásul hirdeti is.

A bejegyzés alatti hozzászólások között szerencsére többen is helyretették Szanyit. A hozzászólásokat szó szerint idéztük, eredeti formában.

"Szanyi Tibor! Ön most is tájékozatlanságának vagy butaságának adott hangot. Advent van. Jézus születését várjuk. Karácsonykor helyezik el a jászolba a kis Jézust. Régi szokás szerint..."

"Nem tudom, hol, hogyan nőtt fel. De,ennyi idősen már tudnia kellene, hogy a kis Jézus 24-én éjfélkor születik. Ezen egyszerű oknál fogva, még nem lehet a jászolba."

"Az általános műveltséghez ez is hozzátartozna, hogy tudja, mikor születik meg a kis Jézus! Na de egy Foxi-Maxin nevelkedett MSZMP-stől ez nem elvárható!"

Akit érdekel még több ilyen komment, a bejegyzés alatt megtalálja őket, azonban inkább nézzünk pár választ Szanyitól, hiszen a stílus maga az ember!

"Igen, hatalmas, mondhatnám ‘isteni’ szerencsém, hogy ez a rengeteg szemfényvesztés kimaradt az életemből."

"Szerencsére az ilyesmitől mentes a magyar többség"

Ehhez az egészhez nehéz mit hozzátenni, csak egy szólás jutott eszembe végére:

Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.”

Egy picit, tényleg csak egy icipicit messzebbre mennék Pörge kollégánál. Szerintem ugyanis Szanyi a tőrőlmetszett, szar, retek lumpenproli, az igazi gyilkos jakobinus, a bolsevik rohadék prototípusa. Vele kapcsolatban teljesen értelmetlenek a régi, jóféle, polgári világból ránk maradt szólások, például hallgatásról, bölcsességről. Tessék Egon Friedell-t olvasni, ő remekül leírja a „forradalmi Franciaország vezetőiről” értekezvén, hogy kik ezek: 

„Ekkor kezdetét vette ama pompás ponyvaregény, ami annyi csodálatot és iszonyatot váltott ki Európában. Három főhőse: legelőször is Jean-Paul Marat, e megveszett pincepatkány, akinek a közcsatornarendszer eldugulása lehetőséget ad, hogy előugorjon latrinájából és őrjöngve mindent felzabáljon. Mocskos, megszállott, korcs, vérbajos, és csillapíthatatlan gyűlölet tölti el mindenki ellen, aki mosakszik, épelméjű, és vérbaj nélkül való – jellegzetes képviselője egyszóval a forradalmi söpredéknek, a föld alatti egzisztenciáknak, akik lumpenkocsmákból, omladozó műhelyek sötétjéből, erdei rejtekhelyekről és föld alatti lyukakból bukkannak elő hirtelen. Második főhőse Georges Jacques Danton, egyfajta nemes haramia, Moor Károly rosszul sikerült utánzata, akit himlőhelyes buldogfeje, mennydörgő hangja és az élvezeteket habzsoló vitalitása miatt a csőcselék Mirabeau-jaként emlegetnek, s csakugyan váltakozóan vérszomjas és jószívű, ostoba és intelligens, akár egy idomítatlan szelindek; a harmadik pedig Maximilian Robespierre, e gimnáziumi tanár, akit egyszerre démon szállt meg, aki zsarnokságát rendes viszonyok között a házaséletben élte volna ki, s aki diktatúrájához nem hozott otthonról egyebet, mint átlagos értelmet, gimnáziumi műveltségének híg főzetét, s a középszerű stréber jó hírnevét; már az iskolában osztályelső volt, és más korokban vagy más országban az lett volna belőle, ami az osztályelsőkből lenni szokott: zugügyvéd – kezdetben csakugyan az volt –, községi tisztviselő, könyvelő vagy rendőrségi besúgó – és az lett, ami csak abban a korban és csak abban az országban lehetett egy osztályelsőből: a jakobinus Franciaország teljhatalmú önkényura.”

E háromból van összegyúrva Szanyi.

De ideidézhetjük Jungot is:

„Ha sikerülne egyszer a világ minden tradícióját elvágni, a következő nemzedékkel az egész mitológia és vallástörténet elölről kezdődnék.”

Valahogy így. De esetleg fejezzük be az egészet Friedellel:

„A szocializmus gazdaggá akarja tenni a szegényeket, Jézus szegénnyé a gazdagokat; a szocializmus irigyli a gazdagokat, Jézus sajnálja őket; a szocializmus azt akarja, hogy ha lehet, mindenki dolgozzék s birtokoljon, Jézus abban látja az eszményi társadalmi állapotot, hogy lehetőleg senki ne dolgozzék, és senkinek ne legyen tulajdona sem. Ezért Jézus ellen elkövethető legnagyobb káromlás az, ha egy sorba állítják őt azokkal a törpe szellemekkel, akik az emberiséget nemzetgazdasági úton akarnák megváltani.”

Bayer Zsolt

Forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>