Jakab és Gulicska. Két retek. Két büdös bunkó. Egyik a parlamentben, másik az egyik seggében.

„Viktorból Viktória a börtönben” – emeli a színvonalat az egyik büdös bunkó a parlamentben.

„Megeszlek anyáddal együtt!” – üvölt az utcán a másik büdös bunkó, aztán fojtófogással földre visz valakit.

Az ellenzék többi része, meg a sajtójuk boldogan, vigyorogva, elégedetten tapsikolva asszisztál ehhez az egészhez.

Kisnyilasok, kommunisták, Lenin-fiúk. És újra együtt, mint mindig. Megint kiöntött a csatorna szennye. Jönnek a pincepatkányok (Friedell mester forever!), bilincselnének, erőszakolnának, ölnének, hersegve szívnák a vért és vennének el megint mindent azoktól, akiknek van valamilyük.

Muszáj lesz eltakarítani ezt a mocskot jövő tavasszal, mint a szart az utcáról. Egy nagy nekiveselkedés még, egy sorsdöntő szavazás, s utána nyugalom lesz. Ugyanis a negyedik vereség után az ezekkel egylényegű nyugati hálózatok, titkosszolgálatok, Soros-hálózatok, az egész neomarxista, anarchista, „wok” és „új identitás” fostenger többé nem fogja finanszírozni ezt a pitiáner, tehetségtelen, nyomorult, béna, frusztrált, agresszív ágensét.

Akkor el fognak tűnni örökre a semmiben. A Jakab meg a Gulicska távolodik a hajnali ködben, s magába szívja a két zsebnyilast az axonometrikusan ponttá zsugorodó végtelen. A Gulicska még hátra fordul egyszer, s felkiált: „megeszlek anyáddal együtt!” – de a hangja sikoltásba fúl, mikor a Jakab erőszakkal a farába túr...

A „jobbikságot” a „dékásságot” mint üveggolyót, megkapod. Tizedikre fölviszed, ablakon kivágod. S annyi...