Rytkó Emília önmagában érdektelen. Egy szerencsétlen, gyáva ember, akibe elég gonoszság, elég lelketlenség és elég becstelenség szorult ahhoz, hogy megcselekedje mindazt, amit megcselekedett.

Semmiféle mentsége sincs Rytkó Emíliának.

Nem hivatkozhat arra, hogy megzsarolták, úgy szervezték be stb., stb. Őt nem zsarolta meg senki sem. Ő a maga erejéből lett gazember. Mint a foxi-maxi esti tagozatának nem is tudom mije, kötelességének érezte, hogy besúgjon. Hogy a rendszerre veszélyes, fenyegető dolgokról értesítse elvtársait.

És értesítette.

Besúgta Hankiss Ágit – és ha őt, akkor másokat is. Nyilván hevernek még papírok szanaszéjjel – éppen olyan slendrián összevisszaságban, amilyen a RENDSZER volt maga. A közép és a késő Kádár-kor.

De mondom: nem Rytkó Emília személye, szánalmas egyénisége és sorsa az érdekes.

Hanem az, ami őbelőle válhatott a rendszerváltás után.

Rytkó Emília a rendszerváltás után az Országos Választási Iroda vezetője lett. Mert az lehetett. Mert azok, akik annak idején olvasgatták az ő jelentéseit is, akik használták, azok a rendszerváltás után is meghatározói maradhattak a politikai életnek.

És ez a tragédia.

Az a tragédia, hogy szinte mindenki követeli a besúgók névsorának nyilvánosságra hozatalát, de alig esik szó azokról, akik a besúgókat így vagy úgy beszervezték, nem esik szó a tartótisztekről, és azokról legkevésbé, akik a besúgók és az operatív tisztek által összeállított anyagokat olvasgatták, s azok alapján döntöttek emberek sorsáról, életéről, jövőjéről, lehetőségeiről.

Holott ez utóbbiak látták meg Rytkó Emília elvtársnőben is a lehetőséget. Ők ítélték meg úgy, hogy Rytkó elvtársnő lesz az Országos Választási Iroda élére a legmegfelelőbb személy. Mert az önként besúgóvá lett egykori megbízható káder kezében van jó helyen a demokrácia egyik legfontosabb posztja.

Ez zajlik itt negyed évszázada.

S a szimbolikusnál is szimbolikusabb, hogy a most ellenzékbe szorult egykori elvtársak, s a hozzájuk csapódó egyéb nyomorultak létrehoznak egy alternatív választási bizottságot, mert – ők mondják! –, a Fidesz veszélyezteti a demokráciát.

És az alternatív választási gittegyletükbe azonnal beválasztják Rytkó Emíliát.

Mert Rytkó Emília képviseli a kontinuitást a népi demokrácia és a ma között. Mert ezeknek a népi demokrácia kedves, s minden más csak kényszerűség, álarc, amit muszáj viselni mindaddig, ameddig sikerül visszatérni.

Erről szól az egész elmúlt három év. Erről szól minden, minden vádjuk, hazugságuk, csalásuk, vérlázító árulásuk, gazemberségük egyetlen mozgatórugója Rytkó Emília.

Nem tudják elviselni, hogy nem Rytkó Emília elvtársnő őrködik a választások tisztaságán, és nem Rytkó Emília elvtársnő elvtársai őrködnek minden egyéb poszton.

Ettől szimbólum ez is.

A rendszerváltás egyik szimbóluma. Végül is, ez Rytkó Emília elvtársnő nyomorult életének betetőződése. Ez az ő és elvtársai apoteózisa. Ez mindannyiunk szégyene. A felelőtlen és önsorsrontó „megbocsátás”, félrenézés, elnézés, hallgatás, a múlt rosszul értelmezett lezárása, s ezen ostoba aktussal egyszersmind folyamatossá tétele, a lustaság, hanyagság, a könnyebb út választása, a konfliktusok kerülése, és a máshol, a messze a fejünk felett kötött paktumok tudomásul vétele – ez röpítette Rytkó Emília elvtársnőt az Országos Választási Iroda élére.

És az összes többit magas polcra, őrhelyekre.

Ezért pofázhatnak még most, egyáltalán, bármiről. Ezért volt lehetséges az apoteózisuk.

Hát akkor most ideje van az apokalipszisnek és a pokoljárásnak. Rossz a sorrend – de így is meg kell tenni.

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu