A lap hosszú interjút közöl Róna Péter közgazdásszal. Ebben az interjúban a nemzetközi hírű professzor – egyebek mellett – a következőket állítja (idézzük a riporter, Buják Attila kérdésnek álcázott állítását is).

Buják Attila: „(…)Mivel az uniót már nem Brüsszel vezeti, hanem Berlin, Merkel »nevezi ki s váltja le« a perifériák országainak miniszterelnökeit.

Róna Péter: Így van, és ez Magyarországra is áll. A Nyugat a közelmúltig azon hezitált, hogy Orbánt ejtsék-e vagy a helyén hagyják. Ezt komolyan mérlegelték. Végül megúszta. A perdöntő a relatíve magas belföldi támogatottság volt. A békemenet valóban kormányt mentett.

Buják Attila: Ebből következik, hogy Orbánt nem fogják kívülről meneszteni.

Róna Péter: Ha lehet, ettől tartózkodnak. Túl kínos. És még mindig komplikációmentesebb hatalomban hagyni őt, mint kiszámíthatatlan megoldásokat keresni. Ez a Merkel–Orbán-paktum politikai logikája. »Maradhatsz, ha beállsz a sorba.«”

Nos, ilyesmit azért egészen kivételes és ritka alkalmakkor lehet olvasni a hazai sajtóban. Illetve fogalmazzunk pontosan: ilyesmiről a jobboldali sajtó szokott olykor cikkezni, szinte félve és előre elnézést kérve öngyilkos bátorságáért, és soha nem marad el a balos sajtó és a megmondóemberek reakciója: „Ti ott mind paranoiásak vagytok, összeesküvés-elméleteket gyártotok, betegek vagytok. Kár is veletek vitatkozni.”

Most azonban a hazai bal- és liberális oldal vezető hetilapjában írják le mindezt, a legkisebb szégyenkezés nélkül. Meg sem kísérlik becsomagolni a mondanivaló brutalitását. Erre mondjuk, hogy ilyen még nem volt. Vagy azt is mondhatjuk kajánul, mi itt tudtuk, hogy belepisiltek a medencébe, de azt nem gondoltuk volna, hogy egyszer megteszik majd a trambulinról is. Hát, most megtettétek.

Nézzük először, ki is Róna Péter! A Wikipédián ezt találjuk róla:

„Róna Péter (Miskolc, 1942. május 4.) közgazdász, jogász, üzletember. 1956-ban emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. Egyetemei elvégzése után előbb egy ügyvédi iroda, majd egy minisztérium munkatársa volt, később a brit bankszektorban dolgozott. 1986 és 1990 között a J. Henry Schroders bank elnök-vezérigazgatója. 1990 és 2004 között a NABI buszgyártó cég magyarországi leányvállalatának alapító elnöke, valamint az Első Magyar Alap elnök-vezérigazgatója. Több egyetem oktatója. (…) Üzleti munkái mellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar nemzetközi jogi tanszék óraadója volt 2004 és 2010 között. 2006-ban címzetes egyetemi tanárrá avatták. Emellett az ELTE és a Pécsi Tudományegyetem gazdasági tanácsának tagja volt. 2008-ban az Nemzetközi Valutaalappal (IMF), valamint az EU-val való hitelmegállapodásról folytatott tárgyalásokon a második Gyurcsány-kormány tárgyalóbizottságának tanácsadója volt. 2010-től az Oxfordi Egyetem Blackfriars College gazdaságtörténeti vendégkutatója.”

Tehát Róna Péter nem akárki. Róna Péternek „vannak kapcsolatai” s „vannak információi” – bármit is jelentsen ez valójában. És Róna Péter nyíltan bevallja a 168 Órában, hogy az EU vezető nagyhatalmának első embere dönt a „periféria” országainak miniszterelnökeiről.

Innen, ettől a kijelentéstől kell elindulnunk. Ez a kályha, amelytől indulva eltöprenghetünk az EU demokráciafelfogásáról és demokrácia-gyakorlásáról. Innen érdemes és kell végiggondolnunk, vajon gyarmatként viselkednek-e mivelünk és gyarmatként gondolkodnak-e mirólunk. És színes üveggyöngyökért meg csontfésűért „vásárolják-e” meg mindenünket, egyebek mellett a lelkünket is…

Róna Péter szavainak tükrében kéretik ezentúl töprengeni arról, vajon a hazai baloldal – miután végképp elvesztette belföldi támogatottságát – hathatós nyugati segítséggel próbálja-e meg elmozdítani a szabadon választott és rendkívüli felhatalmazással bíró magyar kormányt? S vajon mit ígér e segítségért cserébe a Nyugatnak? Azt, hogy csontfésűért kapható lesz ezután is minden?

És úgy egyáltalán: valójában mit képzelnek ezek az emberek? Honnan van a bátorságuk minderre? Ki szólt Róna Péternek és a 168 Órának, hogy most már lehet a trambulinról is? És vajon mi lesz majd a kézenfekvő magyarázat minderre, amiből megint ki fog derülni, hogy mi vagyunk a paranoiások?

Meddig kell eltűrni ezt az egész aljas, nyomorult, hazug, szemforgató és farizeus színjátékot? Meddig?