Egy George Mitchell nevű texasi mérnök kidolgozta a technológiát, amellyel a nagy mélységben, a morzsalékos palakőzetben rejtőző gáz gazdaságosan kitermelhető. És az Amerikai Egyesült Államok tele van palagázzal.

A kizárólag a tengerentúliak érdekeit képviselő és szolgáló magyarországi hírportálok egyike, a 444.hu például már tavaly leírta azt a találó címet, hogy „Szaúd-Amerika”.

A palagáz miatt az amerikai piacon hirtelen túlkínálat mutatkozott, amely alaposan lenyomta az árakat. Így jutottunk el oda, hogy a világ évtizedeken át legnagyobb gázimportőre hirtelen gázexportőrként lép fel a világpiacon. S mint ilyen, természetesen nagyon szeretné meghódítani az európai piacokat is.

Persze akad azért néhány probléma.

Mindenekelőtt a gázár. A sorokkoztt.tumblr.com-on a Nagy gázháború című írásban olvashatjuk a következőket: „Ezzel el is jutottunk az amerikai gázexport legnagyobb problémájáig, az árig: amennyiben a Henry Hubon – ez számít benchmarknak az amerikai gázár esetében – kereskedett gáz ára tartósan 250 dollár fölé emelkedik ezer köbméterenként, egyszerűen nem éri meg megvenni, cseppfolyósítani, elszállítani, újragázosítani, majd betáplálni az európai piacra az amerikai gázt.” Ennek tudatában érdemes eltöprengeni azon, vajon kinek az érdeke mesterségesen alacsonyan tartani éppen most a kőolaj és a földgáz árát, miközben a válság alatt azt hallgattuk, hogy az alacsony kőolaj- és földgázárak éppen a válság jelei és mutatói, és nagyon rosszat tesznek a világgazdaságnak. Most állítólag elmúlt a válság – különösen az Egyesült Államokban –, de az energiahordozók árai valamiért mégis soha nem látott mélységbe zuhantak. S talán mindennek a figyelembevételével érdemes elgondolkodni azon is, hogy a nyilvánvaló katonai érdekeken túl miért akarja az Egyesült Államok mindenáron kézben tartani Ukrajnát. Hát ezért: mert így piacot teremthet a palagázának, mert ha ellenőrzi az Oroszországból Ukrajnán áthaladó csövet, akkor ő ellenőriz mindent; mert így hatalmas bevételektől foszthatja meg Oroszországot.

És láss csodát! Még ott állt a Majdanon, a színpadon, nehézsúlyú, fekete öves nácik kezét szorongatva az egész amerikai establishment, és hátul, a függöny mögött Joe Biden amerikai alelnök fia és John Kerry külügyminiszter fiának legjobb barátja máris tagja lett a Burisma Holdings ukrán gázipari cég igazgatótanácsának. Nagyon szeretném, ha az ellenzéki megmondóemberek és a korrupcióellenes keresztes lovagok erre az egyetlen tényre reagálnának érdemben valamit. Hogy tudniillik mit keres az Egyesült Államok alelnökének és külügyminiszterének fia, illetve közeli barátja egy ukrán gázcég igazgatótanácsában, és ez a tény vajon milyen korrupciós gyanúkat vet fel. Vajon mennyiben vezérlik ettől kezdve a lehető legnyersebb gazdasági és pénzügyi érdekek az Egyesült Államok kelet-európai politikáját? Vajon van-e közük az eddig leírtaknak ahhoz, hogy az Egyesült Államok idegrohamot kap a Déli Áramlat nevének hallatán, és bármit hajlandó megtenni azért, hogy ez az Ukrajnát megkerülő vezeték soha ne épüljön meg?

Hiszen a Déli Áramlat többek között kikapcsolná Ukrajnát a rendszerből, így biztosítaná Európa zavartalan gázellátását. Továbbá a Déli Áramlaton keresztül például még olcsóbb azeri gáz is jöhetne, tovább csökkentve az árakat, így közelítve az európai gazdaság versenyképességét az amerikaihoz. Ezek ismeretében talán nem meglepő, hogy amerikai szenátorok már tavaly felkeresték Bulgáriát, letérdeltették a teljes bolgár kormányt, és közölték velük, hogy azonnal fejezzék be a Déli Áramlat építését.

Majd hazautaztak, és hozzáláttak megdolgozni az Európai Uniót, hogy haladéktalanul sújtsa szankciókkal Oroszországot. S lőn: az Európai Unió amerikai nyomásra hirtelen megtiltotta, hogy almát meg répát szállítsunk az oroszoknak. Sikerült is ezzel a nagyszerű lépéssel tönkretenni egy csomó lengyel és néhány magyar gazdát. De valamiért arról például nem hallani, hogy az Európai Unió megtiltaná az Audik, a BMW-k és a Volkswagenek kivitelét Oroszországba. Nem, mert akkor a német autógyártás kerülne padlóra. És amerikai nyomásra nagyon bátor tud lenni az unió, de azért nem vakmerő. És mindennek van határa. Ez a határ pedig többnyire a német érdekek mentén húzódik. (Magyarország nagy szerencséjére.) Persze érdemes azon is eltöprengeni, vajon le lehet-e győzni Oroszországot ezekkel a módszerekkel.

Nem. Nem lehet. Oroszországot soha nem sikerült legyőzni semmivel, ha mást nem, legalább ezt az egyet megtanulhatták volna a történelemből az amerikaiak, mondjuk Napó­leon és Hitler példáján. De most ráadásul figyelembe veendő még néhány „apróság”.

„Aláírták az orosz–kínai földgázszállítási kormányközi egyezményt, amely azonnal hatályba lépett - közölte Alekszej Miller, a Gazprom orosz állami energetikai cég vérigazgatója. A megállapodást az úgynevezett keleti útvonalon, a Szibéria Ereje nevű vezetéken keresztül Kínába menő orosz gázról kötötte a két ország. Az aláírást Li Ko-csiang kínai kormányfő moszkvai látogatására időzítették.

A Gazprom május 21-én egyezett meg a China National Petroleum Corp (CNPC) nevű állami energetikai céggel, hogy 2019-től évi harmincnyolcmilliárd köbméter gázt szállít Kínába. A szerződés harminc évre szól. Az üzlet több mint négyszázmilliárd dollár (mintegy kilencvenhatezermilliárd forint) értékű, de azt nem árulták el, hogy ezer köbméterenként mennyibe fog kerülni Kínának az orosz gáz.”

Ez az a hír, amely miatt eleve kudarcra ítélt minden, az oroszok elleni szankció. S bár az amerikai szócsőként üzemelő 444.hu öles címekkel harsogja, hogy „Putyin Oroszországa sokkal gyengébb, mint aminek eddig látszott”, erre csak ennyit mondhatunk: Szegény ember kincse az álom…

A dolgok állása tehát a következő: az orosz gázipari óriás, a Gazprom igazgatótanácsában ott ül Schröder volt német kancellár. Az ukrán gázipari óriás, a Burisma Holdings igazgatótanácsában ott ül az amerikai alelnök fia és az amerikai külügyminiszter családi barátja. A németek már megépítették maguknak az északi csővezetéket Ukrajna és Lengyelország kikerülésével, így biztosítva országuknak a zavartalan gázellátást. Az amerikaiak most fognak hozzá, hogy megszerezzék maguknak és palagázuknak az ukrán piacot, ezen keresztül az európai piacot, hogy ellenőrizzék az oroszok gázszállítását, hogy befolyásolják mindezzel az európai gázárakat, hogy megakadályozzák az azeri gáz Európába jutását.

Magyarország pedig áll középen, és úgy döntött, hogy megpróbálja a maga útját járni. Fölöttébb kockázatos kísérlet. S látjuk, hogy micsoda érdekeket sértünk ezzel. S látjuk mindennek a következményeit is.

De mindez nem ment fel bennünket semmi alól. Leginkább saját hibáink és bűneink alól nem.

folytatjuk…

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu