S ha az ember lebukik, kétféleképpen cselekedhet. Vagy tagad, vagy pedig bevallja a teljes igazságot. Én úgy döntöttem, hogy mindent bevallok. A teljes igazság pedig az, hogy miközben Orbán Viktor diktálja cikkeimet, aközben én egyszersmind megírom Gyurcsány Ferenc beszédeit is. Ebből pedig az is következik, következhet, hogy Gyurcsány beszédeit maga Orbán Viktor írja általam, ez pedig egy újabb bizonyítéka a Fidesz–MSZP-nagykoalíciónak, amely, mint tudjuk, már „lopakodik”. S hogy ne csak a levegőbe beszéljek, ezúton hozom nyilvánosságra Gyurcsány mai beszédét, néhány órával annak elhangzása előtt, lássa mindenki, mi készül itt valójában.

Akkor tehát, íme:

Kedves Barátaim!
Sokfelől hallom, hogy nekem nem kéne megszólalnom. Nem, mert megszólalásommal rontom pártom választási esélyeit. Én pedig azt mondom erre, hogy nem! Egyrészt, mert megszólalásommal hitem szerint éppen növelem az MSZP esélyeit, másrészt kötelességem is megszólalni, mert elég volt a bujkálásból. A bujkálásból, a védekezésből, a magyarázkodásból! (Itt Gyurcsány hangja majd némiképp hisztérikussá válik, és fenyegető tekintetét körbe fogja hordozni. Én mondtam neki…)

Elég volt, mert már nincsen hátrébb! Én pedig azt mondom, hogy előre! Büszkén, felemelt fejjel, a mindenségit neki! Senki ne merje letagadni eredményeinket, senki ne merészelje kétségbe vonni az ország hihetetlen erőfeszítéseit! (Itt Gurcsány hangja majd lecsendesül, és enyhén félrefordított fejjel, kisfiúsan, töprengősen fog nézni. Én mondtam neki…) Mert barátaim, ez az ország csodát tett. S ennek a csodának mi voltunk a katalizátorai. Mi, magyar szocialisták, mi, magyar hazafiak! (Az utolsó mondatnál a hang ismét erősödik, tekintet acélosodik.) Vagy van magyar szocialista ebben az országban, aki szégyelli, hogy hétszáz kilométer autópályát építettünk, a hétszázát?! Szégyelli valaki, hogy megújultak városaink főterei?! Szégyelli valaki a csodálatos díszburkolatokat?! Igen, megcsináltuk! Magyarországon immár csodálatos díszkutak körül, gyönyörű térköveken haldokolnak a hajléktalanok, hát nehogy már mi horgasszuk le a fejünket! És soroljam tovább?! Sorolom, és ti is soroljátok velem együtt! Hétszáz kilométer autópályát építettünk, a hétszázát! Hétszázat! Ki még ennyit?! Senki! És ne feledkezzünk el még valamiről: arról, hogy hétszáz kilométer autópálya is megépült. 3,8 milliárdért kilométerenként, ami szintén világcsúcs! Barátaim, legyetek büszkék… (Hang kicsit elhalkul, tekintet töprengő.) Legyetek büszkék minderre, és legyetek büszkék Őszödre is. Mert ott kimondatott az igazság. Én mondtam ki, mi mondtuk ki. Őszöd volt és lett mára a magyar demokrácia, a nyugatos irányultság és a hazafiság záloga. Őszöd és én. Igen, én! Zálogba adtam az országot azért, hogy én lehessek a záloga mindannak, amire büszkék lehetünk! S hiába volt minden gáncsoskodás, hiába volt a sok igaztalan támadás: a zálog én vagyok! Nézzetek körül! Autópályák, ameddig a tekintet ellát! Hétszáz kilométer, a hétszázát! Ezért érdemes volt! Ezért érdemes volt feláldozni mindent! Érdemes volt lehazudni a csillagokat az égről! (Most hosszú hatásszünetet iktatunk be, jól hallható sóhaj kíséretében.) Barátaim… Ejtsünk szót itt a nyilvánosság előtt még egy dologról. Őszödről. Én büszke vagyok Őszödre. S legyetek ti is büszkék rá. Gondoljatok arra, hogy majd lesz egyszer egy generáció ebben az országban, aki azt fogja mondani: éltek itt a 21. század elején magyar szocialisták, hazafiak, bátor férfiak, akik megcsinálták. Mert megértették. Egyszer érteni fogják, hogy mi voltunk az új reformkor. S immár autópályán mehetünk Őszödre is, ha meg akarjuk koszorúzni az igazságbeszéd helyét. Fel, barátaim, fel-fel, új harcokra! Én veletek leszek, utolsó leheletemig! Ha kell, közkatonaként, ha kell, újra miniszterelnökként – nekem mindegy. Az én szerelmem a baloldal. És egy fantasztikus asszony… És Katus… Én nem eresztem el a kezeteket, barátaim… (Taps, őrjöngés, néhány nagyi elájul.)