A Terror Háza hétfői emlékestjén Roland Galharague francia nagykövet, Fázsy Anikó műfordító és Jean-Francois Mattéi francia filozófus méltatta Camus-t.

A Terror Házában emlékeztek a francia szerzőre

Kettős évforduló adta a Terror Háza hétfői Albert Camus-emlékestjének aktualitását. A francia író közismerten szívén viselte a magyar forradalom sorsát, amelynek leverésére november 4-én emlékezett az ország, s Camus holnap lenne százéves. Fiatalon, 47 évesen hunyt el, három évvel halála előtt irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták.

Egy évvel az 1956-os magyar forradalom után cikket írt A magyarok vére címmel, amelyet most Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója olvasott fel a megnyitón. Camus levele tanúsága szerint a Szovjetuniót nem tartotta szocialistának, ám a Nyugat tétlenségét egyaránt ostorozta. „A nagy francia hazafi példamutatóan állt ki a magyarok mellett” – hangsúlyozta a főigazgató.

Roland Galharague francia nagykövet szerint az 1956-os forradalom nagymértékben befolyásolta Camus politikai gondolkodását, s nemcsak a felolvasott cikk, hanem egész életműve is a szabadság filozófiáját hirdette. Kiállt amellett, hogy Magyarország Európához tartozik, szabadsághoz való joga minden zsarnokságot felülír, s a magyar harcosok tulajdonképpen Európáért haltak meg.

Szabadságharc a marxizmus ellen címmel tartott előadást Jean-Francois Mattéi francia filozófus, aki Camus politikai el nem köteleződését hangsúlyozta. Kételyekkel viseltetett a pártok iránt, úgy vélte, hogy a politikai mozgalmak, a pártok mindig ellopták, átalakították s saját hasznukra használták fel az emberek lázadását. Mattéi felidézte: Camus általánosságban gyűlölte a kiáltványokat aláíró értelmiségieket, saját maga csak egyet írt alá, mégpedig a magyarok érdekében. Kiállása merész vállalkozás volt, hiszen szembefordult a baloldali értelmiségiekkel, egyedül állt ki a forradalom ügye mellett.

Fázsy Anikó, a Nagyvilág című irodalmi folyóirat főszerkesztője, Camus magyar fordítója a francia író 1956 iránti elkötelezettségéről beszélt előadásában. Hangsúlyozta, hogy Camus minden totalitarizmust elítélt, műveiben is, levelezésében is egyaránt ostorozta a fasizmust, a nemzetiszocializmust és a kommunizmust. Nem értett egyet a francia baloldali értelmiségiekkel, akik elfogadták a Szovjetuniót és a moszkvai hatalom eszközeit. Először 1956. október 30-án beszélt nyilvánosan a magyar munkások és fiatalok megrendítő harcáról, s a müncheni rádió közvetítésével eljutott hozzá a magyar írók segélykiáltása is. Újságcikkben állt ki a magyarok mellett, s ítélte el a nyugati világot, a nemzetközi közösséget, amely sokévnyi erőgyűjtés után beavatkozott a Közel-Keleten, Magyarországot azonban veszni hagyta, s aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy az ENSZ avatkozzon be Magyarországon. A forradalom leverése utáni években néma ellenállásra biztatta a magyarokat, hangsúlyozta: ne alkudjanak meg, egy újabb felkelést azonban nem támogatott, mert úgy vélte, eddig is túl sok vér folyt.

El akarta érni, hogy a nemzetközi közvélemény bojkottálja az elnyomókat. Szót emelt a bebörtönzött írókért. Camus, T. S. Eliot, Karl Jaspers és Ignazio Silone írta alá azt a levelet, amelyben Kádár Jánoshoz fordultak.

magyarhirlap.hu - ŐM