Athenaeum Kiadó Könyvklubja - Jane vékony jégen táncol

Ezt a könyvet a Gyönyörű bajkeverővel együtt kaptam, és látva, hogy a szerző előző regénye, a Jégbe zárt szívek mekkora sikert ért el a hazai olvasók között (a tavalyi év legjobb regényévé választották egy internetes szavazáson), gondoltam adok neki egy esélyt, habár nem igazán izgatott a téma.

A könyv kicsivel többet nyújt, mint amit vártam, de számomra még ez sem volt kielégítő.

Jane, a kissé önbizalomhiányos újságíró szokatlan munkát kap: a Seattle Chinook hokicsapattal kell utaznia, hogy tudósítson a csapat játékáról és teljesítményéről. Ráadásul van egy "sötét" titka is, amiről szinte senki nem tud: ő írja Cicamaca rovatát, a nőét, aki minden férfit megkap és aki nem ismer gátlásokat. Amikor megismerkedik a csapat tagjaival, különös érdeklődést kezd mutatni Luc Martineau iránt. Luc egy súlyos baleset után tért vissza a kapuba, és azóta senkinek sem adott interjút. Magánéletét gondosan igyekszik titkolni, azonban a pletykalapok nem kímélik sem őt, sem a szeretőit. A férfi és Jane kezdetben ki nem állhatják egymást, azonban a közösen eltöltött idő mindkettejükben megmozgat valamit.

A blog olvasói tudhatják, hogy nyitott vagyok mindenféle műfajra, így nem is egy "női" regényt olvastam már. Ezek többsége (mint például Fejős Éva könyvei) be is jött, de voltak olyanok, amik egy időre elvették a műfajtól a kedvemet (pl. Vass Virág regényei). Ez a kötet valahol a kettő között mozog: ettől még nem lett rossz véleményem a "csajos regényekről", de azt sem bántam volna, ha ez éppenséggel kimarad az életemből.

A könyv igazából egy romantikus komédia enyhe szoft-pornós beütéssel. Az elején nagyon tetszett, ahogy Luc és Jane húzták egymás agyát, folyamatosan beszólogattak a másiknak, és viccesebbnél viccesebb helyzetbe keveredtek. De a végére már kicsit sok volt belőlük, mikor nyulak módjára szeretkeztek oldalakon keresztül. Nem mintha prűd lennék, félreértés ne essék, csak nekem, mint férfinak, nem okozott túl nagy izgalmat Luc patkótetoválása vagy méretes szerszáma.

Az igazság az, hogy nem is a történet, hanem a szerző stílusa vitt rá, hogy végigolvassam a regényt. Gibson nagyon jól fogalmaz, és őszintén szólva nagyon jól elő tudja adni a semmit. Mert bizony volt egy-két üresjárat a regényben, amiket jó lett volna kihúzni a szerkesztőnek. A történet pedig abszolút kiszámítható, sőt, én még hiányoltam egy-két csavart belőle: jó lett volna tudni, hogy mi történt Luc térdével korábban, vagy akár ezt visszahozhatta volna a szerző oly módon, hogy Luc a sérülésének köszönhetően kimarad egy mérkőzésből. A végső csattanó sem sikerült túl nagyra szerintem, kicsivel több idő eltelhetett volna a veszekedés a békülés között.

Persze a fenti véleményem ne tántorítson el senkit (főleg a hölgyeket) a kötet elolvasásától, mert számukra biztos élvezetes lehet (nővérem pl. 2 nap elolvasta, pedig ő abszolút nem nevezhető könyvmolynak). Amiért viszont nagy dicséret illeti a kiadót, az a címválasztás, sokkal jobb és eredetibb, mint az angol cím, és jobban is illik a történethez.

Aki kíváncsi egy női olvasó véleményére, annak ajánlom ]]>Angelika blogját]]>!

Értékelés: 10/7