Miközben „A gondolatgyárak” című könyvem magyar kiadásának előszavát írom, a meg nem választott, antidemokratikus EB legutóbbi, az eddig példátlan, több tagállamot, köztük Magyarországot, Lengyelországot és Csehországot is esetleges pénzügyi szankciókkal sújtó „szabálysértési eljárások” elindítását jóváhagyó döntésének lehetséges hosszútávú következményein töprengek. A kérdés olyasmi, ami jóval mélyebbre nyúlik annál, hogy az EU egy vagy több kormánya elutasítja a társadalmi terhek viselését, amelyek a menekültek eleddig példátlan beáramlásából származnak – ennek kezdőpontjában pedig a német kancellár áll, aki gyakorlatilag megindította az emberáradatot 2015 tavaszán.

Néhány hónapon belül talán mindannyian úgy tekintünk vissza erre az EU-döntésre, mint egy igen fontos és pozitív katalizátorra, ami kikényszeríti a Frankenstein szörnyetegévé változó Európai Unió felbomlását. Egyelőre, bármi legyen is a végeredmény, hasznos megérteni a jelenünket formáló események mélyebb hátterét.

Személy szerint különösen elégedett vagyok, hogy munkám megjelenik magyar nyelven is ebben az, Európa és a nemzetállam jövőjét tekintve is kritikus időszakban. A fejezetek körültekintő átolvasása megvilágítja a javarészt nem kinyilatkoztatott hatalmi mátrixot, amely az 1919-es versailles-i tanácskozásokból alakult ki, mikor Nagy-Britannia, és felkapaszkodott háborús szövetségese, az Amerikai Egyesült Államok nekiláttak megformálni az I. világháború utáni világ architektúráját, ami még napjainkban is tart.

Az itt következő oldalakon az alapos olvasó a fölöttünk – gyakran az „emberi jogok”, a valóságban a fentről lefelé gyakorolt kontroll új zsarnokságának nevében – szőtt manipuláció sokkal jobb térképét találhatja meg.

Az, hogy Magyarország és kormánya jelenleg elvi szinten utasítja el, hogy térdet hajtson a NATO által uralt média súlyos, kritikus támadásai és a megboldogult amerikai geopolitikai stratéga, Brzezinski által Amerika „vazallusállamainak” nevezett országokból, így többek közt Németországból érkező óriási nyomás előtt, utólag akár az a sorsdöntő tett lehet, amely lökéshullámokat indít el az EU támogatóinak erőteljesebb zsarnokságával szemben. Eszembe jut róla gyerekkorom egyik kedvenc meséje, H.C. Andersen tollából – A császár új ruhája. Önök Magyarországon legalább szerencsések, hogy választott vezetőik rendelkeznek azzal az erkölcsi bátorsággal és ritka őszinteséggel, hogy felálljanak a tömegben, és elkiáltsák magukat, ujjal a brüsszeli „császárra” mutogatva, kijelentve: „nézzétek, nézzétek! A császáron nincs is ruha!” Németországban és az EU egyéb országaiban jelenleg nem ez a helyzet...
(F. William Engdahl, Frankfurt am Main, 2017. Július)

*****

• Miként manipulálja a láthatatlan hatalom a politikát és a fősodratú médiumokat?
Ismertető F. William Engdahl „A gondolatgyárak” című kötetéről.

A „George Soros” című kötetben von Rétyi többször említi forrásként F. William Engdahl „A gondolatgyárak – Miként manipulálja a láthatatlan hatalom a politikát és a fősodratú médiumokat” című, 2015 júniusában először németül megjelent könyvét. Joggal. Ha van szerző, akit a Soros-féle szféra szeret totálisan elhallgatni, akkor Engdahl – Kevin MacDonalddal és néhány más tudóssal, gondolkodóval együtt – prominensen közéjük tartozik. És Engdahl több kötete közül a most itt ismertetendő egészen biztos az egyik legkínosabb e globális társaság számára.

Az 1944-ben az Egyesült Államokban német apa és anya gyermekeként született Engdahl Texasban nőtt fel. Mérnöki és jogi diplomát szerzett a Princeton Egyetemen, majd pedig összehasonlító gazdaságból szerzett diplomát a Stockholm Egyetemen. E két egyetemet azért emelném ki, mert ez önmagában éppen oly kínos tény a globális terroruralom támogatóinak, mint az, hogy a nemrégiben elhunyt Udo Ulfkotte hosszú időn át a globális médiavilág egyik vezető lapjának, a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak volt a tudósítója, illetve szerkesztője.

Engdahl New Yorkban és Európában dolgozott, illetve dolgozik kockázat­elemzőként, közgazdászként és szabad­úszó újságíróként. Már első kötete az elhallgatás és a botrány sajátos egyvelegét nyújtotta. Egy háborús évszázad: az ang­lo­amerikai olajpolitika és az Új Világrend címmel elemezte Zbigniew Brzezinskinek és az amerikai kormánynak az iráni sah megdöntésében játszott szerepét, amelynek célja az volt, hogy manipulálják az olajárakat és megállítsák a szovjet terjeszkedést.

Újságíróként folyamatosan publikál a világnak elsősorban a keleti felével foglalkozó, többnyelvű New Eastern Outlook nevű portálján, a Voltaire Networkön és az Asia Times-on. Több alkalommal nyilatkozik a Russia Today globális orosz televíziónak is, ami – mint már megtanultuk – szintén halálos bűn.

Egyik „legfelháborítóbb” nézete az, hogy már régen félresöpörve a fősodratú tudósok és politikusok mantráját, kijelentette – jobban mondva tökéletesen előrelátta –, hogy nincs olyan, amit a „csúcsolajnak” neveznek, vagyis soha nem fogja az emberiség kimeríteni bolygónk olajkészletét, mert a „csúcsolaj”, vagyis az a fogyasztás, amelynél nincs feljebb, politikai jelenség.

Tavaly október 13-án Engdahl Orbán Viktor miniszterelnököt javasolta Nobel-békedíjra. A New Eastern Outlookon megjelent indoklásában azt írta, a norvég bizottság általában globalista szempontok alapján ítéli oda a díjat, és azt többnyire olyanok kapják, mint Kissinger, Obama vagy az Európai Unió. Engdahl szerint Orbán Viktor a népszavazással több mint hárommillió magyarral együtt szembeszállt az Európai Unió bürokratáinak destruktív követeléseivel.

A most ismertetendő kötete arról szól, hogy milyen módon értük el a fősodratú médiumok mai, totálisan egyenirányított állapotát, amelynek elsősorban német változatát Udo Ulfkotte írta le oly érzékletesen és alaposan. Ez irányú kutatásaiban azt látta, hogy hierarchikus hálózatok alakultak ki az angloamerikai nagybankok, a hadi- és olajipar és a fősodratú médiumokból.

A közvélemény manipulációjánál igen fontos szerepet játszanak az úgynevezett gondolatgyárak (nálunk leginkább az értéksemleges „agytröszt” a használatos kifejezés, de Engdahlé jobban érzékelteti a megrendelésre dolgozást). Ezek közül a legfontosabbak a Külkapcsolatok Tanácsa, az Aspen Intézet, a Trilaterális Bizottság, a Bilderbergek és a German Marshall Fund (Német Marshall Alap). Mögöttük állnak a vezető amerikai pénzügyi és gazdasági oligarchia képviselői: Soros, Rockefeller, Rothschild (azóta meghalt), Buffett és Gates. És mindenki más, akinek rangja és neve van a Wall Streeten.

Megvilágítja a NATO, az Európai Bizottság, az ENSZ, a Nemzetközi Valutaalap senki által meg nem választott szervezeteit, akik ennek dacára óriási befolyást fejtenek ki, a globalisták, multinacionális konszernek kívánsága szerint, amelyeknek az érdekei messze erősebbek a nemzeti törvényeknél és bíróságoknál.

Milyen módon funkcionál e gondolatgyárakból, titkosszolgálatokból, lobbicsoportokból és médiakonszernekből álló „láthatatlan hálózat”? Kik a háttérben lévő játékosok? Erre ad teljesen egyértelmű és konkrét válaszokat Engdahl.
(Lovas István - Demokrata)
*
A kötet TARTALMA:

A Szerző ELŐSZAVA
A Szerző ELŐSZAVA a magyarországi kiadáshoz
• Igazság, vagy hazugság: egy újságíró személyes utazása;
• A KKT a háború évszázadát tervezi;
• Az Európát és az USA-t kezében tartó Bildenberg csoport;
• Rockefeller trilaterális birodalma: A „Világ árnykormánya”;
• A Washingtoni Atlanti Tanács;
• A Coloradói Aspen Intézet;
• A német Marshall Alapítvány, és az EU dekonstrukciója;
• Az Új Amerikai Biztonság Központja - Neokon Demokraták;
• A hadiipar nem túl fényesen sikerült, neokonzervatív forradalma;
• Anglo-Atlanticista Chatnam House: Őfelsége szolgálatában;
• Körmonfont amerikai vásárol magának egy új európai agytrösztöt;
VÉGJEGYZETEK
*
Ajánljuk mellé:

]]>Horthy Naptár 2018]]>

KAPHATÓ, RENDELHETŐ!

]]>]]>

Ajánljuk mellé:

]]>A hunok hódításai és Attila birodalma]]>
]]>A Sumír örökségünk - A Bobula Ida hagyaték]]>
]]>Ősmagyar hagyományaink]]>
]]>A hunok öröksége]]>

]]>]]>