Orbán le akarja nyúlni az emberek megtakarításait, államosítja a magánvagyont. – hallatszik a károgók hangja. Ezeket a véleményeket természetesen egy erősen balról fújó passzátszél dagasztja. A magánpénztárakat működtető bankok, biztosítók, különböző erre a célra alakult formációk sírnak, panaszkodnak, hogy mi lesz most a szegény emberek megtakarításaival. Kicsit furcsa, hogy ne mondjam obszcén ezt az ő szájukból hallani. Ezek a műintézetek az érző lelkükről, nagylelkűségükről, humánus szemléletükről voltak mindig is híresek.

Ez nem is probléma, hiszen nem is várom el egy banktól, hogy szeretetszolgálatként működjön. De azt elvárom, hogy ne akarjon másnak látszani, mint ami. Megítélésem szerint a magánpénztárak nyugdíjrendszerbe való bevonásával ez a fő gond. 1997-ben a Horn kabinet vezette be a pályakezdők számára kötelezően, a többi munkavállaló számára választhatóan a magánnyugdíj-pénztárak intézményét. Ma 3,041 millió pénztártag van és a pénztárak által kezelt összeg, mintegy 2841 milliárd forint, természetesen ez mind egyéni számlákon felhalmozott vagyont jelent. A magyarországi demográfiai adatokat figyelembe véve, a kormány döntése abszolút reális és indokolt, hiszen lassan már nem lesz, aki fizesse a nyugdíjakat. Ezért van szükség ezekre a pénzekre. Már ez is elég indok volna, a visszalépésre, de még ráadásul az álszent magánpénztárak, jó része veszteséget produkált csupán, másik része nyereséget ugyan, de miként.

Itt lép be a történetbe a címben szereplő reálhozam kérdése. Aki visszalép az állami rendszerbe, annak a saját addigi pénztára kifizeti az úgynevezett „reálhozamot”. A reálhozam a (nominál) hozam inflációval csökkentett része. Nagyon durva megközelítésben: ha beteszek, mondjuk a bankba 100 Ft-ot 8%-os éves kamatra, egy év múlva kiveszem, kapok 108 Ft-ot, amiből 8 Ft a nominálhozam, de pl. 6% éves infláció mellett a reálhozamom csak 2 Ft.

Én visszalépek az állami rendszerbe, így megmondom őszintén örültem, hogy egy kis plusz jövedelemhez jutok az idén. Örömöm egészen addig tartott, amíg meg nem kaptam a pénztáramtól a konkrét számokról szóló értesítést. Felháborított a dolog.

 

A következők az adatok: 

Mi lehet vajon az oka, annak, hogy 773 ezer forintos hozamból, csak 284 ezret vehetek csak fel? Az értem a médiában aggódó és lenyúlást vizionáló bank/biztosító ilyen pénzügyi mutatványra képes?

Ők beszélnek lenyúlásról, nevetséges!

 

 

 

Persze majd le lesz vezetve, hogy működési költség ennyi, készenléti díj annyi, anyám tyúkja meg ennyi. Tehát valójában a pénztárak által fennen hangoztatott hiper-szuper hozamok csak virtuális módon léteznek a pénztártagok számára. A valódi összeg csak ennyi százalékosan, amit a példámban bemutattam. Kinek éri meg így maradni? Mert ezt az összeget arányaiban akkor is levonnák, ha én maradok és elérem a nyugdíj korhatárt. Majd akkor fognak szembesülni, a ma érzelmi alapon, zsigeri Orbán-gyűlöletük miatt a magánpénztári maradást választók, hogy mennyire át lettek vágva, meg lettek vezetve.

 

 

 

Joggal merül fel bennem a kérdés, azért maradjak, hogy a pénzintézetek, biztosítók zsebét tömjem?
Hát nem kérem szépen!

 

Csépányi Balázs