Mindenkinek, így Felhévizy Félixnek is vannak gyermekkori emlékei a karácsonyról. Mindenkiben él egy kép a meghitt családi együttlétről, az ablakpárkányon megragadó hó porhanyós érintéséről.

Sajnos ezek a képek az idő múlásával elhalványodnak, de sohasem törlődnek véglegesen az emlékezetünkből.

A karácsonyi készülődés közben Felhévizy szemei előtt fel-fel villannak emlékei: a csillagszóró színes fényénél mosolygó pufók kisgyermek mosolya, amint az tompán visszatükröződik a foncsorozott piros üvegdísz párás felületéről. Édesapja mély hangja és a csengő finom rezdülése, mely a feldíszített fához hív. Hiszen megszületett a kis Jézus.
Megszületett és boldogan fekszik a biztonságot adó, meleg jászolban. A csillogó karácsonyfa alatt, pedig sorakoztak az ajándékok. A színes csomagolópapírok mind-mind egy-egy titkot rejtettek.

Csodálatos emlékek ezek.

A mai rohanó világ nem kedvez az ünnepeknek, nem kedvez a karácsonynak sem. Hiszen ilyenkor lelassul az idő körülöttünk, nem érdekel a morcos főnök, a pimasz eladó, csak csend, béke és nyugalom van.

– A szeretet ünnepe egyben a családok ünnepe is, tehát tegyük félre a gonosz vírust és a mindennapi élet marcangoló gondjait és legyünk ismét csillogó szemű pufók kisgyerekek – ezzel a gondolattal kíván önöknek áldott ünnepet Felhévizy Félix hírlapíró.

Felhévizy Félix - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>