Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
0382332b7f6d8c62a979c5266e8487b4.jpg

Történelmi sodrásban - Ötletek és Coca-Cola

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A nyári uborkaszezont meghazudtolva sűrű hetei vannak a miniszterelnöknek, amelyek alatt jövőbeli ötletek tárházát villantja fel, miközben végiglátogatja a jövőbeli szövetségeseit – a Coca-Colát is beleértve.

Az Orbán–Semjén találkozó, ami a szövetséges túra első állomása volt nem hozott semmi kommunikációs újdonságot, nem volt semmilyen nagy bejelentés. Azonban a túra második állomása Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál már ütősebbre sikerült.

A miniszterelnök meglehetősen baráti, valódi szövetségesi hangulatban elemezte kormánya két esztendejét: Minden gazdasági modellépítési kísérlet – mondta Orbán Viktor – újításnak minősül, az újítóknak pedig megvan a maguk sorsa. „Először meglepetés fogadja őket, utána értetlenség, majd érdeklődés, és ha beválik az újításuk, akkor átveszik azt”. Ahogy fogalmazott „kellő szerénységgel” rögzíthető, hogy a magyar gazdaságpolitika azon intézkedései, amelyeket először értetlenség fogadott, szépen lassan átmentek az európai gazdaságpolitika eszköztárába. Ilyen a bankadó, a válságadók, a hárompilléres nyugdíjrendszer újrarendezése, a tranzakciós adó, és álláspontja szerint pillanatok alatt máshol is meg fognak érkezni a munkahelyvédelmi akciótervek.

Az, hogy ez utóbbi mellett határozottan kiállt a miniszterelnök, és megerősítette, hogy „végig fogom vinni ezt a munkahelyvédelmi akciótervet, kétség ne legyen felőle, mert ez a mi kormányzásunk filozófiájának a lényege” – nem okozott nagy meglepetést. Annál inkább két – csak úgy balkézről elejtett – ötlet, ami az orbáni gazdaságpolitikai modell új elemei közé fognak felsorakozni.

Az egyik a közszolgáltató cégek nonprofit alapra helyezése, a másik – a szövegkörnyezetből és a metakommunikációkból olvasva – egyelőre korántsem átgondolt ötlet, de mindenképp jól hangzó terv, hogy a bankrendszer ötven százaléka magyar kézben legyen.

„Ha ezt sikerül végigvinni – mondta Orbán – az unikális lesz egész Közép-Európában.” A közszolgáltató cégek többsége Magyarországon – hála az MSZP–SZDSZ-kormányoknak – külföldi tulajdonban van. Ennek fényében – egyelőre – értelmezhetetlen a miniszterelnök új gazdasági modelljének ezen szándéka a nagy energiaszolgáltató szektorokban (áram, gáz, víz). Különösen úgy, hogy a nem állami tulajdonú vállalatok esetében az EU-s energiaszabályozás alapján a nem lakossági szegmensben az EU célja a verseny erősítése, amelybe – finoman szólva – elég nehezen lennének illeszthetőek a második Orbán-kabinet intézkedései.

Ugyanígy egyetlen közgazdász, illetve gazdasági-piaci elemző sem mert nyilatkozni a bankok jövőbeni ötvenszázalékos hazai tulajdonlásáról. Hogy ez mit jelentene, azt csak a miniszterelnök tudhatja. Ő azonban egyelőre a levegőben hagyta az ötletet: hogy az ötven százalék a mérlegfőösszegre, az eszközállományra, netán a bankok darabszámára vonatkozna? Senki nem tudja. Azonban mindkét ötlet arra jó volt, hogy a nép fiai azt a folklórt olvashassák ki belőlük, hogy majd olcsóbb lesz az áram, a gáz, a víz, s a magyar bankok magyar érdeket fognak szolgálni. Csakhogy a piac pont az ilyen folklóroktól retteg a legjobban.

A miniszterelnök a Magyar Gyógyszerészeti Kamara vezetőségével való találkozón is bejelentett két ötletet. Az egyik szerint Magyarország érdeke, hogy a gyógyszertárak a patikusok tulajdonában legyenek. Ezért – mondta Orbán – az állam „megteremti a pénzügyi alapot a patikusok számára, hogy visszavásárolhassák, gyorsabban, mint tervezik, a patikák többségét”. Elmondása szerint az alap kereteiről tárgyalásokat kezdenek az érdekképviselettel, és meg is állapodtak Hankó Zoltánnal, a kamara elnökével abban, hogy létrehoznak egy közös munkacsoportot.

Arra az újságírói kérdésre, hogy mindez miből és hogyan lesz finanszírozva, a miniszterelnök szűkszavúan válaszolt: olyan pénzügyi konstrukciót kell kialakítani a gyógyszertárakra vonatkozóan is, amelynek alapját támogatott, hosszú lejáratú, alacsony kamatozású, türelmi idővel induló kölcsönök adhatják.

Orbán Viktor másik nehezen megfejthető mondata a találkozón az volt, hogy „a gyógyszerkasszát úgy ésszerűsítjük, a gyártók extraprofitját úgy szüntessük meg, hogy közben nem hárulnak pluszterhek a betegekre.” A betegek ebből nyilván kihallják, hogy nekik ez valami jó intézkedés lenne – de egyelőre senki más érintett, de még a kamara tagjai sem tudták értelmezni a kasszaracionalizálás és az extraprofit-felszámolás közötti összefüggést.

Miközben az energiaszektorból és gyógyszergyártásból kiirtott, vagy minimalizált profit miatt már-már kommunisztikus vádak érhetnék volna a kormányfőt, a szövetségestúra következő állomásán a Coca-Colánál tett miniszterelnöki viziten megtudhattuk, hogy „nekünk termelésre van szükségünk”, amelyhez beruházás kell, ahhoz pedig tőketulajdonosok, cégek. Ők profitra tesznek szert Magyarországon, „de mi nem vagyunk kommunisták, hogy másoktól irigyelnénk a jól megérdemelt, munkával előállított profitjukat.”

A Coca-Colánál tett látogatás retorikájáért, valamint a látogatáson tett bejelentésért egyébként igencsak hálás lehet a vállalatóriás. Míg tavaly még „az édes, egészségtelen löttyök megadóztatása” volt napirenden, most a Coca-Cola nosztalgia győzött: „ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelynek a Coca-Cola nem csak egy dobozt és a benne lévő italt jelenti. Coca-Colát inni azt jelentette ugyanis, hogy egy rövid időre, legalább egy korty erejéig az ember a nyugati világhoz tartozott.”

Orbán Viktor a látogatáson szó szerint kimondta, hogy a Coca-Cola az új gazdasági rendszerének kedvezményezettjei közé fog tartozni. A miniszterelnök azonban számokkal is igazolta, hogy miért fontos kormányának szövetségkötése a mamutvállalattal. A Coca-Cola magyarországi beruházásainak értéke mára ugyanis meghaladta a százmilliárd forintot, és a cég 1250 családnak ad munkahelyet. 2011-ben pedig nyolcmilliárd forint volt az exporteredménye.

„Ha a magyar ember úgy érzi, át akarják vágni, akkor azonnal becsukja az ajtót. Ha úgy látja, hogy valaki jó szándékkal érkezik, azt meg behívja a házba”. Orbán szerint ez a filozófia jellemzi azt a megállapodást is, amelyet a kormány kötött a Coca-Cola HBC Magyarországgal. Az, hogy van jó és van rossz multi, a kormány számára nemcsak a barátságos és/vagy barátságtalan ötletekből derül ki, hanem a tényleges kormányzati cselekvésből is.

A Coca-Cola irányába ugyanis máris megjelent az első kedvezmény. Egy törvényjavaslat által ugyanis, amely a koffeintartalom módosításával átfogalmazná, hogy mi számít energiaitalnak, a Coca-Cola válna a nyertesévé a hazai piacnak.

A Coca-Cola mint új szövetséges mellett azért a régiekre is jutott még ideje a miniszterelnöknek. A nagyobb kontraszt érdekében a Magosz vezetőit is meglátogatta a kormányfő. Az eredmények felsorolása és az eddig elvégzett munka méltatása, s a jövőbeni fontos szövetség újrarögzítése mellett semmilyen hír nem borzolta a találkozó kapcsán a kedélyeket.

Ezt megelőzően a Nemzeti Fórum vezetőivel való konzultáció egyenesen mínuszos hír volt, ahogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek az Új Széchenyi Terv eredményeit összegző tanácskozása sem hozott újabb ötleteket. Orbán Viktor azonban itt is leszögezte azt, amit a szövetségestúra során többször is, miszerint: „az EU-s forrásoknak az utolsó fillérig célba kell érkezniük.”

A kormányfő szerint nincs magyar fejlesztéspolitika, ha nem működik megfelelően az európai uniós pénzek lehívásának rendszere. A miniszterelnök megfogalmazása szerint „ma kötélidegzet kell az EU-s pénzekre jelentkezéshez”, ugyanis a megörökölt rendszer igencsak bonyolult, ami azonban „nem adhat felmentést a kabinetnek”.

Egy újabb ötletfoszlány azonban mégiscsak volt abban a mondatában, hogy 2013–14-től a kormány létrehoz egy „az emberi elme számára felfogható módon működő új rendszert” – ám ennek részleteiről ugyancsak semmit nem tudtunk meg.

A sűrű tárgyalások sorába a miniszterelnök egy szakmai konzultációt is beiktatott, mégpedig a volt jegybankelnökökkel, Járai Zsigmonddal, Surányi Györggyel és Bod Péter Ákossal, valamint Csaba László közgazdásszal és Szász Károllyal, a PSZÁF elnökével. E találkozóról túl sokat nem tudhatott meg a nagyközönség, különösen arról nem, hogy miként is vélekedtek a neves közgazdászok a kormány új gazdaságpolitikai rendszerének leendő kialakításáról.

Ahogyan az IMF-tárgyalások részleteiről sem tudtunk meg túl sokat, csak annyit, amit már korábban is tapasztaltunk, hogy képviselői nagyon felkészültek a kormány terveiből és tervezett büdzséjéből.

És az is biztos, hogy minden ötletet bizalmatlanul fogadnak. De a tárgyalás ténye, minden ötletelés ellenére, úgy tűnik, beteljesítette Orbán és Matolcsy akaratát: megnyugtatták a piacokat, és stabilan finanszírozhatóvá tették az országot, a forintot pedig visszaerősítették. Ezért is kezdhette meg a miniszterelnök ötleteivel meglátogatni az új és régi szövetségeseit.

Zárug Péter Farkas
politológus

demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Heti lámpás (310) Autómánia (61) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Flag gondolja (36) Alámerült atlantiszom (142) Szépségápolás (15) Életmód (1) Belföld (10) Gazdaság (702) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Politika (1582) Mondom a magamét (7501) Történelem (17) Rejtőzködő magyarország (168) Jobbegyenes (2778) Tereb (146) Kultúra (6) Vetítő (30) Nézőpont (1) Nagyvilág (1309) Irodalmi kávéház (537) Mozi világ (440) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>