A 2007–09 közötti válság után sokan azt hitték: észhez fog térni a világ és befejeződik a nyakló nélküli hitelezés korszaka. A világ azonban nem igazán tanult a korábbi hibáiból: továbbra is emelkedik a GDP-arányos adósság szinte minden nagyobb gazdaságban. Van, ahol az államadósság nő, van, ahol a magánadósság, s van olyan térség, ahol mindkettő. A probléma egyelőre nem veszélyes, hiszen a GDP-arányos vagyonok az adóssághegyhez képest jobban nőttek az elmúlt években, de problémát okozhat ott, ahol az eladósodás mértéke meghaladja a vagyonfelhalmozódás ütemét.

Az adósságnál viszont van egy jóval nagyobb probléma, amit jövedelemegyenlőtlenségnek hívnak. Ennek mértéke az utóbbi 25 évben folyamatosan nőtt, és ma már kifejezetten veszélyes. Egyre szűkebb rétegek kezében halmozódik fel a vagyon, és egyre szélesebb rétegek adósodnak el. A politikusok ezért a „gazdagok” kárára próbálják rendezni a növekvő egyenlőtlenségeket, ez ugyanis népszerűbb a fogyasztáskorlátozó és megtakarításösztönző gazdaságpolitikáknál. A válság sajnos csak látszatmegoldásokat hozott, a problémák gyökeréig kevés politikusnak volt mersze leásni. A fejlett világban ugyanakkor egyre komolyabb gondot okoz az elöregedés és az így egyre nehezebben fenntartható szociális ellátórendszer. Erről beszélünk ugyan, de csak kevés országban próbálnak tenni ellene. Mivel az aktív rétegek aránya gyorsan csökken, a politikusok – természetszerűen – a növekvő számú inaktív rétegeknek kívánnak kedvezni. Ez viszont szinte lehetetlenné teszi a valódi, fundamentális változások bekövetkezését.

A jegybankárok – látva a politika impotenciáját és a növekvő társadalmi feszültségeket – nem tehetnek mást, mint folyamatosan élénkítik a gazdaságokat. Az egyre betegebb szervezetnek viszont egyre erősebb serkentő tablettákra van szüksége. Ezt jól mutatja, hogy zéró kamat mellett szinte minden jegybank erőteljes mennyiségi lazítást hajt végre. Ez a kockázati prémiumokat újabb történelmi mélységekbe taszítja, s a korábbiaknál lényegesen nagyobb buborékot hoz létre. A mai világban soha nem tapasztalt buborék kezd kialakulni, aminek egyelőre nem látni a következményét.

A mostani korrekció várhatóan rövid életű lesz, hiszen a jegybankok minden egyes lassulásra egyre erősebb monetáris politikai eszközt vetnek be. De ha csak látszatintézkedéseket hozunk, akkor egy később bekövetkező, jóval nagyobb válság alapjait rakjuk le. Nem valószínű, hogy a pénzbőség korszaka még hosszú ideig velünk fog maradni. Az évtized vége felé minden bizonnyal szembesülnünk kell majd azzal, hogy nem folytatható az a politika, amely egyre több adósságból már csak egyre kisebb GDP-növekményt képes előállítani. A világban egyszázaléknyi többlethitel kevesebb mint 0,2 százaléknyi GDP-növekedést generál. Az alacsony kamatok pedig egyre több torzulást visznek a gazdaságokba, hiszen nullaszázalékos reálkamat mellett a korábban életképtelen ötletek, beruházások is megtérülőnek tűnnek. Ezek a beruházások ugyanakkor a reálkamatok kis emelkedésére is bedőlhetnek, azaz a pénzügyi rendszer kitettsége a laza monetáris politika miatt napról napra nagyobb, amit elvileg nagyobb tőkével kellene ellensúlyozni. Az egyre több banki tőke azonban csak a növekvő kockázatokra nyújt fedezetet, a korábbi magas kockázati kitettség csökkentésére nem képes. Ez egy ördögi kör, a megoldás kulcsa viszont a politikusok kezében van. De vajon ők képesek-e szembesíteni a fogyasztókat a helyzet fenntarthatatlanságával és azzal, hogy a parti lassan véget ér és eljött a kijózanodás ideje? Talán a 2007–2009 közötti krízisnél jóval nagyobb válságnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy a fogyasztók és a politikusok együttesen lássák be: a helyzet fenntarthatatlan. S még ekkor sem biztos, hogy a helyes megoldást fogjuk választani, hanem a végén még a megtakarítók pénzét is „elinfláljuk”, mert ez lesz az egyszerűbb és politikailag könnyebb. De addig is élvezzük a partit és táncoljunk, ahogy Chuck Prince, a Citibank egykori első embere mondta 2007 nyarán, a válság kezdete előtt két héttel.

Heim Péter - ]]>www.valasz.hu]]>

Az írás a Heti Válasz október 9-i lapszámában is megjelent