Aki úgy gondolja, hogy ismeri a választ ezekre a kérdésekre, valószínűleg azokat a válaszokat ismeri, amelyeket a közgazdasági gondolkodás fő áramlata fogalmazott meg. Madrick professzor, aki az egyik legélesebb elméjű amerikai közgazdász, rendre cáfolja a gazdasági növekedéssel kapcsolatos elfogadott elméleteket. Az elfogadott nézet szerint a gazdagság forrása a növekedés, a növekedésé a termelékenység emelkedése, tehát már csak az van hátra, hogy megtaláljuk: mitől is nő a termelékenység?

A közgazdászok többsége szerint két fő oka van a termelékenység bővülésének: az új technológiák és a beruházások. Valóban, a Kr. után 1100 körül Európában lezajlott agrárforradalom a nehézekére, a patkóra, a szügyhámra és a hármas vetésforgóra épített, és korábban ismeretlen gazdagságot teremtett. Jeff Madrick nem nyugszik bele a nyilvánvaló válaszba, és új kérdést tesz fel: de mitől jöttek létre hirtelen ezek a találmányok? A válasz meghökkentő, mert valamennyi új találmányt a városok és a kikötők körüli földeken alkalmazták először tömegesen, és itt nőtt először a mezőgazdasági termelékenység. Már nem az a kérdés, hogy az új technológiák hozták-e az új gazdagságot, hanem az, hogy miért a városok és a tengeri kikötők közelében alkalmazták először ezeket? Azért, mert itt volt szükség először innovációra, jobb technológiára, mert a városokban többen éltek a korábbinál, és a kikötőkből futottak ki azok a hajók, amelyek távoli piacokra szállították a több terményt. Az új technológiákat a nagyobb piac igényei hívták elő, korábban nem használták a máshol már feltalált technikákat, és nem is törték magukat, hogy több áru termelésére alkalmas újdonságokat találjanak ki, mert nem volt rá szükség. Hasonló a helyzet a közgazdászok másik fő csodafegyverével, a beruházásokkal is: először az igények nőttek, a piac bővült, ezért érdemes volt beruházni, mert több profitot lehetett elérni. A belső piac nagysága és a külső piacok nyitottsága a döntő oka a technológiai ugrásoknak és a beruházásoknak, ezért előbbiek és nem utóbbiak a termelékenység, tehát a gazdasági növekedés alapvető forrásai. Madrick az ipari forradalmak történetére is kipróbálja elméletét, és azt találja, hogy azért jött Angliában létre az első ipari forradalom 1770 után, mert a nagy belső piac és a tengeri kereskedelem itt igényelte az új találmányokat. Hasonlóan azért Amerika és Németország a második ipari forradalom hazája 1870 után, mert itt alakult ki az adott korszak két nagy egységes piaca. Végül az 1970 utáni informatikai forradalom azért az amerikai gazdaságban robbant, mert ez korunk legnagyobb, fejlett közlekedési és kommunikációs hálózattal egybefűzött piaca.

De mi közünk van nekünk ehhez a gazdaságtörténeti fejtegetéshez? Csak annyi, hogy ha a piac, ezen belül is a belföldi piac az innováció és a beruházások végső oka, tehát forrása a termelékenység, így a gazdaság növekedésének, akkor egyáltalában nem hiba, ha bővül a belső piac Magyarországon, sőt, ezzel segítjük a növekedést. Megérkeztünk a mi gazdaságpolitikánkhoz, ahhoz a gondolkodáshoz, hogy akkor jár jól az állam, ha segíti polgárait abban, hogy többet építkezzenek, többet fogyasszanak, ha segíti vállalkozóit abban, hogy merjenek nagyot álmodni, mert ezzel bővül a belső piac, ami új beruházásokat és az innováció gyorsulását eredményezi. Ebben a gondolkodásban - ahogy Madrick professzor is ajánlja - nem hiba az elviselhető költségvetési deficit, ha az állam így többet költ az infrastruktúra fejlesztésére, oktatásra, egészségügyre és a vállalkozók beruházási támogatására, mert ezzel bővíti a belső piacot. Ekkor már nem kell kétségbeesni, amikor csökken a megtakarítás, ha az emberek pénzüket beruházásokra, termékek és szolgáltatások vásárlására fordítják - mi másra is költenék -, mert mindez bővíti a belső piacot.

Az amerikai gazdaság számára új megközelítést ajánl Madrick. Azt mondja, hogy a fejlődés szempontjából döntő, hogy állandóan bővüljön a belső piac, mert ez a beruházások és az innovációk, tehát a gazdagság forrása. Azt állítja, hogy a növekvő vagyoni és főként jövedelmi egyenlőtlenségek károsak, mert visszafogják a belső vásárlóerő bővülését. Azt tanácsolja, hogy az állam bátran vállalkozzon okos beruházásokra az oktatás, kutatás-fejlesztés, egészségügy és közszolgáltatások területén, mert ezt a magánszektor nem teszi meg helyette.

Ami jó Amerikának, jó-e nekünk? Ebben az esetben igen, mert a belső piac bővülése még kis piac esetén is - amilyen a magyar - segíti a beruházásokat és az innovációt, mert növeli a befektetések megtérülését. Az Európai Unió egységes piacára való teljes belépésünk mellett a piacbővítés másik lehetséges eszközét is használnunk kell: a belföldi piac tágítását. Ez előbbre való, mint a költségvetési deficit gyors lefaragása, vagy a megtakarítások ösztönzése, mert a termelékenység növekedésének a piac bővülése a legfontosabb forrása. A jövedelmi egyenlőtlenségek mérséklése és a széles körű béremelések a belső piacbővítés legjobb eszközei, mert a növekvő vásárlóerő és a bővülő fogyasztás lendíti előre a beruházásokat és az innovációt.

(Jeff Madrick: Why Economies Grow, The Forces That Shape Prosperity and How To Get Them Working Again, The Century Foundation, Published by Basic Books, New York 2002)

Matolcsy György, hetivalasz.hu