„Egy vírustámadást indítottak ellenünk, ezt a vírust a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki, és a nemzetet támadja.” Orbán Viktor a CPAC Hungary megnyitóján elhangzott beszédének ez a, talán legfontosabb mondata is azt jelzi, hogy a globális beszédtér gyökeres átalakulásának lehetünk tanúi. A vírushasonlat azért telitalálat, mert a vírus egy olyan kórokozó mikróba, amelynek szervezetünkbe jutva az az „első dolga”, hogy „átállítva” a sejtjeink genetikai kódját, „vírusgyárrá” alakítsa át azokat. A vírus tehát egy identitásfegyver, és ugyanígy használja a globális média „valóságipari műveit” az emberi önazonosság totális átalakításához fegyverként a „progresszív liberális laboratórium”, pontosabban azok a szuperstruktúrák, amelyek ezt a labort létrehozták és működtetik.

Orbán Viktor beszédének a másik kulcsszava a „rekonkviszta”, vagyis a visszafoglalás, annak az egyértelművé tétele, hogy nincs hová hátrálnunk. Hogy elég volt a legelemibb emberi önazonosság teljes felszámolására törekvő liberális terrorból, a magát „liberálisnak” nevező jakobinus-bolsevik világdiktatúrából. Ám ahhoz, hogy ez a visszafoglalás („visszaút”) sikeres lehessen, arra van szükség, hogy kíméletlen nyíltsággal feltárjuk az „odautat”, pontosabban a mai katasztrófával fenyegető helyzet kialakulásának körülményeit.

Ehhez legelőször is arra volna szükség, hogy belássuk, a Nyugat, vagyis az európai keresztény fehérember nagykultúrájának degenerálódása nem tegnap kezdődött, hanem évszázadokkal ezelőtt, és azért hatolhatott ilyen mélyre, mert a nyugati embernek nem volt se tudása, se bátorsága, se becsülete ahhoz, hogy felismerje, mi zajlik, és cselekedjen, hogy kitartó állhatatossággal védje legalapvetőbb értékeit és ezekkel való azonosságát. A család, a nemzet és a kereszténység legmélyebb, mindent meghatározó szellemi energiáit. Mindennek a belátása és az elmúlt évszázadok identitásfeladó stratégiájával való teljes s látványos szakítás lehet csak sikeres, és Orbán Viktor megnyitóbeszéde is pontosan erre mutatott rá, még tőle is szokatlan keménységgel és szókimondással.

A magyar miniszterelnök ezzel végleg megkerülhetetlen globális szereplő lett, egy olyan eleme a globális beszédtérnek, akinek értelmezési kerete és fogalomkészlete a világban zajló identitásháború meghatározó narratíváját testesíti meg. Érdemes lenne eltöprengenünk, hogy a miniszterelnök személyes kvalitásain, tudásán, bátorságán és kitartásán kívül vajon milyen rejtett globális hatalmi elmozdulások, a globális hatalmi „lemeztektonika” milyen változásai tették/teszik mindezt lehetővé, és ami ennél is fontosabb, vajon miféle irányba haladva, hová vezethet ez a, most már megállíthatatlannak látszó elmozdulás.

A világhatalom valóságos szerkezetének megértéséhez arra van szükség, hogy három, létminőségét tekintve teljesen eltérő hatalmi struktúra roppant komplex interakciójaként vegyük szemügyre azt. A legnyilvánvalóbb szint a nemzetállamok szintjén zajló politikai „üzem”, amelynek valóságos működési mechanizmusa is sokkal komplexebb, mint ahogyan azt a demokrácia, piacgazdaság, jogállam és az ehhez hasonló, tartalmatlan hamis fogalmak leírják, de ez legalább többé-kevésbé látható szintje az uralmi struktúráknak. A második szint a mindenkori világbirodalom szintje, amely most az amerikai birodalom, de mivel az elmúlt hatszáz év során maximum száz éven belül minden világbirodalom összeomlott, így a jelek szerint a most regnáló, de egyre inkább széthulló amerikai birodalomra is ez a sors vár. Noha ez a hatalmi réteg ma már szintén látható, de az uralkodó beszédmód szerint változatlanul illetlen dolog az amerikai birodalmat, illetve annak a nemzetállam Amerika adminisztrációjába beépített mélyállamát létező komplexumnak feltételezni. És végül van a harmadik szint, ami már abszolút „láthatatlan”, és a legsúlyosabb gondolatbűnt követi el az, aki létezését feltételezni meri, mert ez összeesküvés-elmélet és gyűlöletbeszéd. Valóban nagyon nehéz feladat pontosan meghatározni e harmadik szint legmélyebb lényegét, de mivel ez a szint dönt a világbirodalmak felől, így talán rejtett „birodalomkiválasztó főhatalom” lehetne a neve.

Amikor tehát Orbán Viktor a konzervatív erők világméretű összefogását ösztönzi a liberális víruslaborral szemben, akkor egy olyan hatalmi „lényeggel” való küzdelemre hív, amely mindhárom szinten megjelenik. A miniszterelnök fogalomhasználata azt sejteti, hogy tisztában van azzal, hogy e küzdelemnek csak a primer lejátszástechnikai szintjét jelenti a nemzetállami szintű politikai pártokkal, azok intézményeivel és reprezentánsaival való összecsapás. Az „imperialista” jelző használatával utal arra, hogy a jelenleg még világbirodalomként üzemeltetett „Amerika” degeneratív uralmi struktúrája segíti-ösztönzi lokális kollaboránsain keresztül a globális identitásháborút, minden emberi önazonosság felszámolását, hogy így engedelmes munkaerő és fogyasztóerő állatok gigantikus csordájaként üzemeltesse az emberiséget, szétzúzva a család, a nemzet és a keresztény hit tartó pillérjeit.

Ám Orbán Viktor narratívája, egyelőre nem is érinti a harmadik hatalmi szintet, a birodalomkiválasztó főhatalom szuperstruktúráját. Feltehetőleg azért, mert tisztában van vele, hogy Amerika, mint világbirodalom története az utolsó fejezetéhez ért. Hogy ugyanazt kell most véghez vinnie, mint amit a Nagy Imre temetésen elmondott beszédében, csak most az összeomló amerikai birodalom a „Szovjetunió” s Trump az ezt lebontó utolsó elnök, az amerikai Gorbacsov.

Bogár László

A szerző közgazdász

]]>www.magyarhirlap.hu]]>