Eljött az idő az amerikai modell megváltoztatására. Az elmúlt évek válsága alaposan megtépázta az amerikaiak pénzügyi helyzetét: az otthonok és részvények 29 százalékkal érnek ma kevesebbet, mint 2007-ben, és 12 ezer milliárd dollárral, tehát 18 százalékkal csökkent az amerikai családok vagyona. Elkölthető jövedelmük az 1995-ös szintre esett vissza, miközben a bankok csak nagyon óvatosan hiteleznek. Véget ért az olcsó hitel és a bővülő fogyasztás kora: eljött az export és a megtakarítások korszaka. 1950 és 1980 között az amerikaiak jövedelmük 9 százalékát takarították meg, 2007-re ez két százalékra csökkent, a következő években 4-6 százalék közé emelkedhet: óvatosabb lesz Amerika. Kisebb új otthon, alacsonyabb hitelfelvétel, kevesebb hitelkártya, zöldövezeti ház helyett belvárosi lakás, kis fogyasztású autó, mindenben kisebb fogyasztás, több megtakarítás, kevesebb munkahely, szerényebb álmok: ez az új amerikai időszámítás.

A következő 6-7 évben az amerikai családok új hitelfelvétel helyett törlesztik az eddig felvetteket, és az amerikai állam 2015-re próbálja 3 százalék alá csökkenteni a költségvetés hiányát. A hitelek elapadása, a kisebb fogyasztás és az újra megugró energiaárak együtt változtatják az üzleti szektor gondolkodását és döntéseit. Aki teheti, exportpiacok felé fordul: mára Amerika teljes exportján belül 50 százalékra nőtt Kína, India, Brazília és a többi feljövő ország részaránya. Amerika igen jó egy sor fejlett szolgáltatásban, gépgyártásban, a gyógyszeriparban és az orvosiműszer-gyártásban, a szoftverben és a műszaki tervezésben, valamint a filmiparban, építészetben és marketingben.

Amerika részesedése a világ teljes fogyasztásából a válság előtti 34 százalékról 27 százalékra csökkent: kényszerű fogyókúrára fogta magát. Bár mindig a fogyasztók országa volt - 1950 és 2007 között a fogyasztás részaránya 66-ról 76 százalékra nőtt a GDP felhasználásában -, most ennek vége: az amerikaiak már nem költhetnek, vagyis nem fogyaszthatnak többet, mint amennyit jövedelmük emelkedése enged. A cégek előremenekülnek. Több ember helyett több innovációt, új technológiát keresnek, és ahol tehetik, megtakarítanak. A növekedés forrása a termelékenység emelkedése, ezt az innováció táplálja: Amerikának az új technológiák területén áttörésre van szüksége ahhoz, hogy elkerülje az 1990-es évtized japán stagnálását.

Obama elnök az amerikai export öt éven belüli megkétszerezésére hívott fel. Erre elsősorban a globális cégek lesznek képesek. Mert rövid távon ugyan az exporttöbblet 91 százaléka jön a korábbi termékek korábbi piacairól, de egy évtized távlatában már fordul az arány: 35 százalékra csökken a régi piacok és termékek aránya, 24 százalékra nő az új cégek, míg 42 százalékra az új piacok részaránya. Egy ország exportjának versenytársaihoz mért bővülését két tényező határozza meg: az ország valutájának árfolyama és növekedési üteme a versenytársakéhoz képest. Amerikában egyértelmű az összefüggés az árfolyam és az export között: gyengébb dollár magasabb exportot eredményez. Az amerikai export 1987-92 közötti fellendülésének okait elemezve kimutatták, hogy a 77 százalékos exportnövekedést 90 százalékban a leértékelődő dollár és a versenytársakénál jobb növekedés tette lehetővé. A globális GDP-növekedési ütem 2014-ig évi 4,3 százalék lehet az IMF szerint, Amerika esetében csak 2,5 százalék, de Amerika a feljövő világba exportál egyre többet, ahol az EU és Japán a versenytársa: itt még alacsonyabb lesz a növekedés, így kedvező lehet Amerika relatív növekedési helyzete.

Noha az amerikai cégeknek csak négy százaléka exportál és az amerikai külkereskedelem 80 százaléka a cégek egy százalékától jön, mégis ez lehet a menekülőút a következő években.

Gyengébb valutaárfolyam és a térségnél gyorsabb növekedés: ez a jó recept.