David M. Smick a globális pénzügyi világ egyik legérdekesebb kiadványának - The International Money - szerkesztője, és az egyik legokosabb amerikai pénzügyi szakember. Könyve arról szól, hogy a globális pénzpiacon minden megtörténhet: bármikor beüthet egy pénzügyi válság, ezért a világ mégsem vált lapossá a globalizáció nyomán, hanem gömbölyű maradt, sőt meg is görbült. Nem láthatjuk előre a jövőt, a horizont szemhatárunk alá esik, a világ görbe és kiszámíthatatlan.

2007-2008-ban a világ elszenvedte a Nagy Hitelválságot, aminek döntő kiváltó oka az volt, hogy óriási pénzfeleslegek halmozódtak fel, ezeket a nagy pénzügyi intézmények villámgyorsan mozgatják a globális pénzpiac központjaiban, de elég egy apró kis homokszem, és a gépezet megáll. Az amerikai ingatlanpiacon 200 milliárd dollárnyi rossz hitel halmozódott fel, ennél több százszor nagyobb a globális pénzügyi befektetések értéke, de ha egy kicsi részéről kiderül, hogy baj van vele: kitör a pánik. A pánik hatására az elmúlt két évben sorra buktak be a nagy amerikai bankok, a töredékére zuhant a bankrészvények ára, leállt a bankok közötti hitelezés, és végül a pénzügyi válság 2008 végén megérkezett a reálgazdaságba.

Sorra dőlnek be globális termelő és exportáló cégek, óriási az elbocsátási hullám, negatívba fordul a fejlett világban a növekedés. A fejlődő világban visszaesik az export, mert Amerika kevesebbet vásárol, Kína és a kelet-ázsiai kistigrisek megpróbálják a belföldi piaccal pótolni az exportpiacot - nem sok sikerrel. A közép- és kelet-európai gazdaságok a legsebezhetőbbek, mindenki másért, mi a legjobban, de az egész térség bajban van.

Szerzőnk feleleveníti az 1992-es brit valutaválságot, amin Soros György egymilliárd fontot keresett. Akkor a brit kormány és jegybank hozott sorozatosan hibás döntéseket, mert elhitték, hogy erősebbek lehetnek, mint a globális pénzpiac szereplői. A pénzpiacnak azonban már akkor is sokkal több pénze volt, mint a brit kormánynak és jegybanknak együttvéve, végül a spekulánsok győztek, mert jól számítottak.

Azt mondták, hogy a brit gazdaság valódi teljesítményéhez képest túl erős a font, a brit kormány és jegybank erősebbnek hiszi magát, mint amilyen valójában, ezért megkísérlik majd a jegybanki tartalékok bedobásával fenntartani a font erős árfolyamát, de kifulladnak, végül le kell értékelni a fontot, és aki erre tett, az óriásit nyer majd. Pontosan ez történt: a britek sokat veszítettek, a kormány egy része távozott, a spekulánsok sokat nyertek.

A mai válság mögött egy olyan világgazdasági szerkezet áll, amelyben túl sok megtakarítás halmozódik fel Ázsiában, és túl kevés a biztos befektetés a globális gazdaságban. Kína gyorsan öregszik, nincs állami nyugdíjrendszere, ezért magas a megtakarítás. Hasonló a helyzet Japánban, ahol a háziasszonyok intézik a család pénzügyeit, és interneten a globális pénz piac napi valutakereskedelmének harmadát bonyolítják: okosak, ezért általában nyernek. A pénzügyi válság Amerikából indult, mégis erősödött a dollár, mert az USA jogrendszerét és gazdaságát tartják - Svájc és az arany mellett - a legbiztonságosabbnak a pánikba esett befektetők. Szerzőnk szerint Kínával még nagy baj lesz, itt alakult ki a legnagyobb felfújt buborék.

És mi lesz velünk? 2009-ben megismétlődhet a közép- és kelet-európai térség egy részében az 1992-es brit valutaválság. A valuták túlértékeltek egyes országok versenyképességéhez képest, a kormányok és jegybankok hibáznak, és az európai segítség is késik. Magyarország még rosszabb helyzetben van a térség többi államánál, mert kormánya hibát hibára halmoz, nem érti a válságot, ezért kezelni sem képes. A brit font 1992-es történetét mintha a magyar forint írná újra 2009-ben.

 

Matolcsy György, hetivalasz.hu