Ma 2021 június 21. Alajos, Leila napja van. Holnap Paulina napja lesz.
8955dc412cc8d37ce0f8054fb1f919d2.jpg

Boros Imre: Kedvencek és páriák

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Közismert közgazdasági tantétel, hogy a hitelezés kockázattal jár. Ez – ha ilyesmi egyáltalán létezne – a bankári tízparancsolat első számú intelme lehetne.

A bankár, amikor az ügyfelétől pénzt (betétet) fogad el, azért fizet alacsony kamatot, mert szakmája hitvallása szerint ebből a pénzből majd kölcsönt fog nyújtani, azzal a kockázattal, hogy az ügyfél lejáratkor esetleg nem tud fizetni, és így a betétinél magasabb kamathoz és a tőkéhez sem jut hozzá. A betéti és a hitelezési kamatok közötti különbözetnek tehát fedezetet kell nyújtani a bank működtetésének költségeire, a hitelezéssel járó veszteségek kockázatára és természetesen a haszonra is.

Ésszerű és logikus tehát, hogy a bankok már jóval a hitelszerződés megkötése előtt igyekeznek bemérni a potenciális ügyfeleket kockázati szempontból. Amióta a hitelezés nemzetközi keretekben is szinte futószalagon folyik, ezt a feladatot az erre specializálódott cégek, vagyis az úgynevezett hitelminősítő intézetek végzik, legalábbis a nagy „hitelfogyasztók”, mint az államok, nemzetközi nagyvállalatok és bankok esetében. A nagy hitelfelvevőknek elemi érdekük, hogy hitelminősítésüket karban tartsák, és őrködjenek annak mindig elfogadható szintjén, mert folyamatos hitelpiaci jelenlét nélkül könnyen ellehetetlenülhetnek. A hitelminősítők által kategorizált adósok konkrét hiteleinél a hitelnyújtók éppen a megállapított kockázat nagyságától függően határozzák meg a piaci középtől való eltérés mértékét, az úgynevezett kockázati felárat.

A kockázati felár jelzi, hogy az adós esetében a hitelezők milyen valószínűséggel veszik figyelembe azt, hogy fizetésképtelenné válhat. Vagyis mekkora esélyt adnak annak, hogy nem tud majd fizetni. Ettől függően az ügyfélnek a felárat fizetnie kell.

A felárat akkor sem kapja utólag vissza, ha a hitelt kamatostul vissza is fizette, hiszen a felárak egy alapban gyűlnek, és azt a célt szolgálják, hogy bármely adós fizetésképtelensége esetén fedezetet nyújtsanak a hitelezési veszteségekre. Eddig tart tehát a kockázati felárakról szóló, nagyon is logikusnak és elfogadhatónak tűnő tantétel tárgysora. A konkrét nemzetközi hitelezés gyakorlatát vizsgálva azonban számtalan jel mutat arra, hogy a kockázati felárak konkrét gyakorlata sokszor inkább más célokat szolgál, mint a valós kockázatok fedezetét.

Inkább szolgál a hitelezők növekvő profitétvágyát kiszolgáló, időnként egyes adósokat zsarolható helyzetbe kényszerítő, esetenként kifejezetten büntetőeszközként, mint valamifajta objektív kockázatfigyelő, és a kockázatra általános jelleggel fedezetet nyújtó instrumentumként. A mai nemzetközi hitelezési gyakorlatból leszűrhető, hogy a piacnak vannak (legalábbis olyankor, ha egy ország az adós) diszkriminált páriái, megzsarolt ügyfelei, és természetesen kitüntetett figyelemmel kezelt kedvencei is. A páriák korábban általában busásan fizettek, de mára lényegében kiszorultak a hitelpiacokról, mert esetükben a kockázati felárakat irreális magasságokban jegyzik. Argentínának jelenleg 53,93 százalék, Venezue­lának 43,42 százalék, Ukrajnának 38,85 százalék, Görögországnak pedig 38,42 százalékos felárat kellene fizetnie, hogy pénzhez jusson; illetve a korábban piacra került papírjai ilyen mértékben értéktelenedtek el.

Nincsenek tehát a piacon, hitelezőik viszont azzal vannak elfoglalva, hogy az ország javainak a tulajdonjogát megszerezzék. Ehhez többnyire az IMF szolgál segítséggel, feltéve, ha az országok kormányai ebbe belemennek, és megírják az IMF-diktálta „szándéklevelet” sürgős megszorítási teendőikről, ezeknek pedig általában részét képezi a tömeges és valós áron aluli privatizáció is. Ha a kormány nem áll kötélnek, akkor marad az izzasztás, amint a felsorolt esetekben ezt tapasztaljuk is.

Van az országoknak egy olyan köre, amely sikerrel tört ki abból a helyzetből, hogy pária legyen, de mégsem lett a hitelpiacok kedvence, mert autonóm gazdaságpolitikát folytat, gazdasága sikeres, egészségesen növekszik, főbb gazdasági mutatói rendben vannak, de mégis szüksége van hitelekre.

Ha nem paríroznak – hiszen a saját fejük szerint és nem az „elvárásoknak” megfelelően gazdálkodnak –, akkor legalább fizessenek. Ennek a ki nem mondott elvnek felel meg a hitelminősítői gyakorlat. Az összes BRICS ország ebbe a kategóriába esik. Brazíliának 2,41 százalékot, Dél-Afrikának 2,09 százalékot, Oroszországnak pedig egyenesen 3,57 százalékot számolnak felárként, és még azt a Kínát is 0,87 százaléknyi felárra kárhoztatják, amely az Amerikai Egyesült Államok legfőbb hitelezője, devizatartalék-hegyeken ül. Közben pedig a legnagyobb adósa, épp az Egyesült Államok, csak 0,17 százaléknyi kockázati felárra kötelezett.

A hitelminősítők kockázati kedvezményezettjei egyértelműen a volt gyarmattartó országok, illetve olyanok, amelyek jelentős tőkét üzemeltetnek más országokban, és ennek hozadéka tetemesen járul hozzá a GDP-t meghaladó nemzeti jövedelemhez.

Sokan közülük olcsón vesznek fel hiteleket, és drágán helyezik tovább a magasabb kockázatra ítélt országokba. Iskolai oktatásra szolgálhat ezen a téren Luxemburg példája, de ettől nem marad el Ausztria sem, ahova tőlünk a kihelyezett pénz három-öt százalék haszonnal tért vissza a válság éveiben. Talán nem véletlen, hogy az elméletileg igazolható kockázati minősítéstől – erősen szubjektív irányban – eltérő gyakorlat mozgásba hozta a piacokat, a kárvallottakat védekező akciókra késztette, nem tűrik a kettős, sőt az immár hármas mércét sem. A BRICS létrejötte ennek egyik fényes bizonyítéka, és egyben az igyekezet is, ahogy ez a csoport egy alternatív nemzetközi pénzügyi intézményrendszer létrehozásán dolgozik (valuta –pool, beruházási bank). Időközben nem tétlen a jelenlegi, többmércés szubjektív kockázatkezelésben érdekelt térfél sem. Lázasan igyekszik legalább a menthetőt minden fondorlattal és sietséggel menteni.

Erről szól a többirányú kereskedelmi és beruházásvédelmi rendszerek huszárrohamszerű erőltetése is, a bevett nemzetközi demokratikus normák (mint például az alapos tájékoztatás) kerülése. A világgazdasági erőterek nagy átalakulásának vagyunk tanúi.

Boros Imre – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (5379) Életmód (1) Egészség (50) Tereb (138) Irodalmi kávéház (504) Politika (1578) Autómánia (61) Flag gondolja (33) Rejtőzködő magyarország (168) Heti lámpás (255) Szépségápolás (15) Történelem (14) Nagyvilág (1456) Gazdaság (657) Gasztronómia (539) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Vetítő (30) Titkok és talányok (12) Sport (729) Mozi világ (440) Jobbegyenes (2051) Emberi kapcsolatok (36) Belföld (6) Kultúra (6) Mozaik (83)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>