Ma 2019 november 15. Albert, Lipót napja van. Holnap Ödön napja lesz.
58439ca4b28b073cf77b0e26afe850e0.jpg

Boros Imre: Alapkamat alulnézetből

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A hazai tömegtájékoztatásnak nagyon sok furcsasága figyelhető meg. Kiváltképpen érvényes ez a megállapítás a gazdaság valós állapotát illető tájékoztatásra.

Bizonyos tényeket a tömegtájékoztatás rendre hasznosnak kíván feltüntetni, holott azok a hazai viszonyokra nézve kifejezetten károsak. Ilyen a pénzromlásról szóló tájékoztatás. Gazdasági szakkommentárok sora fájlalja az infláció alacsony voltát, valójában eltűntét, és sötét gazdasági kilátásokat vetít előre emiatt.

Azt sugallják, hogy a gazdasági növekedéshez elengedhetetlen a pénzromlás, divatos szóhasználatukkal élve az optimális pénzromlási ütem. Ennek hiánya viszont bajokat okoz. Ez az érvrendszer a világgazdaságot uraló multinacionális szektor szemszögéből nézve nyilvánvalóan maga a tökély, de éppen ennek az ellenkezője igaz ránk, akik ezzel a szektorral csak annyiban vagyunk összefüggésben, hogy neki állítunk elő olcsó munkabérért termékeket és azok egy részét, mint fogyasztók egyben meg is vásároljuk.

Az olcsó munkabér az rendben van, de a stabil árszínvonal már nem, mert akkor nem növelhető a profitjuk, így gondolják a „szakkommentátorok”. Mi mint olcsó bérért dolgozó és termékvásárló közönség, ezt éppen fordítva látjuk. Jól körülírható tehát a hazai bérmunkás és fogyasztó közönség valós érdeke és a multik nótáját dúdoló „nemzetközi ívű” közgazdászkar közötti érdekütközés.

Emiatt – tehát kifejezetten ezen érdekek mentén – van a hamis tájékoztatás is. Máskor jelentéktelen gazdasági információval árasztják el a kommunikációs teret. Ilyenek például a hazai értéktőzsdéről közvetített napi terjedelmes tudósítások a média minden ágában. Ez szinte olyan, mint az ugyancsak a jelentőségét és fényét régóta elvesztett hazai labdarúgóéletről közvetített számos esemény, a gyakori edzőcserék, a menetrend szerinti Fradi–Újpest-meccs előtti gladiátorjátékok. Sem egyik, sem másik nem érdekli a szélesebb közönséget. Az ilyen tájékoztatás azonban elfoglalja a teret a valóban létfontosságú ügyek elől – ezért alkalmazzák.

Húsba vágó, sorsformáló gazdasági eseményekről azonban nagyon lakonikusak, szakmai és világos mondatok helyett zsargont használnak az ilyen tudósítások. És eldugott helyre kerül mindig a jegybanki alapkamat ügye is. Mindenekelőtt a kamatot újabban vágják és nem mérséklik vagy csökkentik, ahogy ez a magyar nyelvben egyértelműen érthető lenne. Ha vagdossák, akkor az avatatlan azt találja hinni, hogy valami drótról van szó. A szóhasználattal is csökkentik a jegybanki alapkamat jelentőségét, pedig az egyik legfontosabb alakítója volt a mindennapi létfeltételeknek az elmúlt több mint negyedszázadban. Ezt a kommunikáció felkent bajnokai nagyon is jól tudják, ezért eszelték ki, hogy annál jobb a „tájékoztatás” kamatügyben, ha rövid és nem is pontosan érthető. Újabban, amikor a jegybanki kamatszint történelmi mélységeiről is szólnak tudósítások, talán a történelmi szó hallatán egy szemernyit javult a helyzet, de mégis alaposabb megvilágítást igényel.

 

Több mint nyilvánvaló, hogy a Magyar Nemzeti Bank nevet 1924 óta viselő intézménynek már csak a neve okán is úgy célszerű szabályozni a kamatszintet, hogy az olyan minimális hazai kiadásokkal járjon, amelyek mellett a nagymértékben külföldi hitelezői közönség még ellássa az országot hitelekkel (államkassza, cégek, háztartások). És kialakuljon egy kényes, de minden körülmények között fenntartható egyensúly a hitelezők és az adósok között. A kamatszint ésszerűen mindig a pénzromlás szintje, valamint az országgal kapcsolatos hitelezői megítélés függvénye, azaz az infláció felett a kamatoknak fedezniük kell a hitelező ésszerű kockázatát és a reális nyereséget is. A hazai jegybank azonban 1991-es újraszervezése óta eltelt működése jelentős része alatt ezt az elvet felrúgta, olyan viszonyokat teremtett, hogy a hazai közönséget az elérhető teherminimum helyett – szándékosan folytatott káros pénzpolitikájával – irreálisan magas kamatok fizetésébe kényszerítette bele.

Az állítás igazolására szolgáljon három kiemelt példa. Mindhárom olyan időszakból, amikor az országot polgári kormány vezette és az ország gazdaságát, a népesség érdekeit szem előtt tartva kívánta működtetni. Az alapkamat 19 százalék volt 1998 júliusában, miközben arra az évre kevesebb mint 14 százalékos inflációt rögzített a statisztika. A hazai kockázati felárat a piac fél százalékon tartotta. A helyzetnek 15 százalékos jegybanki alapkamat bőven megfelelt volna, helyette a hitelezők kaptak négy százalék ajándékot a jegybanktól. Az ajándék kamat 2002 januárjában körülbelül 3,7 százalék volt, míg a második Orbán-kormányt Simor András jegybankelnök 2011 decemberétől már csak 2,6 százalék többletkamattal büntette, és egyben ennyivel jutalmazta a nemzetközi befektetőket.

Mindezekhez mérhető a nemzeti bank legutóbbi rövid, kétéves teljesítményének kontrasztja. Az érvényben lévő 1,8 százalékos jegybanki kamatnak nem kell az inflációt fedeznie, mert nincs infláció, a mintegy 1,4 százalékos kockázati feláron felül pedig marad a befektetőknek 0,4 százalék jutalom. Már most jelzik, hogy egy kicsit kevesebbel is beérnék. Legutóbb ugyanis a három hónapos magyar állampapírpiacon 1,49–1,51 százalék között mozogtak a hozamok. Ugyanez a mutató tavaly még 2,9, 2013-ban 5,49, 2012-ben pedig 7,67 százalék volt. A tudatosan „kommunikációs csapdába” elrejtett jelentőségű jegybanki alapkamat hatásait igazán akkor érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a hazai gazdaság mintegy harmincezermilliárd forintos hitelterheltsége mellett minden egy százalék kamatcsökkentés háromszázmilliárd forint könnyebbséget jelent a hiteladósoknak, azaz nekünk.

Létromlás és létjavulás a tét emiatt. Simor András azonban máig sem engedne a hét százalékból, nem véletlen, hogy örömmel üdvözölték alelnökként Európa csúcsbankjában. Ezért a tisztségért ő keményen megdolgozott, nem is tudom, hogy rá és a hozzá hasonlóan dolgozó jegybankelnökökre van-e politikailag korrekt kifejezés. Nem tudom, hogy azokra, akik évente átlagban ezermilliárd forintot kaptak ajándékba tőlünk, állampolgároktól, milyen jelző illik. Bizonnyal van, de az nem tűri a nyomdafestéket. Nem véletlen tehát, hogy a jegybanki alapkamatról szóló információkat mindig a legeldugottabb helyen, az érdektelen hírek között tálalta a Simor-féle média.

Boros Imre - magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (42) Flag gondolja (33) Jobbegyenes (1634) Belföld (5) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (13) Tereb (138) Heti lámpás (218) Mondom a magamét (4072) Autómánia (61) Kultúra (4) Sport (729) Szépségápolás (15) Tv fotel (65) Mozi világ (440) Gasztronómia (539) Alámerült atlantiszom (142) Nagyvilág (1439) Politika (1571) Vetítő (37) Egészség (50) Irodalmi kávéház (472) Gazdaság (631)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>