Ezt a logikailag megkérdőjelezhetetlen megállapítást talán azzal lehetne kiegészíteni, hogy van egy negyedik eleme is a szuverenitásnak, és ez a média feletti ellenőrzés kézben tartása.

A pénzhatalmi rendszer a szimbolikus árut, a pénzt közvetíti, míg a média a „szimbólumok szimbólumát”, vagyis eszméket, világértelmezési logikákat közvetít, amit a nevében is hordoz, hiszen a „közvetítő”, a médium többes száma a latinban a média. A negyedik közvetítő mező, az energetika pedig az „alkotóerőt” közvetíti, hiszen az energia „alkotás, ténykedés, művelet”.

A nyugatias modernitás kialakításában és működtetésében ezek a közvetítők történelmi szerepet játszottak, játszanak, sőt talán azt is mondhatjuk, ezek képezik e létszerveződési mód legmélyebb lényegét és értelmét. A kereskedelmi és pénzrendszer döntő szerepet játszott a tradicionális szakralitás létszerveződési módjának szétroncsolásában és a deszakrális modernitás genezisében. Mindezt Polányi Károly fejtette ki The Great Transformation, vagyis Nagy átalakítás című művében. Polányi neve és életműve, bár kifogástalan globális „pedigrével” rendelkezik, itthon agyonhallgatott tabu. Talán azért, mert ő nem „összeesküvéselmélet-gyártó” volt, hanem az uralkodó tudományos diskurzus módszereivel bizonyította be a nyilvánvaló összeesküvést, vagyis azt, hogy a nyugatias modernitás nem szerves fejlődéssel jött létre, hanem a brutális erőszak és önkény hozta létre a paraszti társadalom „eredeti tőkefelhalmozásnak” nevezett kifosztásával, és ez tartja fenn ma is. Mindez aligha mehetett volna végbe a média nélkül.

Az évezredeken át szakrális ellenőrzés alatt álló média a könyvnyomtatás segítségével a bármilyen pusztító tartalom korlátlan és ellenőrizetlen terjesztését lehetővé tevő rendszerré alakul(t) át. A reneszánsz a vizua-lizáció és spektakularizáció – talán úgy mondhatnák „látványosítás” – eszközeivel, a felvilágosodás pedig a „tudománynak” álcázott hatalomideológiák segítségével gyökeresen átalakította az emberi létezés egész értelmezési rendszerét. Míg az ember a szakrális létmegértés türelmes, lassú építkezése során a méltó élet feltételeit kereste évezredekig, a modernitást ezt radikálisan megváltoztatta. Ettől kezdve a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas deszakralizált anyag mennyiségének – a szó szoros értelemben bármi áron történő – exponenciális növelése válik az emberi létezés legfőbb értelmévé. Az ősi Egyiptom például négyezer éven át sem a népességszámát, sem gazdasági teljesítményét nem növelte, mert nem a deszakrális mennyiségfelhalmozás, hanem az emberi élet méltó megformálásának minősége volt a szakrális „célfüggvény” számára. És azért talán a mai liberalizmus sem vonja kétségbe az ősi Egyiptom történelmi teljesítményét.

A nyugatias modernitás lényege viszont a kereskedelem, a pénz és a média segítségével végbemenő robbanásszerű népesség- és gazdasági növekedés – a tőke és munkaerő számosságának növelése –, amihez viszont exponenciálisan növekvő energia kell. Ma Földünk egy átlagos lakója körülbelül négyezerszer annyi energiát használ fel, mint tradicionalitás évezredei során elődeink. Mindezt persze, ahogyan azt a repülőgépen a személyzettől halljuk, „az ön kényelme és biztonsága érdekében”. Véges rendszerben azonban nem értelmezhető a végtelen növekedés, és így a nyugatias modernitás egy mind fenyegetőbb csapdában van, a kényelem és biztonság illúziója helyett egyre súlyosabb, végzetes válságba süllyed. E csapda és válság a döntő oka és kiváltója annak a globális kereskedelmi, pénz-, média- és energiaháborúnak, amelyben a Magyarország nevű lokalitás egyre kényesebb helyzetbe kerül. Csupán azért, mert kiutat keresne abból az egyre végzetesebbnek látszó reprodukciós katasztrófából, amelynek során egyre inkább elveszteni látszik anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi értékeit.

A Nyugat birodalmát domináló Amerika nevű impérium lassú hanyatlása a kereskedelem, a pénzhatalom, a média és az energetika terén egyaránt megmutatkozik. A kereskedelemben most éppen két fő riválisát, az Európai Uniót és Kínát próbálja destabilizálni, és a köztük lévő kapcsolati rendszert szétzilálni, Nyugat-Európa Amerikától való függését a „szabad kereskedelmi” tárgyalásokkal megnövelni. A pénzhatalom terén főként az euró elleni pénzháborúval próbálja folyamatosan roncsolni és gyengíteni az Európai Uniót. A média terén monopol szerepe elvesztésének ellensúlyozására pusztító médiakampányokkal próbálja hamis értelmező-hatalmi ketrecébe visszaparancsolni az e börtönből szabadulni akarókat, a kitiltási „botránnyal” és „neonácizással” most például éppen Magyarországon. És végül, de nem utolsósorban az energetika terén egyszerre próbál ütni valamennyi riválisán. Az általa kifejlesztett új technológia segítségével lényegében függetlenítheti magát a külső fosszilis energiaforrásoktól, és ez legfőbb riválisa, Oroszország globális szerepének radikális visszaszorítására készteti. E törekvés során azonban Magyarország láthatólag nagyon „útban van”, így akaratunk ellenére e globális háború fő frontvonalára kerültünk.

Most józanság és nemzeti összefogás kellene. Kérdés, lehet-e.

Bogár László - magyarhirlap.hu