Daniel Cohn-Bendit lehet a francia kormány új minisztere, a lemondott Nicolas Hulot környezetvédelmi- és szolidaritásügyi miniszter helyett. Cohn-Bendit elismerte, hogy Macron emberei megkeresték. Vasárnap találkozik is az elnökkel, akkor dönt majd - írja az Origo.

Cohn-Benditet a héten Benjamin Griveaux kormányszóvivő és Christophe Castaner parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter is megkereste - írja a Journal du Dimanche (ez a Vasárnapi Híreknek megfelelő lap Franciaországban) internetes oldalán. Azt kérdezték tőle, érdekelné-e Nicolas Hulot helye a kormányban - mondták a lapnak Macronhoz közeli források - jegyzi meg az ]]>Origo]]>.

Cohn-Bendit elismerte, hogy beszélt telefonon Macron bizalmi emberével, Castaner-vel. A "német anarchista" - ahogy Cohn-Benditet a francia kommunisták nevezték 1968-ban - jelenleg Frankfurtban él, és a lapnak azt állította nem nagyon érdekli a poszt. Sajtótájékoztatókat ugyan bármikor, bármilyen nyelven tart, de a közigazgatáshoz, a valódi politikához már kevésbé ért - magyarázta.

Cohn-Benditnek valóban nincs semmilyen tapasztalata a végrehajtó hatalomban, Frankfurt polgármester-helyettesi posztja volt a legmagasabb, amit betöltött. Úgy tűnik azonban ez Macront egyáltalán nem érdekli.

Daniel Cohn-Bendit a 1968-as párizsi diáklázadások egyik vezetője, a '68-as politikusi generáció valószínűleg legtöbb botrányt kiváltó tagja.

Német apától és francia anyától származik. Egyetemre Franciaországban, Nanterre-ben járt (itt törtek ki a diáklázadások), ahol anarchista lett. A diáklázadások központi figurája volt. Imádta a botrányokat, a provokációkat, ezért hamar a baloldali sajtó kedvence lett.

Miután Franciaországból az erőszakos cselekmények miatt kiutasították, visszatért Frankfurtba. Itt lépett be a német Zöld Pártba. 1994-től 20 éven át európai parlamenti képviselő, hol német, hol francia politikusként.

A hetvenes években Cohn-Bendit egy frankfurti alternatív óvodában dolgozott, ahol a gyakorlatba próbálta ültetni a '68-as generáció elveit, például az ösztönök felszabadításáról. A Le Grand Bazaar című könyvében erről ezt írta:

"Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni. A körülményektől függően eltérően reagáltam, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottatok ki, és nem más gyereket? - kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam."

Egy 1982-es interjúban pedig ezt mondta: "Tudja, ha egy öt-, öt és féléves leányka elkezd vetkőzni, az valami fantasztikus. Fantasztikus, mert ez egy játék, egy őrületesen erotikus játék."

Az 1970-es években a német baloldaliak és zöldek értelmiségi bugyraiban fogalmazódott meg a gyerekek „szexuális felszabadítását” célul kitűző program. A progresszió, az európaiság és a haladó szellem jegyében már akkor új együttélési formákat és normákat próbálgattak. Voltak olyan közösségek, ahol a párok a gyerekek előtt éltek nemi életet, ráadásul esetenként őket is bevonták a játékokba. Ez a botrány 2014-ben rázta meg a liberális oldalt, akkor egy Matthias Griese nevű politikus – aki kamaszként egy ilyen kommunában élt – a Welt am Sonntagban elmondta, hogy pettingezésért és tapizásért édesség, zsebpénz és pornómagazin járt ajándékba.

A zöldpárt egy történészcsoportot kért meg, hogy tárják fel a szervezet sötét múltját, és hát izgalmas dolgok is kiderültek a liberalizmus fellegvárának számító német baloldalról. Többek között az is, hogy Jürgen Trittin, a Zöldek listavezetője 1981-ben önkormányzati képviselőként egy olyan programhoz adta a nevét, mely szerint büntetlenséget kellene biztosítani azon felnőttek számára, akik erőszakmentesen létesítettek szexuális kapcsolatot gyerekekkel.