Nem tudni, hogy Gyurcsány Ferenc önszántából hagyta-e figyelmen kívül friss Facebook-bejegyzésében Orbán Viktor évértékelő nemzetközi sajtótájékoztatóját, vagy a dollárbaloldal vezető képviselőjeként éppen azoknak akar megfelelni, akik a hárommilliárd forintnyi dollárt postázták, hogy így igyekezzen azt a látszatot kelteni, mintha a miniszterelnök jelentéktelen figura lenne a hazai és a világ politikai életében.

Láttuk, nem sajnálták a pénzt a hatalom megszerzésére, de mint tudjuk, vannak dolgok, amit pénzzel nem lehet megvenni. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry tanította a világnak: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Vagyis pénzzel megvehetetlen.

Ugyan mennyit kellett volna fizetni annak a hárommillió embernek, aki áprilisban megingathatatlanul Orbán Viktorra szavazott, hogy ne rá, hanem Gyurcsány Ferencre adja a voksát? Mennyivel lehetett volna megvenni azokat a magyarokat, akik valójában a saját biztonságukra, jövőjükre szavaztak, mert látták, hogy a liberális világ hungarofób, zsaroló magatartásával szemben a miniszterelnök képes volt egyensúlyban tartani az ország működését. Annak ellenére, hogy a pandémia lecsengése után a felpörgő világgazdaságban, majd az unió szankciói miatt tovább emelkednek az árak, délről folyamatosan fenyeget bennünket a migráció, Ukrajna felől pedig a háború elől menekülő tömegeken való humanitárius segítség okoz az országnak eddig ismeretlen méretű terheket. 

Nem véletlenül mondta Orbán Viktor, hogy a rendszerváltás óta ez volt a legnehezebb év, mégis rendkívüli teljesítményt nyújtott Magyarország. Ezzel nem lehet vitatkozni. Ez kétszer kettő. Szerencsére a mai generációk már csak a történelemkönyvekből értesültek a háborúról, el se tudták képzelni, hogy a tananyagból egyik pillanatról a másikra véres valóság lehet.

Szóval valóban ez volt a rendszerváltás óta a legnehezebb év, amelyhez a gyurcsányista baloldal úgy állt hozzá, mint Arany János egyszeri embere a Bolond Istókban a szőlőjéhez, amelyet elvert a jég: hulló könnyek között dorongot ragadott, és ő is elkezdte paskolni a tőkéket: „én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!” Azzal a nagy különbséggel, hogy a Böszméék nem könnyeztek. Sőt, sokak szerint ragyogott a szemük.

Mi mással lehet ugyanis magyarázni, hogy amikor a miniszterelnök egy súlyos évet értékel, akkor Gyurcsánynak van képe – Kötcsére utazóban – a karácsonyi bevásárlásról elmélkedni, látványosan hátat fordítva napjaink legfontosabb közéleti eseményének, a miniszterelnöki évértékelésnek. Talán az fájt neki, hogy a rendszerváltás óta legnehezebb évben is rendkívüli teljesítményt nyújtott Magyarország? Az fájhatott neki, hogy a háború ellenére több mint 4,7 millió embernek van munkája, hogy megőrizte az ország a munkaalapú társadalmat, állta a sarat a migrációval szemben, képes volt finanszírozni a megemelkedett energiaárakat és megállapodott az Európai Unióval?

Persze, hogy nem tudta ezeket cáfolni. Arra meg ugye végképp képtelen, hogy elismerje, ami jó, ne adj Isten örüljön is neki, ahogy milliók teszik. Az emberek ettől tudnak készülődni a karácsonyra, a boltok tömve, az ajándékok gyűlnek.

Gyurcsány azonban hű magához és támogatói szektájának tagjaihoz, hergel tovább. Elrabolt országgal, élhetetlen élettel riogat meg azzal, hogy tönkretettek bennünket. Sugallva, jön majd a jobb kor, ha valakik megdöntik helyette az Orbán-kormányt – erre ő ugyanis képtelen –, és Ferencet rakják a helyére. Például akik a dollárokat postázták.

El kell szomorítani Fletót. G. Fodor Gábor politikafilozófus pontosan fogalmazott. Azzal, hogy Gyurcsány a teljes baloldal vezetője lett, „nem megdönti, hanem stabilizálja az Orbán-rendszert”.

Például az ilyen, és ehhez hasonló, a valóságnak rendszeresen hátat fordító bejegyzésekkel. Tizenkét éve folyamatosan bebizonyítva, hogy képtelen vonzó alternatívát kínálni a magyaroknak.

Horváthk K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarhirlap.hu]]>