Azon nincs mit csodálkozni, hogy a május 2-ai Orbán–Salvini-találkozó után Frans Timmermanns, a szocialisták bizottsági elnök-jelöltje, Angela Merkel, a CDU-s német kancellár asszony, illetve követője, Annegret-Kramp Karrenbauer új CDU-elnök (akivel kapcsolatban kéretik a reményeket sürgősen elfelejteni!) egybehangzóan elutasította Orbán Viktor azon felvetését, hogy a néppártnak a tőle jobbra álló pártokkal kellene együttműködnie ahelyett, hogy a baloldalhoz közeledne.

Sajnos azon sem lehet nagyon csodálkozni, hogy Sebastian Kurz is elhatárolódott a javaslattól, hiszen azért azt már megértettük: nem az osztrákok fújják a passzátszelet a német nyelvű politikai térben, s bár voltak és még mindig vannak biztató jelek Kurz kancellári tevékenységében (leginkább az, hogy a Heinz-Christian Strache vezette Osztrák Szabadságpárttal koalícióban kormányoz…), a végén mégiscsak igazodik a német Nagy Testvér akaratához.

Az viszont valóban nagyon sajnálatos, hogy ebbe a sorba állt be Markus Söder, a CSU új elnöke, bajor miniszterelnök is.

Az Orbán-kormány, illetve a Fidesz–KDNP hagyományosan jó kapcsolatokat ápolt a bajor keresztényszocialistákkal, rájuk még akkor is számíthattunk, ha már szinte mindenki szembefordult velünk az unión belül. Így volt ez Edmund Stoiber (1993–2007), és Horst Seehofer (2008–2018) idejében, egészen napjainkig. Ebben a korszakban a keresztényszocialisták vállaltan jobboldali, jobbközép politikát folytattak.

Tehát, amikor Orbán a néppárt jobbra nyitását javasolja, akkor ez elvileg a CSU irányvonala felé való nyitást is jelenthette volna korábban.

Ám a márciusban megkezdődött Söder-korszak radikális fordulatot jelez: az új elnöknek sem lehetséges a néppárt jobbra nyitása, ami viszont nem jelenthet mást, mint hogy saját múltjuktól elfordulnak és a CDU-hoz hasonlóan beállnak a politikai középbe – „érzékenyen” a balliberális oldal felé.

Söder képes volt imigyen fogalmazni az esetleges jobbra nyitásról: „ez lenne az EU vége”. Állítását így pontosítanám: valójában a néppárt balra nyitása jelenti az EU végét.

Söder sajnos ezen túl is elfogadhatatlan dolgokat mondott: mélységesen sajnálja, hogy Orbán is a jobboldali populistákkal (már megint ez a jelző, ami nem jelent semmit, csak baloldali hablaty) működik együtt. Ő azt remélte, hogy a Fidesz felfüggesztése a néppártban pozitívan fog végződni és Orbán „észhez fog térni” (!), Salvinivel való találkozása azonban „rosszat sejtet a háttérben”.

Szuper! Mit is jelentenek ezek a mondatok?

A legrosszabbat: azt, hogy a Fidesznek csak egyetlen lehetősége van, ez pedig, hogy beáll a balra dőlő, önmaguk hagyományát megtagadó tagpártok által diktált sorba. („Egy út van előttem, melyiket válasszam?” – énekelte a kommunista időkben Nagy Feró a Beatrice-ben.) És bocsika: nem arról volt szó, hogy lesz egy háromtagú néppárti vizsgálóbizottság, amelyik a jogállamiságot, a demokratikus értékek helyzetét tekinti át Magyarországon? S hogy e vizsgálat dönti el, hogy kizárják-e a Fideszt a néppártból vagy sem? Söder szavait olvasva, most már világos: az igazi kérdés, a Fidesz bent maradásának igazi kérdése valójában politikai-ideológiai kérdés; az, hogy a Fidesz követi-e a néppárti fősodor új, globalista irányvonalát.

Ha tehát „helyesen” politizál és kellően „rugalmas” a Fidesz, akkor azonnal minden oké lesz, jogállamiság, demokratikus értékek, sajtószabadság egy csapásra rendben lesz Magyarországon. „Csak” alkalmazkodnunk kell és „észhez térni”…

Söder tehát előre „kihirdette” a végeredményt. Köszönet az őszinte szavakért.

Ha eddig még lehettek volna illúzióink a néppárttal kapcsolatban, azok most végleg elszálltak.

Fricz Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>