Még ma is sokan vannak, akiknek a Délvidékről csak a magyar csendőröknek felrótt, „hideg napoknak” nevezett időszak: 1941–42 fordulója jut eszébe. Azt azonban kevesebben tartják számon, hogy a hideg napokra három évvel később, 1944–45 fordulóján még hidegebb napok következtek. A megszálló jugoszláv partizánoknak tízezernyi ártatlan magyar esett áldozatul: a délvidéki magyar férfilakosság színe-java, a kulturális és a gazdasági vezető réteg szinte teljes egészében.

Az 1944-45 telén lezajló, kegyetlenebbnél kegyetlenebb vérengzésekről évtizedekig beszélni sem volt tanácsos, de a rendszerváltozás óta eltelt harminc esztendőben is főként csak magyar nemzetiségű újságírók, történészek, túlélők és kárvallottak szemszögén keresztül tájékozódhattunk a történtekről – olvasható a ]]>bama.hu]]>-n.

Ezért is nagy szó, mutat rá a cikk, hogy ]]>Szenttamás (Srbobran) község honlapján nemrégiben megjelent]]> az 1944-45-ös etnikai tisztogatások egyik tettesének, Ćorić Đura helybéli kocsmárosnak a halála előtt tett vallomása szerb és magyar nyelven.

A drámai szövegből megtudjuk, hogy a vegyes nemzetiségű bácskai településen 180 magyart az ő szeme láttára végeztek ki. (A városszerte meggyilkolt áldozatok száma ennek a többszöröse volt.)

Részleteket ]]>IDE]]> és ]]>IDE]]> kattintva olvashat.

]]>www.magyaridok.hu]]>