„Csak józanul nézz, s ne vakon csodálkozz!”
Dante Alighieri

A tavaly év végi tüntetéshullám januárra alábbhagyott. Jól láthatóan elfogyott a spiritusz a Che Guevara pólós srácokból és a divatból „szociobuzi” kinyúlt pulóveres bölcsész lánykákból. Pedig bevetettek mindent. A hajléktalan kontra gazdag budai csemete ellentétpáron keresztül a részvételi demokrácia szakértőn (sic!) át, a botcsinálta, magyar gyűlölő nyelvészig, szinte mindenki megfordult a nagy ellenzéki színpadokon a mögöttünk hagyott hónapok során.

A baj csupán azzal volt, hogy a szabadságról és a köztársaságról szóló lózungok nem igazán hatották meg az év elejére szinte maroknyira zsugorodott „úri” közönséget. Ők sokkal inkább az Orbán takarodj! illetve a Mocskos Fidesz! rigmusokért lelkesedtek. Így történt, hogy ezek a dzsemborik, mondjuk ki, kudarcba fulladtak. Gyurcsány a maga óvatos, szerény, visszafogott, elegáns módján természetesen rá akart telepedni ezekre a tüntikre, de a szervezők köszönték, inkább nem kértek a böszme pávatáncából. Ezért Ferenc jobb híján DJ-nek állt. Egy belvárosi szórakozóhelyen pörgette a lemezeket, vajmi kevés sikerrel.

„Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”
Batsányi János

Közben a világ Párizsra figyelt, ahol a Charlie Hebdo című vicclap szerkesztőségében hidegvérrel mészároltak a fundamentalista iszlám szélsőségesek.

A brutalitást semmi nem magyarázza, semmi nem legitimizálhatja. Gyilkosságot semmilyen vallás nevében nem lehet elkövetni. Mélységesen elítélem a történteket és természetesen osztozom az áldozatok hozzátartozóinak a gyászában, a magam és a Flag Polgári Magazin nevében egyaránt.

Azonban annyit meg kívánok jegyezni a történtekkel kapcsolatban, hogy a sajtószabadság és a szólásszabadság nevében sem vallásokat, sem pedig emberek hitét, meggyőződését porig alázni, cinikusan, gusztustalanul pocskondiázni nem szabad.

Ezért érdemes volna egy lépést hátra lépni és újra gondolni azt, hogy meddig is húzódik a szólás és a sajtószabadság határa. Az ugyanis tisztán látszik, hogy ami most van, a parttalan, cinikus liberalizmus, nem működik, és hatalmas veszélyt rejt magában.

A magyar pénzt "keres", a német pénzt "érdemel" (Geld verdienen), a francia pénzt "nyer" (gagner d`argent), az amerikai pénzt "csinál" (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések.
Jókai Mór

A jegyzet végére maradt a januári hónap harmadik fontos témája, a svájci frank elszállása, illetve a magyar gazdaságpolitika vitathatatlan győzelme. A kormány kíméletlen harcot hirdetett a devizahitelek ellen. A hosszú, rögös folyamatot siker koronázta, hiszen végül az utolsó, történelmi pillanatban sikerült forintosítani a lakossági devizahiteleket. A svájci jegybank döntése, amely szerint eltörölte a frank és az euró közötti árfolyamküszöböt, hatalmas forint-árfolyamingadozást okozott.

A svájciak négy éve azért vezették be ezt a küszöböt, hogy megakadályozzák a frank túlzott erősödését. Most viszont minden előjel nélkül megszüntették korábbi intézkedésüket, ami óriási pánikot váltott ki a pénzpiacokon. Volt olyan pillanat, amikor 400 forintnál is többet adtak egy svájci frankért. De hála a nagyszerű kormányzati lépésnek ez a drasztikus változtatás szemben a régiónk számos országával, hazánkat csak nagyon csekély mértékben érintette.

A nyugati pénzügyi sajtó szinte sztárként ünnepelte Magyarország kormányát és azt a nagyszerű döntést, amellyel forintosította a magyarok devizahiteleit, elkerülve ezzel egy pénzügyi válsághelyzetet.

Ezt is megértük! Még a végén bukott diákból, eminensé fogunk válni.

Bár ez még nagyon messze van, annyi azonban bizonyos, hogy bizakodva várhatjuk a közelgő Merkel, illetve Putyin látogatást.

Ez volt tehát január, 2015 első hónapja!

Csépányi Balázs