Ma 2024 december 06. Miklós napja van. Holnap Ambrus napja lesz.
8a6f9f2cf91eae7e2eb5b444032eae49.jpg

Szólít a csend

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Móser Zoltán fantasztikus cikksorozata a régmúlt idők, az elfelejtett Magyarország kincseit mutatja meg nekünk ebben a párját ritkító sorozatban, mely a Magyar Nemzet hétvégi magazinjának volt elengedhetetlen tartozéka. Utazzon velünk, ismerjük meg együtt Magyarországot egy kicsit másképpen.

 

Bény (Kisbény) a Garam jobb partján fekszik, ahol Bars, Hont és Esztergom megyék találkoznak. A településsel kapcsolatban többféle emlék is eszembe jut. Például a XI–XII. századi körtemplom, vagy az a régi földvár, amely Szent István korához köthető, de az is lehet, hogy korábbiak ezek az „avargyűrűk”. Itt, a Garam partján vetette papírra elmélkedéseit a kvádok elleni harcok szünetében Marcus Aurelius, a filozófus császár. De most itt elsősorban a középkori alapítású premontrei kolostoráról szólok. Pontosabban a Hont-Pázmány nembeli Amadé comes által alapított, a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt templom bejárati kapujának egyik domborművéről.
Az alapítás ideje 1217-re tehető. Rendi hovatartozását illetően Váradhegyfok filiája volt, kegyurai az említett Hont-Pázmány nembeli Bényi család tagjai. A kéttornyos prépostsági templom keleti felén a tizennégyszög felével zárt nagy apszis van, amelynek oldalán a tízszög felével zárt mellékszentély található. Ez mintegy kereszthajót képez az osztatlan hosszanti hajó főkapuja előtt. Az egyhajós, nyugati felén kiszélesített forma nem ismeretlen megoldás a magyar premontrei építkezésnél. Nyugat felől széles előcsarnok van, amely hajdan nyitva állt. A sokáig romokban heverő templomot 1862-ben restauráltatta Scitovszky prímás. (A kolostor ma már romjaiban sem látszik.)
Az előcsarnok – átépítve ugyan – ma is áll, s ott a díszesen kiképzett román kori főkapu, amely eredeti szépségében maradt ránk. A kapu egyik ívbélletén látható ez a dombormű, amely mindkét karját magasra emelő, oráns kéztartású (összetett kézzel imádkozó) alakot, egyházi személyt ábrázol. „Ez az oszlopfőre faragott alak maga a kőbe testesült imádság. A ránehezedő súlyt könnyedén tartó, imádkozó mozdulata nem egy cselekedete a sok közül, hanem lényege, alapvető odafordulása a világhoz. Az imádság csend és szó. Kimondhatatlan öröm és kimondott fájdalom – írja a fotóhoz készített elmélkedésében Tüskés Gábor. – Az ember nem mindig tud imádkozni. Kifosztottsága, üressége, magárahagyatottsága minden erejét fölemészti. Szem elől téveszti a lélek és a kegyelem útjait, a hívásra nem tud válaszolni. De reménye akkor is megmarad, mert gyöngeségében a Lélek vigyázza, aki maga könyörög helyette szavakba nem foglalható sóhajtásokkal (Róm 8., 26.).”

Móser Zoltán, mno.hu

Hozzászólások

Pogi
2016-01-28 13:27
de hisz a mai kamaszok is fehérterrort tanulnak!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Nézőpont (1) Nagyvilág (1310) Kultúra (9) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (168) Autómánia (61) Heti lámpás (339) Vetítő (30) Irodalmi kávéház (543) Gazdaság (721) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Tv fotel (65) Mondom a magamét (8007) Flag gondolja (38) Szépségápolás (15) Politika (1582) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Történelem (18) Életmód (1) Tereb (146) Mozi világ (440) Jobbegyenes (2892) Gasztronómia (539) Belföld (11)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>