Becky Fuller (Rachel McAdams) producer eddig csak helyi csatornáknál dolgozott, így régi álma teljesül, amikor New Yorkban kinevezik az országos hírműsor, a Pirkadat élére. Álma azonban már az első napon rémálommá válik. Minden tehetsége és tapasztalata megvan ahhoz, hogy sikert sikerre halmozzon, ám olyan akadállyal kerül szembe, amellyel még ő sem tud megbirkózni: a legendás műsorvezető, Mike Pomeroy (Harrison Ford) lesz az átka, aki szeszélyes, mint egy vénkisasszony, hihetetlenül beképzelt, és képtelen bárkivel is együttműködni – azonban csak rá számíthat, ha a nézettségi lista utolsó helyén tanyázó műsort fel akarja hozni az élmezőnybe.

             Amikor Becky megérkezik a Pirkadathoz, már a csatorna is feladta a reményt, hogy rendbe tehető a műsor, amely arról hírhedt, hogy még a legdörzsöltebb producereket is megrágja és kiköpi még napfelkelte előtt. Bár országos hírműsort még nem készített, Becky elhatározza, hogy csak azért is megmutatja. Kitalálja, hogy elegyíti a tüzet a vízzel: egymás mellé ülteti a korábban főműsoridőben vezető kommentátorként működő, zsémbes és ironizáló Pomeroyt a folyamatosan jópofizó és dívát játszó reggeli hírolvasóval, Colleen Peckkel (Diane Keaton).

            Hatalmas katasztrófa közeleg – a két műsorvezető kezdettől ki nem állhatja egymást, ráadásul Pomeroy kijelenti, hogy nem hajlandó időjárással, sztárpletykákkal vagy, isten ments, főzéssel foglalkozni. Becky már ott tart, hogy veszélyben a szakmai hírneve, az állása, sőt a producertársával (Patrick Wilson) alakulgató romantikus kapcsolata is. Ám Becky minél keményebb küzdelemre kényszerül, annál inkább hisz önmagában és abban, hogy lelket tud lehelni a Pirkadatba. Így lesz az Ébredj velünk okos, szexi vígjáték egy lányról, aki élete első komoly győzelmét aratja, mert rájön, hogy nem számít, mennyire lehetetlen emberek veszik körül, célba lehet érni, ha az ember szívvel-lélekkel meg akarja valósítani álmait.

 

           

            A dolgozó nő figurája köré külön alműfaj épült a szexi vígjátékok története során. Emlékezhetünk Rosalind Russell menő riporternőjére A pénteki barátnőből (His Girl Friday), akinek ki kell védenie a Cary Grant által játszott exférje alattomos húzásait. Nagyot alakított Melanie Griffith is a Dolgozó lányban (Working Girl), amikor egyszerű titkárnőként nagy hatalmú cégvezetőnek adta ki magát. Aline Brosh McKenna forgatókönyvírót régóta érdeklik az említettekhez hasonló történetek, amelyekben a dolgozó lányok megtalálják a helyüket és önmagukat. Egy sikert már magáénak mondhat a műfajban, hiszen ő jegyzi Az ördög Pradát visel (Devil Wears Prada) forgatókönyvét. Egy bestsellerből írta, amelynek hőse egy titkárnő, aki végül kivívja pokoli főnöke elismerését.

            Az Ébredj velünk ifjú titánja kifogja magának a világ alighanem legkeményebb munkahelyét: reggeli híradó producere lesz, s mindenki tudja, hogy ebből a székből vagy a csúcsra lehet jutni – vagy a diliházba.

            Az alapsztori fejlesztésekor McKenna szeme előtt lassan kibontakozott az éppen munkát kereső, nem túl sikeres helyi tévéproducer alakja, akinek karrierkilátásai ugyanolyan reménytelennek tűnnek, mint a magánélete – ám egyszer csak rábízzák a Pirkadat irányítását. Tisztában van vele, hogy nem sok esélye van, de Becky Fullert nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladná, mielőtt minden erejével próbálkozott volna. Erre szüksége is van, mert amikor ez a túlpörgött és lelőhetetlen fiatal lány találkozik tökéletes ellentétével, kitör a háború. Pomeroy, a legendás műsorvezető ki nem állhat bármit, ami kedves, lágy, pláne frivol, mégis erre kényszerül, amikor Becky őt teszi meg a Pirkadat egyik műsorvezetőjének, hogy megmentse a produkciót.

                Amikor McKenna elmesélte az Ébredj velünk sztoriját J.J. Abramsnek, a producernek azonnal megtetszett a macska-egér játék ötlete: az egyik oldalon a mindenre elszánt újonc harcol, és nem hajlandó feladni, a másikon a félelmetes munkahelyi bajkeverő, aki még akkor sem képes beadni a derekát, ha a fennmaradás a tét.

            „Tetszett, hogy Aline olyasfajta energikus és klasszikus vígjátéki hangulatot akar teremteni, amilyen Preston Sturges filmjeit jellemzi – magyarázza Abrams. – A reggeli hírműsor máskor is szolgált már vígjáték hátteréül, hiszen kész bolondokháza, de Aline teljesen új ötlettel állt elő. Nem helyzetkomikumszerű csetlést-botlást látunk, hanem tényleg vérre menő küzdelem folyik az ellenfelek között!”

            A Bad Robot stúdió csapata is azonnal beleszeretett a forgatókönyvbe, amely lehetővé teszi, hogy a nézők bepillantsanak a reggeli hírműsorok kulisszái mögé. Az amerikaiak minden reggel elcseszett időjárás-jelentésekre, megvaduló házikedvencekre és odaégetett lasagnákra ébrednek, és sejtelmük sincs arról, hogy mindenközben a vezérlőben mindenki attól retteg, tovább romlanak a nézettségi adatok. 

            „Aki látott már bakiparádét a Youtube-on, pontosan tudja, hogy a reggeli hírműsorokban fordulnak elő a világ legröhejesebb jelenetei – mondja Bryan Burk producer. – Már akkor vigyorogtunk, amikor belegondoltunk, ebből milyen klassz vígjátékot lehet csinálni.”

            McKenna egyik legértékesebb tulajdonsága, hogy pontosan érzi a párbeszédek dinamikáját, és a tényszerűséget illetően sem hajlandó alábbadni. Amikor nekiállt, hogy ötletéből létrehozza a forgatókönyvet, szépen éjfélre állította be a vekkerét, és kora hajnalban már ott ült valamelyik New York-i tévécsatorna stúdiójában, hogy megtapasztalja, milyen élete lehet egy fiatal producernek.

            „Az egyik legnagyobb dicséret, amit kaptunk, az volt, hogy Morley Safer, aki egy pillanatra felbukkan a filmben, megkérdezte Aline-t, melyik tévénél dolgozott korábban, annyira életszerűek voltak a helyzetek” – büszkélkedik Sherryl Clark executive producer.

            (Safer az egyik leghíresebb észak-amerikai tévériporter és műsorvezető, az elsők között leplezte le a vietnami háború borzalmait, és éveken át vezette az egyik legnézettebb hírműsort, a 60 Minutes-t – a ford.) 

            Minél jobban belemélyedt a témába, McKenna egyre inkább úgy érezte, nem elég, ha bemutatja, miként küzd a klasszikus tényújságírás napjaink kereskedelmi tévéinek frivol témái és hangvétele ellen. Arra jutott, hogy hősnőjét szembesítenie kell a kemény valósággal: bár eredetileg ég és föld voltak, mára a tájékoztatás és a szórakoztatás elválaszthatatlanul egybefonódott. Mike Pomeroy szentül hihet abban, hogy a cáfolhatatlan tények közreadása és elemzése hatással van a dolgok menetére, és Becky csodálhatja riporteri képességeit, a lány tudja, mára a világ annyira megváltozott, hogy Mike vagy valami újat talál ki – vagy mehet a süllyesztőbe. A vehemens Becky legalább annyira meg akarja menteni a férfi karrierjét, mint turbófokozatra kapcsolni a magáét.

           Még éppen csak formálódott a forgatókönyv, amikor McKenna és Abrams már tudták, hogy Harrison Fordot szeretnék Pomeroy szerepére. „Ezt a feladatot szinte rá szabták, mert hihetetlen humora van – magyarázza Abrams, aki már régóta ismeri Fordot, mert annak idején ő írta a Csak egy lövés (Regarding Henry) című film forgatókönyvét, amelynek a színész volt a főszereplője. – Hajlamosak vagyunk akcióhősként gondolni Harrisonra, mert ő Han Solo meg Indiana Jones, pedig remek komikus is. Már nagyon régen nem bíztak rá ilyen szerepet.”

            Fordot nem kellett kétszer kérni, és kisvártatva a rendező személye is megvolt: Roger Michell lett a kiválasztott, aki örökre beírta nevét a romantikus vígjátékok történetébe a Sztárom a párommal (Notting Hill), amelyben a Julia Roberts játszotta szupersztár és Hugh Grant egyszerű könyvkereskedője egymásba szeret. Michell másik kiváló munkája az Oscar®-ra jelölt Vénusz (Venus), amelyben Peter O’Toole élete egyik legjobb alakítását nyújtja, továbbá az Anya és a szerelem (The Mother) című dráma, illetve az Ütközéspont (Changing Lanes) című thriller.

                 A McKenna, Ford és Michell alkotta csapat már ígéretes kiindulópontnak tűnt, de kellett még két fontos szereplő. Rachel McAdams, az egyre sikeresebb komika örömmel mondott igent Becky Fuller szerepére, mi több, egy élő legendát, Diane Keatont is sikerült megnyerni, hogy Ford műsorvezető társa legyen a reggeli adásban.

           

 

 

            Az alkotók tudták, az Ébredj velem sikere azon áll vagy bukik, ki játssza Becky Fullert. A karakter ugyanis egymástól távol eső tulajdonságokat egyesít magában: sebezhető, ugyanakkor szertelenül vidám és ravasz, plusz elég dörzsölt ahhoz, hogy kitapossa-könyökölje magának a felfelé vezető utat olyan magasra, amiről senki nem gondolta volna, hogy valaha is eléri.

            „Olyan színésznőre volt szükségünk, akinek a néző végig képes drukkolni – magyarázza Abrams. – Kirobbanóan viccesnek kellett lennie, ugyanakkor személyisége nem nélkülözhette a kellő mélységet és kifinomultságot sem. Rachel McAdamsre tökéletesen illik ez a jellemzés. Megvan benne a klasszikus komikai véna, miközben csupaszív, őszinte és mélyen érző teremtés.”

            „Rachel maga a friss fuvallat – veszi át a szót Sherryl Clark. – Egész lényét átadta a szerepnek, s emiatt ő a megtestesült Becky. Mindenki életében van egy olyan pont, amikor úgy érzi, a világ összeesküdött ellene – Rachel innen indít és kezdi el felküzdeni magát.”

            McAdams úgy érezte, Becky gyarlóságai és küzdeni akarása valóban jellemzők rá. „Alighanem minden fiatal pályakezdő szembetalálkozott már a helyzettel, hogy megérkezik egy munkahelyre, és ott van egy csomó vén masztodon, aki továbbra is mindent úgy akar csinálni, ahogy harminc éven át megszokta – világít rá a lényegre a színésznő. – Azt imádom Beckyben, hogy valósággal nekiront a problémának, ugyanazzal a fékezhetetlen energiával, ahogyan mindent kezel, és hamarosan egyre többen kezdenek úgy táncolni, ahogy ő fütyül.”

            McAdams Aline-hez hasonlóan kutatásba fogott, és csaknem minden New York-i reggeli műsorba ellátogatott, hogy magába szívja levegőjüket. „Mindenkivel beszéltem: a producerekkel, a szerkesztőkkel, akik megrendelik a sztorikat, a kameramannokkal, a technikusokkal, akik a vezérlőben tekergetik a potmétert. Az összes lehetséges szögből próbáltam feltérképezni, hogyan áll össze egy ilyen műsor. Minden olyan gyorsan történik. Az egyik pillanatban még pánikolnak, hogy mindjárt összeomlik az adás, a másikban pedig már önfeledten marháskodnak egymással. Leginkább az ragadott meg, hogy az élő adásnak olyan a természete, mintha kötélen egyensúlyoznánk – ha valami egyszer elhangzik a kamerák előtt, többé nem lehet visszaszívni. Ettől meg is ijedtem kicsit.”

            Azon is elcsodálkozott McAdams, hogy a producerkedés milyen sok nyers fizikai erőt kíván. „Becky sokkal inkább akcióhős, mint elsőre gondoltam. Rengeteget rohangál, föl-le hasít a lépcsőkön, hogy próbálja közös munkára bírni ezt a sok primadonnát, akik mind más és más rossz beidegződés alapján működnek.”

            A forgatáson Rachel annyira átalakult Beckyvé, hogy még a rendezőnek is fönnakadt a szemöldöke. „Rachel rögtön az elején fölvilágosított, hogy nem tekinti magát komikának, de már az első forgatási napon kiderült, hogy minden porcikája és a mozgása is hallatlanul vicces tud lenni – meséli Michell. – Ezeket a képességeit rengeteg érzelemmel fejeli meg. Kedves, ártatlan energiája áthatja az egész filmet, és tökéletesen átérezzük, Becky miként képes átjutni minden akadályon megtörhetetlen akaratának és bájos lényének köszönhetően.”

            Becky kedvessége és jó kedélye komoly veszélybe kerül, amikor derengeni kezd számára, hogy az általa oly régóta bálványozott műsorvezető, Mike Pomeroy munkatársnak nem éppen leányálom; sokkal inkább pályázhatna a világ legkibírhatatlanabb emberének címére. Ám minél többet hisztizik és tesz keresztbe Mike, annál eltökéltebb lesz Becky – a növekvő feszültség e dinamikáját McAdams és Ford egyaránt imádta.

             „Harrison elképesztően játszotta Mike-ot – árulja el a színésznő. – Tökéletes fapofával, szárazon, szarkasztikusan adta ezt az egoista médiasztárt, aki jó ideje mélységesen meg van sértődve. Tényleg úgy éreztem, hogy lehetetlen kimozdítani a helyéről. Kevés eszközzel dolgozott, mégis vibrált a figura.”

            McAdams annak is borzasztóan örült, hogy Diane Keatonnel játszhatott együtt. „Imádtam, ahogy lelket vitt ebbe a figurába. Úgy formálta meg Colleent, hogy éreztük, ez a nő azért hajlandó bármire, akár szumójelmezbe is bújni, hogy a nézők nevessenek, és szeressék a műsort.”

            Becky reggelente folyamatosan hadban áll, napközben azonban romantikus békére talál, miután elkezd randizni Adam Bennett (Patrick Wilson) hírműsor-producerrel. Becky évekig túl elfoglalt volt ahhoz, hogy egyáltalán észrevegye, mikor tetszik neki valaki, Adammel azonban más a helyzet. „Becky az elején azt hiszi, csak azért érdekli a pasi, mert hátha megtudhat tőle valamit a Mike Pomeroy nevű különös teremtményről – magyarázza a színésznő. – Annyira nem ért a férfiakhoz, hogy tökéletesen félreértelmezi Adam jelzéseit. A kezdet nagyon ügyetlen, de mondjuk úgy, a végén minden jóra fordul.”

 

                   

            Egyszer volt, hol nem volt: a televíziózás hőskorában a híreket szentnek tartották, és a műsorvezetők voltak a szavahihetőség gáncstalan lovagjai. Mike Pomeroy a tévé istenének számított, szava sokat nyomott a politikában és a nemzetközi kapcsolatokban. Ám amint nézettségi adatai romlani kezdtek, és számára mindent jelentő munkája elvesztette súlyát, egyre magányosabb lett, és egyre jobban haragudott a világra. A végén már úgy tűnt számára, ennél nem süllyedhet mélyebbre – s ekkor megjelent Becky Fuller producer, hogy ravaszul manipulálva visszacsalogassa őt a képernyőre, ahol fogkefékről és prosztatvizsgálatról kell kinyilatkoztatásokat tennie.

             „Mike megalázónak találja ezt az újabb negatív fejleményt – magyarázza az Oscar®-jelölt Harrison Ford. – Úgy érzi, ez nem éppen méltó befejezése káprázatos műsorvezetői karrierjének. Ki szeretne a világ talán legkevésbé nézett tévés produkciójának arca lenni? Nagyon-nagyon komolyan veszi a hírek kommentálását, és semmi kedve élő adásban főzőcskézni, háztartási tippeket adni, vagy egyáltalán a másik műsorvezetővel bájologni.”

            Ám minél jobban ellenáll Becky Fullernek, annál inkább kezd rájönni, hogy több közös dolog van bennük, mint gondolta volna: mindketten munkaalkoholisták, akiknek egyetlen célja, hogy tökéletesen végezzék el a feladatukat.

            „Nagyon fura a kapcsolatuk, de tele van érzelmekkel – folytatja Ford. – Valamiféle kötődés kezd kialakulni közöttük. Mike megnehezíti Becky dolgát, mert egész pályafutása szakmai tapasztalatait rá akarja zúdítani a habkönnyű kis reggeli műsorra, de a lány sem hagyja magát, hiszen arra próbálja rászorítani a férfit, hogy legyen rugalmasabb, alkalmazkodóbb. Ezekből a csatározásokból roppant vicces jelenetek születnek.” 

            Fordnak az is nagyon tetszett, hogy szinte Hepburn-Tracy féle csipkelődések zajlanak, amikor karaktere együtt vezet műsort a Diane Keaton alakította Colleen Peckkel. „Diane különleges ízeket hoz ebben a sztoriba – magyarázza Ford, aki még csak soha nem is találkozott a színésznővel a forgatás előtt. – Úgy pattogtatjuk egymásnak a csípős poénokat, mint a játékosok a labdákat a világ legizgalmasabb teniszmeccsén. Akkor válik csak igazán viccessé a dolog, amikor nőni kezd a nézettség, mivel egyre több koránkelő kapcsol a hihetetlen adásra, amelyben a két műsorvezető szemlátomást őszinte gyűlölettel szívatja egymást.”  

 

 

            RACHEL McADAMS (Becky Fuller) napjaink egyik legígéretesebb fiatal színésznője. A Bajos csajokkal (Mean Girls, 2004) robbant be a köztudatba, ezt követte A szerelmünk lapjai (The Notebook) című független film Nick Cassavetes rendezésében.

            A következő évben az Ünneprontók ünnepe (The Wedding Crashers) sztárja volt, amely több mint negyedmilliárd dollárt hozott a világ mozipénztáraiban.

            További fontosabb filmjei: Éjszakai járat (Red Eye), Kőkemény család (The Family Stone), Házasélet (Married Life), The Lucky Ones, Az időutazó felesége (The Time Traveler’s Wife), Sherlock Hlmes, Midnight in Paris (r: Woody Allen, bemutató: 2011).

            McAdams a kanadai Londonban nőtt fel. már kamasz korában érdeklődni kezdett a színészet iránt, kitüntetéssel végzett színház szakon a New York Universityn.

 

            HARRISON FORD (Mike Pomeroy) a világ egyik legnagyobb filmsztárja. Pályafutása során 43 filmben játszott, közülük 12 hozott 100 millió dollárnál többet. Olyan produkcióknak köszönhetően, mint a Star Wars-trilógia, az Indiana Jones-kvadrológia, A szökevény (The Fugitive), Az elnök különgépe (Air Force One) és a Férfias játékok (Patriot Games), a tipikus amerikai hőssé vált a világ mozilátogatói számára.

A legjobb színésznek járó Oscar®- és Arany Glóbusz-díjra jelölték A kis szemtanú (Witness; 1985) című thrillerben nyújtott alakításáért. Szintén jelölték Arany Glóbuszra a Sabrina (Sabrina; 1995), A szökevény (1993) és a Moszkitó part (The Mosquito Coast; 1986) című filmekért.                          További filmjei: American Graffiti (American Graffiti; 1973), Szárnyas fejvadász (Blade Runner; 1982), Végveszélyben (Clear and Present Danger; 1994), Az ördög maga (The Devil’s Own; 1997), Hat nap, hét éjszaka (Six Days Seven Nights; 1998), Temetetlen múlt (What Lies Beneath; 2000), Atomcsapda (K-19: The Widowmaker; 2002), Hollywoodi őrjárat (Hollywood Homicide; 2003), Tűzfal (Firewall, 2006), Crossing Over (2009).

Ford szenvedélyes pilóta, repülőgépével többször vett részt humanitárius akciókban, és akkor sem pihen a babérjain, ha helikopterével bajba jutott hegymászókat menthet.

 

DIANE KEATON (Colleen Peck) egy sor kiemelkedő alakítással írta be nevét a filmtörténetbe az utóbbi négy évtizedben.

Üstökösszerű karrierjét a Hair című Broadway-musical indította el, mert ennek kapcsán találkozott Woody Allennel, aki rá osztotta Játszd újra, Sam (Play It Again Sam) című színpadi művének főszerepét. Ugyancsak Keaton lett a főszereplője a darabból készült filmnek (1972), amely ma már klasszikus vígjátéknak számít. Ugyanebben az évben játszotta el Al Pacino barátnőjét a Keresztapában (The Godfather) – később a trilógia másik két darabjában is ő alakította a karaktert.

Magánéleti és munkakapcsolat Woody Allennel gyümölcsözőnek bizonyult, gyors egymásutánban három filmet készítettek együtt: A hétalvó (The Sleeper), Szerelem és halál (Love and Death), Annie Hall. Utóbbi filmben nyújtott alakításáért Keaton elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar®-t és Arany Glóbuszt. Ugyancsak Oscar®-ra jelölték a szovjet polgárháború idején játszódó Vörösök (Reds) című Warren Beatty-film női főszerepéért. Woody Allennel készített további filmjei: Belső terek (Interiors), Manhattan, A rádió aranykora (Radio Days), Rejtélyes manhattani haláleset (Manhattan Murder Mistery).

A hetvenes-nyolcvanas években készített további filmjei: Szerelmesek és más idegenek (Lovers and Other Strangers), Looking for Mr. Goodbar, Harry és Walter New Yorkba megy (Harry and Walter Go To New York), Válás előtt (Shoot The Moon), Kettős szerepben (The Little Drummer Girl), Mrs. Soffel – Börtönszerelem, Bűnös szívek (Crimes of the Heart), Baby Boom, Két szülő közt (The Good Mother). 

Hatalmas sikert aratott az Elvált nők klubja (First Wives Club) egyik főszerepében, és újabb Oscar®-jelölést ért alakítása a Marvin szobája (Marvin’s Room) című drámában. Negyedik Oscar®-jelölését a Minden végzet nehéz (Something’s Gotta Give) című film női főszerepéért kapta.

További fontosabb filmjei: The Only Thrill, Kőkemény család (The Family Stone), Terminal Impact (narrátor),Mert azt mondtam (Because I Said So), Mama’s Boy, Anyám! (Smother), Van az a pénz, ami megbolondít (Mad Money).

 

 

ROGER MICHELL (rendező) Dél-Afrikában született, és angol diplomata fiaként Bejrútban, Damaszkuszban és Prágában nevelkedett. Már diákként elkötelezte magát a színjátszás iránt, később a legpatinásabb angol színházakban rendezett, majd hat éven át volt rendező a világhírű Royal Shakespeare Companyben. A kilencvenes évek elején fordult érdeklődése a tévé és a film felé, reklámokat és dokumentumfilmeket is rendezett. Legsikeresebb filmje a Sztárom a párom (Notting Hill) volt.

További filmjei: Buddha Of Suburbia, Tartózkodó érzelem (Persuasion), Titanic Town, My Night With Reg, Ütközéspont (Changing Lanes),Anya és a szerelem (The Mother), Kitartó szerelem (Enduring Love), Vénusz (Venus).

 

J.J. ABRAMS (prodcer) a Bad Robot Productions alapítója (2001), amelyet partnerével, Bryan Burkkel vezet. A Bad Robot a Paramount és Warner Bros. Productions partnere, olyan produkciókat készítettek közösen, mint a Cloverfield és a Star Trek, valamint az Alias, a Lost – Eltűntek és A rejtély (Fringe) című sorozatok.

Abrams első rendezése a Mission: Impossible 3 volt, a második a Star Trek. Két Emmyt őriz a kandallópárkányon, az egyiket az Alias pilotjáért kapta, a másikat a Lostért mint sorozatért.

Jelenleg A rejtély executive producere, és forgatja a Mission: Impossible Ghost Protocolt.