- 0
KEVIN MACDONALD (One Day in September, Az utolsó skót király) hátborzongató thrillerében, A dolgok állásában az Oscar-díjas RUSSELL CROWE (Gladiátor, Amerikai gengszter) játssza a főszerepet. A film egy törtető képviselőről és egy oknyomozó újságíróról szól, akik látszólag össze nem függő gyilkossági ügyekbe keverednek.
Crowe játssza Cal McAffreyt, a tapasztalt washingtoni riportert, aki makacs elszántsággal kibogoz egy rejtélyes gyilkosságot, és leleplezi az ország befolyásos politikusai közötti összefonódást.
A törtető és számító kongresszusi képviselő, Stephen Collins (az Oscar-díjas BEN AFFLECK, Hollywoodland, Hideg nyomon) jelenti pártja jövőjét. A honvédelem kiadásait felügyelő bizottság elnöke becsületes jelöltnek tűnik: sokan nagyon remélik, hogy egyszer ez a feltörekvő politikus lesz a nemzet első embere. Egészen addig tartja magát ez a vélekedés, mígnem Collins gyönyörű, fiatal asszisztensnője tragikus körülmények között életét veszti, és eltemetett titkok kerülnek felszínre.
McAffreynek abban a kétes szerencsében van része, hogy régi barátság fűzi Collinshoz és Cameron Lynne-hez is (az Oscar-díjas HELEN MIRREN, A királynő , Gosford Park), a könyörtelen szerkesztőhöz, aki őt jelöli ki az ügy kinyomozására. Amikor zöldfülű társával, Della Fryejal (RACHEL MCADAMS, Szerelmünk lapjai, Éjszakai járat) megpróbálják felfedni a gyilkos kilétét, McAffrey egy olyan eltussolt ügyre akad, amely alapjaiban rengetheti meg az ország hatalmi struktúráját. A sajtómunkások és a gazdag politikusok városában örök igazságra lel: ha milliárdok forognak kockán, bárki becsületességét meg lehet kérdőjelezni.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRŐL
A sorozattól a filmig
A forgatási engedélyek megszerzésétől a szereplők véglegesítéséig A dolgok állása készítésének története pont annyi fordulatot vett, mint egy politikai thriller. A történet az író, Paul Abbott briliáns anyagával kezdődött, amelyből a BBC roppant sikeres és kritikailag is elismert 2003-as minisorozata készült.
A BBC 2003 májusában sugározta az Államérdek (State of Play) című sorozat premier epizódját. A nézők és a kritikusok egyaránt feszült figyelemmel kísérték Stephen Collins, Cal McAffrey és társaik a politika és az újságírás berkeiben egybefonódó történetét. Nem sokkal azután, hogy a sorozat lement, Andrew Hauptman producer elkezdett tárgyalni londoni ügynökökkel Abbott munkájának filmkészítési jogairól.
Makacsságával sikerült elérnie, hogy találkozhatott Abbott-tal manchesteri otthonában. Itt a producer meggyőzte az írót, hogy képes a regény hangulatához hű mozifilmet készíteni. 2004 novemberére született meg a megállapodás Az államérdek adaptálásáról, és elkezdődhetett a hosszú munka a forgatókönyvírókkal, hogy Abbott összetett, hatórás minisorozatát egész estés filmre ültessék át.
Hauptman a következőket mondta a hosszú folyamatról: – Ritkán lehet az eredeti sorozat forrásanyagához hasonlót találni: ez a lehengerlő tévés produkció azonnal megragadta a figyelmemet, és mély benyomást tett rám. Úgy gondoltam, hogy ha a helyszínt áttesszük Washingtonba, a környezet még izgalmasabb lesz, de maga a sztori ugyanannyira hiteles marad.
A történetről pedig a következőket gondolja: – Azért működött olyan jól ez a minisorozat, mert a felszínen a politika és az újságírás táncáról szól: a jelenkori média helyzetéről, kémkedésről és összeesküvésről. De aztán észreveszed, hogy egyénekről, egyéni döntésekről is, és nagyon is személyes szempontból. Szó van benne konfliktusokról és kompromisszumokról, hűségről és szerelemről, hatalomról és törtetésről. Mindez hihetetlenül érdekessé teszi.
Hauptman a következő jó pár évet a projekt kidolgozásának szentelte, mielőtt a Universal Pictures elé vitte, amely aztán a Working Title Filmst is bevonta a munkába. Utóbbinak Tim Bevan és Eric Fellner szerezte a hírnevet, felépítve a legsikeresebb filmkészítő céget Nagy-Britanniában.
Hasonlóan gondosan történt a megfelelő rendező kiválasztása is. A producerek merész döntést hoztak, mikor egy Oscar-díjas (és kétszeres BAFTA-nyertes) skót dokumentumfilm-készítőt választottak, akiről kevesen tudtak a mozifilmiparban első kirobbanó sikeréig, Az utolsó skót királyig.
Döntésük Kevin Macdonaldra esett. Hauptman a következőképp emlékszik vissza erre: – Az egész világot átfogó kutatásba kezdtünk, hogy megtaláljuk a megfelelő személyt, és nagyon szerencsések vagyunk, hogy rábukkantunk Kevinre. Ő is látta a sorozatot, és szintén megragadták a témák, amiket a mű felölelt.
– Egyszerűen imádtam A dolgok állását, amikor a tévében láttam – mondja a rendező. – Mint ahogy mindenki más is imádta Nagy-Britanniában, és meg is nyert minden létező díjat. Öt évvel később küldtek nekem egy forgatókönyvet. Izgatott lettem, de kezdetben gyanakvó, mert annyira tetszett a sorozat. Azt gondoltam: „Hat óra hosszú volt. Hogy tudnám két órában összefoglalni?”
Macdonaldnak esze ágában sem volt egyszerűen újraforgatni a minisorozatot. Helyette inkább gyökeresen megváltoztatta. Bár az alaptörténet ugyanaz, sok minden más lett benne. – Nem lehet egy másik változatát elkészíteni annak, ami annyira jó volt – folytatja a rendező. – Meg kell újítani a történetet, és mi erre törekedtünk.
Szereplőválogatás
A filmkészítők olyan színészt kerestek a Washington Globe tapasztalt újságírójának, Cal McAffreynek szerepére, aki sziklaszilárd jellemű, és hitelesen tudja alakítani a nyers modorú, megszokásaihoz ragaszkodó újságírót.
– Cal az újság rangidős riportere; okos fickó, aki már régen szerkesztő lehetne – mondja Macdonald az igazság hírnökéről. – Politikai pályán dolgozhatna, de valami visszatartotta ettől.
Amikor számba vették a lehetőségeket a szereppel kapcsolatban, a helyzet szerencsésen alakult.
– A stúdió megkérdezte: „Kit szeretnél?” Én meg: „A legjobb színészt a világon, aki Russell Crowe” – meséli Macdonald. – Erre azt válaszolták: „Oké, lássuk csak.” Úgyhogy elküldtük Russell Crowe-nak a forgatókönyvet. Három nappal később egy repülőn ültem Ausztrália felé. Huszonnégy órával azután elvállalta, és két hét múlva ott volt a helyszínen. Russell azonnal megragadta a karakter lényegét, és teljesen megértette, kicsoda Cal.
Crowe üdítőnek találta, hogy a karakter nem szokványos. – Az egyik dolog, amit ez a film taglal, az a sajtó objektivitásának kétes volta – mondja a színész. – Azt akarják elhitetni, hogy teljesen tárgyilagosak, és a kapcsolataik, az életük nem befolyásolják, amit írnak. De ez nem igaz. Ez volt az egyik dolog, ami felkeltette az érdeklődésem; ők is emberek. Néha bizony saját szempontjaik alapján ítélnek dolgokat, és emiatt nem tudják kizárni magukat a történetből, ami néha jó, néha rossz következményekkel jár.
Stephen Collins szerepére Ben Afflecket kérte fel a csapat, hogy játssza el a kongresszusi képviselőt, aki az asszisztense/szeretője, Sonia Baker gyilkosságának terhével küzd. A karakternek ezzel egy időben összeomló házasságával és politikai csillagának lehetséges leáldozásával is foglalkoznia kellett.
– Stephen lett az elnöke annak a nagyon fontos bizottságnak, amely a védelmi minisztérium visszaéléseire próbál fényt deríteni – mondja a rendező Collinsról. – Törtető, elnöknek való ember… az új Kennedy. Ben Afflecknek megvan hozzá a külseje, megnyerő modora, ráadásul erősen érdeklődik a politika iránt, ami miatt tökéletesen ráillett a szerep.
– Az erkölcsi kétértelműség vonzott ebben a szerepben – mondja a színész. – Itt van ez a befolyásos, sikeres, fiatal képviselő, aki abszolút mindent elérhetne… mégis mindent eldob egy nővel folytatott viszony miatt, akit végül meggyilkolnak.
– McAffrey tejfölösszájú társa, a Washington Globe bloggere, Della Frye az első, aki a látszólag össze nem függő gyilkosságok között ráakad az összekötő szálra. A nő gondolkodás nélkül megosztja véleményét másokkal, és könnyelműen bánik a tényekkel, ami kezdetben a legalkalmatlanabb partnerré teszi McAffrey számára – mondja róla Macdonald. – Végül azonban közös nevezőre jutnak abban az elhatározásukban, hogy mindketten az eset végére szeretnének járni.
Az Oscar-díjas Helen Mirrent nem csak A dolgok állásának története vonzotta, hanem az is, hogy olyan nőt alakíthat, aki a médiában kulcsfontosságú szerepet tölt be. A forgatás előtt a színésznő találkozott több ilyen nővel is, akik a sajtó világának fontos figurái.
Mirren külön kutatómunkát is végzett a könyörtelen Cameron Lynne szerepére való felkészülés során: megnézte a Los Angeles Times egyik gyűlését. Azt meséli, hogy megengedték neki és színésztársainak, hogy beüljenek az úgynevezett „4 órás találkozóra”. Ilyenkor kezdik a másnapi újság tervezését. A következőkre emlékszik erről: – Nagyszerű volt a hangulat. Érezted, hogy okos emberekkel teli szobában ülsz, de azt is, hogy mennyire kemények egymással. Semmi udvariaskodás; lényegre törőek, pontosak. Acélkemény idegek kellenek abban a környezetben.
Forgatási helyszínek
Los Angeles
A hírszoba és a nyomda megtervezése kitartó kutatómunkát igényelt, hiszen ezeknek díszleteit fel kellet építeni a kaliforniai Calver stúdióban. Ez volt a legrészletesebben kidolgozott díszlet, ahol a filmkészítők eddig forgattak.
A díszlettervezők számos lap valódi irodáját megnézték annak érdekében, hogy el tudják képzelni az írók és szerkesztők munkakörülményeit. Többek közt a Washington Post és a Los Angeles Times irodáját látogatták meg. Azt mondják, hogy a hitelességet tekintve semmi sem olyan fontos a filmben, mint az a szoba, ahol az új cikkeket írják és szerkesztik.
– A mi filmtrükkünk a hírszoba díszlete – mondja büszkén a rendező. – Szívünket-lelkünket beleadtuk abba a szobába. Két óriási, egybenyitott színpadra épült, melyek a szokásosnál kétszer olyan magasak. Voltak napok, mikor 250 újságíró dolgozott benne. Nem hiszem, hogy bárki, aki látta a filmet, ne hitte volna el, hogy az egy igazi iroda.
Az újságírással kapcsolatos tanácsadó a Washington Post megbecsült szerkesztője, R.B. Brenner volt. Mindenki fenntartásokkal figyelné, hogy Hollywood miként jeleníti meg szakmáját a vásznon. Eleinte Brenner is szkeptikus volt, hogy a filmkészítők mennyire veszik komolyan a felelősségüket, de amikor először találkozott a rendezővel, aggodalma szertefoszlott. Azt mondja, lenyűgözte, milyen sokat tud a rendező az újságírásról.
Macdonald a következőket mondja erről: – Annyira hitelesen akartuk megjeleníteni az újságírói szakmát, amennyire csak lehetséges. A Washington Post nagy hasznunkra volt ebben, mivel segítőkészen a szárnyaik alá vettek minket. Minden színészt körbevezettek, és egy fél napot tölthettek ott. Azt is megengedték, hogy lefilmezzük a nyomdagépüket, és tanácsokat adtak.
Azután, hogy egy hónapig forgatták a belső jeleneteket, a stáb Los Angeles különböző területein dolgozott. Többek közt a belvárosi Bonaventure hotelben, a Mayfield leányközépiskolában és az inglewoodi Centinela kórházban, ahova Della azért megy, hogy beszéljen a kórházban fekvő kézbesítőemberrel.
Később a stáb visszatért a Culver stúdióba még két helyszín miatt: Cal rendetlen lakásában és a hotelszobában forgattak, ahol Cal, Della és Stephen kihallgatják Dominic Foyt.
Washington
A dolgok állásának washingtoni forgatása tovább tartott, mint bármelyik másik mostanában kijött produkcióé, amire a helyszínek kiválasztásért felelős Carol Flaisher vissza tud emlékezni. A filmkészítők olyan helyszíneket kerestek, amelyek megmutatják a városnak azt a részét, ahol az emberek élnek és dolgoznak, és nem csak az emlékműveket, amiket a turisták mennek megnézni. Flaisher számtalan hivatallal megküzdött, hogy A dolgok állása megkaphassa az Egyesült Államok fővárosában a szükséges helyszíneket.
Washingtonban az első helyszín, ahol forgattak, a Maine sugárút halpiaca volt, közel a vízparthoz (egyike a kevés, megmaradt nyitott halpiacoknak a Keleti-parton). Pár nappal később a Világbank épülete előtt filmeztek. Ez a kontrasztok érdekében történt, ami megmutatja a város tarkaságát.
Egy másik fontos helyszín a Kongresszus könyvtára, a nemzet legöregebb történelmi és kulturális tárháza. Itt forgatták azt a jelenetet, amelyben Stephen Collins sajtókonferenciát tart, miután már kiderült, hogy intim kapcsolatot folytatott Sonia Bakerrel. A nézők között ott volt a sajtó néhány valódi képviselője is, mint a Watergate-ügy egyik szimbóluma, Bob Woodward, illetve a Washington Posttól E.J. Dionne.
A szövetségi irodák közül több is felajánlotta központját filmforgatásra, úgymint a belügyminisztérium és a városi lakáskérdéssel foglalkozó minisztérium.
A film végére a csapat már a saját újságját is kinyomtathatta a Washington Globe-nál. Macdonald erre a legbüszkébb.
A SZEREPLŐKRŐL
Az Oscar-díjas RUSSELL CROWE (Cal McAffrey) legutóbbi filmjei Ridley Scott-tól a Hazugságok hálója (Body of Lies) és az Amerikai gengszter (American Gangster), valamint a Börtönvonat Yumába (3:10 to Yuma) James Mangoldtól. Az Amerikai gengsztert és Börtönvonat Yumábat SAG-díjra jelölték. Korábbi híres filmjei Scott-tól: Gladiátor (Gladiator; Oscar-díj, SAG- és BAFTA-jelölés), Bor, mámor, Provence (A Good Year).
További híres filmjei: A bennfentes (The Insider; többek közt jelölés Oscar-díjra legjobb színész kategóriában, valamint Golden Globe- és BAFTA-díjra), Egy csodálatos elme (A Beautiful Mind; többek közt legjobb színésznek járó HFPA-, SAG- és BAFTA-díj, valamint Oscar-jelölés ugyanebben a kategóriában).
Régebbi filmjei: A remény bajnoka (Cinderella Man; Golden Globe-jelölés), Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (Master and Commander: The Far Side of the World), L.A. Confidential, Majd, ha fagy! (Mystery, Alaska), Túszharc (Proof of Life), Gyorsabb a halálnál (The Quick and the Dead), SID 6.7 – A tökéletes gyilkos (Virtuosity).
BEN AFFLECK (Stephen Collins) 2007-ben a legjobb rendezői debütálásért kapott díjat a National Board of Review-tól Hideg nyomon (Gone Baby Gone) című filmjéért.
Első kiemelkedő filmje a több díjjal kitüntetett Good Will Hunting volt 1997-ben, melyben nem csak szerepelt, hanem Matt Damonnal együtt forgatókönyvíróként is jegyzik. Ezért a munkájukért Oscar-díjat nyertek legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, valamint Golden Globe- és HUMANITAS-díjat is átvehettek.
További filmjei: Szerelmes Shakespeare (Shakespeare in Love; Oscar-díj), Pearl Harbor – Égi háború (Pearl Harbor), Ütközéspont (Changing Lanes), Apja lánya (Jersey Girl), Füstölgő ászok (Smokin’ Aces), Hollywoodland (Hollywoodland; Golden Globe-jelölés).
Legutóbbi filmje a Nem kellesz eléggé (He’s Just Not That Into You), legközelebb pedig az Extract, The Company Men és The Town című filmekben lesz látható.
Amellett, hogy sikeres színész, író és rendező, Affleck régóta politikai aktivista is és számtalan jótékonysági szervezetet támogat.
A kanadai származású RACHEL MCADAMS (Della Frye) nagy hatást gyakorolt a filmvilágra a Tökös csaj (The Hot Chick) és a Szerelmünk lapjai (The Notebook) című filmekben nyújtott alakításaival.
Későbbi filmjei: Bajos csajok (Mean Girls), Ünneprontók ünnepe (Wedding Crashers), Éjszakai járat (Red Eye), Kőkemény család (The Family Stone), Married Life, The Lucky Ones, Sherlock Holmes. Legközelebb a The Time Traveler’s Wife című filmben lesz látható.
McAdams 2005-ben átvehette a ShoWest az „Év női mellékszereplője” díját, valamint a „legjobb kezdő színésznő” díjat a Hollywood Film Awardson.
HELEN MIRREN (Cameron Lynne) nemzetközileg elismert színésznő, aki kivételes karriert futott be mind filmekben, a televízióban és a színházban is.
Legújabb és készülő filmjei: Love Ranch, The Last Station, The Tempest, The Debt. Legsikeresebb filmjei: A királynő (The Queen; Oscar-díj, Golden Globe-, SAG-, BAFTA- és Critics Choice-díj), Elizabeth (Elizabeth I; Emmy-, Golden Globe- és SAG-díj), Forró gyanú – A döntő (Prime Suspect: The Final Act; Emmy- és Golden Globe-jelölés), Cal (BAFTA-jelölés), A Moszkító-part (The Mosquito Coast), A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (The Cook, The Thief, His Wife & Her Lover), Ahol angyal se jár (Where Angels Fear to Tread), Őt is anya szülte (Some Mother’s Son), György király (The Madness of King George; legjobb színésznő-díj a Cannes-i Filmfesztiválon, valamint Oscar-díj és BAFTA-jelölés), Gosford Park (SAG-díj, valamint Oscar-jelölés).
Televíziós szereplései: Losing Chase (Golden Globe), Egy filozófusnő szerelmei (The Passion of Ayn Rand), Door to Door, Tavasz Rómában (The Roman Spring of Mrs. Stone; utóbbi háromért: Emmy-, Golden Globe- és SAG-jelölés), Az ígéret megszállottja (The Pledge), Kisanyám – Avagy mostantól minden más (Raising Helen), Felül semmi (Calendar Girls), Árnyékboksz (Shadowboxer), Tintaszív (Inkheart).
Színpadi szereplései: Teeth ‘n’ Smiles, The Seagull, Two-Way Mirror, A Month in the Country, The Dance of Death, Mourning Becomes Electra (Oliver-díj a legjobb színésznő kategóriában), Phèdre.
A FILM KÉSZÍTŐIRŐL
KEVIN MACDONALD (rendező) dokumentumfilm-készítéssel kezdte karrierjét. Első filmjével, a One Day in Septemberrel 2000-ben Oscar-díjat vehetett át a legjobb dokumentumfilm kategóriában.
Második filmje, a Zuhanás a csendbe (Touching the Void), többek közt BAFTA-díjat nyert „legjobb angol film” kategóriában és a legjobb filmért járó „Evening Standard British Film”-díjjal is kitüntették. Azóta is Nagy-Britannia legnagyobb bevételű dokumentumfilmje.
További rendezései: Az utolsó skót király (The Last King of Scotland; BAFTA a legjobb brit filmért és legjobb adaptált forgatókönyvért), Az ellenségem ellensége (My Enemy’s Enemy), Being Mick, Humphrey Jennings: The Man Who Listened to Britain.
MATTHEW MICHAEL CARNAHANt (forgatókönyvíró) nemrégiben így méltatta a Variety: „egyike Hollywood tíz legjobb forgatókönyvírójának, akire érdemes odafigyelni”.
Carnahan nevezetes filmjei: TV, White Jazz, Soldier Field, A királyság (The Kingdom), Gyávák és hősök (Lions for Lambs).
ANDREW HAUPTMAN (producer) az Andell Holdings vezérigazgatója, amely magánvállalat globális üzleti és befektetési érdekekkel. Hauptman felügyeli az egész vállalat befektetéseit, üzemeltetését és sport- és szórakoztatási részlegeit.
Hauptmannak a szórakoztatóipar minden területén van már tapasztalata. Ő szerezte meg a sikeres BBC minisorozat, Az államérdek (State of Play) megfilmesítésének jogát, és felügyelte a projektet.
Az Andell Entertainment jelenleg a Lombardi című filmen dolgozik. Hauptman korábbi filmjei: Széf fiúk (Safe Men), Milliók (Millions), Gyávák és hősök (Lions for Lambs).
TIM BEVAN és ERIC FELLNER (producerek) Európa vezető filmprodukciós cége, a számtalan filmes díjat nyert Working Title Films elnökei 1992 óta. DEBRA HAYWARD (executive producer) és LIZA CHASIN (executive producer) felelősek a cég mozifilmjeiért.
Az 1983-ban alapított Working Title több mint 90 filmet készített, melyek bevétele világszerte meghaladja a 4,5 milliárd dollárt. A cég filmjei hat Oscar- és 26 BAFTA-díjat gyűjtöttek be. Bevan és Fellner munkáját szintén díjazta a Brit Filmakadémia, valamint a két filmkészítő a Brit Birodalom Érdemrendjét is átvehette.
A Working Title legnevezetesebb filmjei:
Joel és Ethan Coen filmjei: Égető bizonyíték (Burn After Reading), Fargo, A nagy ugrás (The Hudsucker Proxy), A nagy Lebowski (The Big Lebowski), Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother, Where Art Thou?), Az ember, aki ott se volt (The Man Who Wasn’t There) és a most készülő A Serious Man.
Richard Curtis forgatókönyvíróval: Mr. Bean-filmek, Bridget Jones-filmek, Négy esküvő és egy temetés (Four Weddings and a Funeral), Sztárom a párom (Notting Hill), és végül az Igazából szerelem (Love Actually) és a Rockhajó (The Boat That Rocked), melyeket Curtis rendezett.
Joe Wright filmjei: Büszekeség és balítélet (Pride & Prejudice), Vágy és vezeklés (Atonement).
Paul Greengrass filmjei: A United 93-as (United 93), The Green Zone.
Edgar Wright filmjei: Vaskabátok (Hot Fuzz), Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead).
Egy fiúról (About a Boy; r.: Paul Weitz).
A tolmács (The Interpreter; r.: Sydney Pollack).
Ments meg, Uram! (Dead Man Walking; r.: Tim Robbins).
Shekhar Kapur filmjei: Elizabeth, Elizabeth: Az aranykor (Elizabeth: The Golden Age).
Frost/Nixon (r.: Ron Howard).
Nanny McPhee – A varázsdada (Nanny McPhee; r.: Kirk Jones) és most készülő Nanny McPhee II (r.: Susanna White) című folytatása.
Billy Elliot (r.: Stephen Daldry), amelyből színpadi musical készült Elton John zenéjével.
biztosította.