- 0
A Ferencváros időnként nagy pofonokat kap a sorstól... Most is kapott egy balegyenest a zöld-fehér gárda, ahogy azt már sejteni lehetett Kevin McCabe angolosan távozik a csapattól. Bár ez az angolos távozás eléggé furára sikeredik, McCabe megszüntetné a labdarúgást, de azért a telek kellene neki.
És még csodálkozik, hogy varacskos disznóhoz hasonlítják ezekben a napokban a Fradi drukkerek a korábbi megváltóként aposztrofált úriembert, aki ígért új stadiont, Bajnokok Ligáját, meg hát még ki tudja miket... Viszont tegyük gyorsan hozzá, hogy azért nem kevés pénzt tett a Fradiba, más kérdés, hogy ezt kívülről nehezen lehetett látni, maximum annyit tudtunk, hogy negyedrangú légiósok érkeztek ,és hogy Albert Flórián csak a hátsó lépcsőn juthatott be a szobájába, mivel annak másik bejáratát egész korrekten befalazták....
Öt évvel ezelőtt, amikor a csapatot az NB2-be száműzték ( Mészöly Kálmán csütörtökön majdhogynem sírva beszélt a Zuhanyhíradó című műsorban, hogy Fradi nélkül nincs NB1, pedig ha emlékeim nem csalnak, volt egy kis köze az ügyhöz anno...) a rivális csapatok szurkolói hetekig röhögőgörcsben fuldokolva vették tudomásul a hírt. Valljuk be őszintén, ezen semmi meglepő nincs, a fradisták ugyanúgy fogadták volna, ha mondjuk az Újpestet rakják ki az első osztályból.
Viszont pár hónap elteltével a röhögések csitultak, helyette üresség érkezett a lila-fehér, piros-fehér szívekbe. Üresség, mert rájöttek, hogy a mi kis magyar focinknak túl nagy kincse a Ferencváros. Na meg persze a jegybevétel, a vidéki stadionok rendszerint megnövekedett létszámmal fogadják a budapesti együttest. A harmadik másodosztályú év után már az egész ország azt akarta, hogy a Fradi jusson fel, amúgy is igencsak kellemetlen lehetett ezekben az években fradistának lenni...
Most pedig, amikor elsőosztályú a zöld-fehér alakulat, mi több a dobogóért harcol az amúgy még mindig silány magyar bajnokságban, hazai szinten az egyik legjobb edzővel rendelkeznek, akkor megint baj van. Nem kicsi, nagy baj.
A szurkolóknak igazság szerint egyetlen lehetőségük van, ami a pityergésnél értelmesebb. Ki kell menniük a hazai meccsekre, a jegybevétellel segíteni kell a klubot, az oroszlánbarlanggá változó stadionnal a csapatot. De csak sportszerűen, a vak is láthatja, hogy manapság divat belerúgni a Fradiba, és hát a hazai labdarúgás vezetői szeretik a divatot...
Pénteken pedig azoknak is ki kell menniük, akik úgy gondolják, hogy Fradi nélkül nincs magyar foci. Olyan, mint a sör hab nélkül.
Én kint leszek. Egy habos sörrel a kezemben.
Marti István, fourfourtwo