Remek hangulatú, hazai pályákhoz képest jó iramú találkozót játszottunk a lila-fehérek otthonában. Ahhoz már az idők során hozzászokhattunk, hogy mi csak abban az esetben tudunk győzni, ha sokkal jobbak vagyunk az ellenfelünknél. Más csapatok rossz játékkal is tudják hozni a kötelező feladatokat (lásd: DVSC, Videoton, Győr), mi sajnos nem tartozunk ebbe a körbe, ezzel jobb, ha megbarátkozunk.
Ezen a délutánon nem voltunk jobbak az Újpestnél, de azt rögtön szeretném hozzátenni, hogy rosszabbak sem. Hogy mégsem sikerült pontot, pontokat szerezni a derbin, annak számos okai vannak még az említett mellett. Én azok közé tartozom, akik bizalmat szavaztak Détárinak, mert látták benne a tüzet és az elszántságot, bár az a napnál is világosabban látszott, hogy szakmailag nem érett még a feladatra. Úgy éreztem és érzem most is, hogy egy Ferencvárosnak olyan habitusú emberre van szüksége, mint amilyen Döme volt. Sajnos a győzni akarása, fanatizmusa nem párosult megfelelő szakmai tudással, amit majd a későbbiek során reményeim szerint meg fog majd szerezni és akkor egy jó edző válhat belőle. Ez a teljesítmény azonban a Ferenvcárosnál jelenleg kevésnek bizonyult.
A vereség okaira visszatérve említhetnénk a lesgólt, amivel vezetéshez jutott a Dózsa, az első játékrész kihagyott helyzeteit, de legfőképpen a csapat kreativitásában és a koncentráció készségében látom az igazi problémákat.
A bekapott gól nagyon megfogta a csapatot, ezért az első játékrész második fele, monjuk 2/3-a a hazaiaké volt. A második félidőben jobban fociztunk, de a görcsös akarás, a nyomasztó tét nem igazán hozta meg a várt sikert, annak ellenére, hogy az Újpest át sem jött szinte a mi térfelünkre ebben az időszakban.
Az akart diadala volt az egyenlítő gólunk, bár a szabdrúgás nem kidolgozott helyzet, mégis gratulálnunk kell a fiatal Orosz Márknak, aki élete első derbijén ilyen kiélezett szituációban bizonyítani tudta a kivételes tehetségét.
A jövőben mindenképpen egyik kulcsjátékosunká válhat a srác, csak bizalmat kell neki szavazni.
A rendes játékidő letelte után az egyetlen(!) hazai szögletből, egy olyan elkerülhető, buta gólt kaptunk, ami egyértelműen a koncentráció hiányára vezethető vissza.
Ilyen módon elbukni egy mérkőzést, talán rosszabb, mint egy sima 3:0-ás vereség, de fel kell állnunk, nincs mese. Abban az időntúli gólban benne voltak sajnos a szurkolóink is, mert a játékosok egész egyszerűen olyan nyomás altt játszottak, már hetek óta, ami ebben a figyelmetlenségben csúcsosodott ki. Természetesen lehet azt szajkózni, hogy ebből élnek, nem is olyan rosszul, ez a munkájuk stb. De emberek gondoljunk már bele például Pölöskey Péter esetébe. Az a srác végig csinálta becsülettel az alapozást együtt a többiekkel, kikezdték a szurkolók (ebben persze ő is benne volt vastagon!) - el kellett hagyni a Ferencvárost. Mi játszódhat le ezek után a többi játékos fejében? Én is kihagyok pár helyzetet és ki fognak fütyülni engem is, félelmet és görcsösséget szül az ilyen eseménysor. Ezt a görcsösséget, kényszeres akarást látom a csapaton. Ezt fel kell oldani, mert különben marad a középszerűség.


Egy tabula rasával kell indulnunk, tiszta lappal. Meg kell adni a bizalmat újból és újból, mind a szakmai vezetésnek, mind pedig a játékosoknak. Csak ez az út vezet felfelé, csak ez az út vezet a sikeresség eléréséhez.
Moniz, a hírek, videók és nem utolsó sorban eredményei (bajnok és kupagyőztes a Salzburggal) alapján nagyon jó edző. Nehéz dolga lesz, mert le kell győzni a sajátos, göröngyös, gáncsokkal teli magyarországi világot is a szakmai munka mellett.
Szombaton a Honvéd ellen ül elöször majd a kispadon Ricardo Moniz, mutassuk meg neki milyen nagyszerű emberek vagyunk mi Fradisták és álljuk ki a csapat és a szeretett klubbunk mellett. Oly sokszor próbáltak már minket elnyomni, eltaposni, de mindig fel tudtunk állni.
Emeljük magasra a zászlónkat, a feladat adott.

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs