- 0
Számos esetben kifejtette már a mester, hogy nagyon szeretne egyszer a Ferencváros kispadján ülni, el fog jönni ez az időszak abban egészen biztos vagyok!
Vasárnap a 100. NB I.-es mérkőzését játszó Kecskemétre látogatott csapatunk. Ismét csalatkoznunk kellett, pont nélkül távoztunk a lila-fehérek otthonából. De legalább nem rontottuk el a kecskeméti szurkolók ünneplését. Sajnos nem szívből jövő jóindulatból, hanem gyenge teljesítményünkből adódóan.
Détári erre a mérkőzésre változtatott a Győr elleni támadó, offenzív taktikán, hiszen múlt héten gyakorlatilag beleszaladtunk a Győr késébe. Végig mi irányítottunk, a zöldek pedig csak vártak a kellő pillanat(ok)ra, és eldöntötték a mérkőzést. Most egy támadóval (Oláh) és Moralessel kiegészülve gyakorlatilag feladtuk a támadás lehetőségét. Ezt a változást a taktikai módosítás igénye mellett az is okozhatta, hogy a hét közbeni edző mérkőzésünkön Felsőpakonyban megsérült az utóbbi hetekben biztatóan mozgó Somália.
A Kecskemét az első félidőben fölénk nőtt, mind kombinatív, mind pedig erőnléti mutatókban. Gyakorlatilag állandó létszámfölényes helyzetek alakultak ki a kapunk előtt, de már a játéktér középső részében is. Csak az volt kérdés, hogy mikor kapunk gólt. Jova Levente nagyszerűen, helyenként parádésan védte a kapunkat, ennek volt köszönhető, hogy csak egy helyzet után talált utat a labda a kapunkba. A második játékrészben azután már vállaltunk egy kis kockázatot, mi is próbáltunk támadni, támadgatni. Ekkor voltak helyzeteink is, de azokat rendre elhibáztuk, vagy a kecskeméti kapus védett. Végül örülhettünk annak, hogy csak egy góllal maradtunk alul a helyenként mutatósan játszó Szivics-csapattal szemben.
Csalódott voltam, hiszen a Zalaegerszeg elleni győzelem nem hozta meg azt a várva várt áttörést, nem szakította fel azt a bizonyos gátat, amiről oly sokszor nyilatkoztak a játékosok, vezetők. A Győr elleni vereségben láttam pozitívumot, ha nem is előrelépést, de azt, hogy talán valami elkezdődött szakmai téren.
Osztályzatok:
Jova7– Maróti5, Balog Z.5, Klein5, Júnior4 – Jovanovic6, Otten5, Morales4 (Rósa4), Tóth B.4, Hakola4 (Pölöskey5) – Oláh4(Lisztes5)
De sajnos a mostani vendégszereplésünkben semmiféle pozitívumot nem láttam, sőt elbizonytalanítottak a látottak. Tudom nehéz helyzetben vette át a csapatot Détári és azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez két idegenbeli találkozó volt, két nagyon erős csapat ellen. A probléma nem is az eredményekkel van, hanem a mutatptt játékkal. Sajnos el kell gondolkoznunk azon, hogy ez a keret alkalmas e arra, hogy bentmaradjon az élvonalban. Képességbeli problémák vannak, amelyeket a még oly nagyszerű taktika sem tud pótolni, helyettesíteni. Az az igazság, hogy most a lelkesedést, a harcosságot sem láttam a pályán, az pedig a minimum lenne.
Remélem, hogy a napokban megjelent hír, hogy Abdi visszakerült a keretünkbe, segíteni fog ebben a nagyon nehéz helyzetben. Szükségünk van egy jó, lendületes Liban Abdira, de egy link, éjszakázós játékosra nem. Remélem élni fog a fiúban a bizonyítási vágy és már most vasárnap a bajnokcsapat ellen meg fogja mutatni az igazi énjét. Nagyon nehéz találkozóra számítok, hiszen a Videoton nagyon erős kerettel rendelkezik, s még nem győzött az idei szezonban idegenben. Csak bízni tudunk benne, hogy nem ellenünk törik majd meg ez a sorozata...
Hajrá Fradi!
Csépányi Balázs
Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője