- 0
Bevallom nem tartozott soha a kedvenceim közé. Játékosként sem és edzőként sem. Nagyképű, ugyanakkor egyszerű modora nem volt szimpatikus a számomra. De tény, ami tény: a Fradinak mindig megnehezítette a dolgát, játékosként és edzőként is. Egy edzőt az eredményei minősítenek, eddig a Győr ragyogóan teljesít, s hozta a mostani mérkőzést is, a három pont megszerzése Csertőit igazolja. Azonban az eredmények el fognak maradni, amennyiben a győzelmeket nem alázat, tisztelet és kemény munka követi. A mérkőzés alatt is unszimpatikusan viselkedett, pöffeszkedett a ETO Park kispadján, átizzadt hónaljú ingben, kicsit borostásan. Minden Győr elleni ítéletet kivétel nélkül üvöltözéssel, felháborodással fogadott. A mérkőzés után pedig nagyképűen, szemében némi zavarodottsággal kevert gyűlölettel nyilatkozott: "...ez egy sima meccs volt...(!)" Látod kedves Aurél, ezért nem leszel soha bajnokcsapat edzője! Ahhoz több kell, valami olyan, ami belőled hiányzik.
Győzelemmel felérő vereség. Ez egy igazi oximoron. Miként lehet egy vereség egyenlő a győzelemmel, már csak matematikai értelemben sem, hiszen a győzelemért három pont jár, míg a vereségért semmi. ... Mégis valami hasonló dolog történt velünk vasárnap Győrben.
Szóval nem mi voltunk a Győr elleni mérkőzés esélyesei, ezzel legyen mindenki tisztában.
Ez a Fradi még nem a Régi Fradi.
Meglepő taktikát huzott Détári erre a mérkőzésre. A győztes csapaton ne változtass elvet követve a ZTE elleni csapat futott ki vasárnap az ETO Park billiárdasztal-simaságú gyepszőnyegére. Olyan volt a mérkőzés képe, mintha mi lennénk otthon és az ETO idegenben. Azért volt ez meglepő, mert a házigazdák még nem kaptak ki a bajnokságban és csupán egy döntetlen piszkít bele a győzelmi listájukba. Mégis mi domináltunk, mi próbáltunk meg játszani. Sajnos ennek meg is lett a böjtje, mert egyéni hibákból (Maróti, Csizmadia, Balog) pár perc alatt sikerült kétgólos hátrányt összehoznunk. A gólokat megelőző időszakban és az azt követő időszakban a Győrnek momentumai sem voltak, végig mi birtokoltuk a labdát, több gólhelyzetet kialakítottunk, ezek elpuskázásában főként, az egyébként nagyon biztatóan mozgó Somália jeleskedett.
Osztályzatok:
Gyenes0 – Maróti4, Csizmadia4, Balog Z.5, Junior5 – Jovanovic5 (Rósa5), Otten6, Tóth B. 4(Lisztes4), Hakola6 – Oláh4(Pölöskey5), Somalia6
A második játékrészben még inkább kidomborodott a fölényünk. A Győr egész egyszerűen nem tudott kijönni a kapuja előteréből. Persze lehet azt mondani, hogy a két gólos vezetés birtokában visszaállt és átengette a terepet. De meggyőződésem, hogy ez nem teljesen így történt. Puhl Sándor, a Sport televízióban nagyon találóan, azt mondta, hogy a célfutball győzött a játék felett. A találkozó legjobbjának a győri kapust Stevanovicsot választották, aki a mérkőzés utáni nyilatkozatában végig a Fradit dícsérte és azt mondta, hogy szerencséjük volt számos szituációban.
Természetesen a győzelmet nem kell magyarázni, a három bajnoki pont megszerzése után senki nem fogja megkérdezni, hogy miért is volt 63:37 a labdabirtoklási arány, miért volt 14:1(!) a szögletarány.
Mindenesetre ezen a mérkőzésen, bár nem szeretem a kifejezést, de egy győzelemmel felérő vereséget értünk el. Volt tartása a csapatnak, gyorsan játszottuk át számos esetben a középpályát (Hakola), a góllövéssel hadilábon állunk még mindig. A másik probléma meg a védőmunka, - bár ennyi vereség ellenére nem kaptunk sok gólt az eddigi mérkőzéseken - mégis minden találkozón van egy-egy bizonytalanság, egyéni hiba, ami azután megbosszulja rendre magát. Látszik Détári munkája. Még nagyon az út elején járunk, bizalom, munka, kitartás és az eredmények is jönni fognak. Talán már hétvégén a Kecskemét ellen.
Hajrá Fradi!
Szerző a Flag Polgári Magazin főszerkesztője