- 0
..., avagy a Magyarországon rendezett jégkorong világbajnokságok története. 2011. Április 17-23. között a Papp László Budapest Sportarénában rendezik a divízió I – es jégkorong világbajnokságot. Bár a jövő év egyik legrangosabb hazai sporteseményének kezdetéig még több mint négy hónap van hátra, magazinunk megpróbálja felidézni a hazánkban ez idáig megrendezett hat – különböző osztályú – jéghoki vb eseményeit.
Az első részben 27 évet repítjük vissza olvasóinkat az időben, abba az évbe, amikor első ízben rendeztek Magyarországon hoki vb-t.
1. rész, 1983. 2. hely, feljutás
Hazánkban egészen 1982-ig kizárólag nyitott jégpályákon rendeztek hokimeccseket! Pedig a világ jégkorongsportja addigra már öles léptekkel haladt afelé, hogy teljesen kizárja a játékot zavaró tényezők sorából az időjárás viszontagságait!
Ezért aztán fedett létesítmény hiányában sokáig csak álom maradt a magyar szurkolók számára, hogy hazai jégen, világversenyen szoríthassanak nemzeti csapatunknak.
1982. Februárjában viszont végre átadták Magyarország első olyan, fedett, multifunkcionális létesítményét, amelyben jégpálya készítésére és ez által jégkorong mérkőzések megrendezésére is volt lehetőség! A Budapest Sportcsarnok építése során a munkálatokban számos remek magyar hokis – pld.: Mészöly, Kereszty, Havrán és mások is – részt vett, társadalmi munkában, mert már az egész magyar jégkorong társadalom nagyon várt egy fedett létesítményre!
A csarnok megnyitásának évében már rendeztek néhány szikrázó hangulatú Fradi – Újpest rangadót, majd a vb előtt másfél hónappal a válogatott is belakhatta egy kicsit a csarnokot a Magyar Nemzet kupa alkalmával, de az első igazi nagy jeges esemény az új létesítményben az 1983.márciusi „C” csoportos világbajnokság volt, melynek – nem titkoltan – a feljutás reményével vágtak neki a mieink.
De vajon hol is tartott, milyen helyzetben volt a magyar hoki akkoriban, úgy a hetvenes nyolcvanas évtized fordulójának környékén?
A bajnokság előbb négy, majd a BVSC jégkorong szakosztályának megszűnését követően sajnos már csak három csapattal, jobbára csupán vegetált, igaz a Volán Székesfehérvárra költöztetésével végre lett vidéken is egy fejlődő bázis és a mára hazánkban egyeduralkodóvá vált együttes 1981-ben először nyerte meg vidéki csapatként az élvonalbeli pontvadászatot!
Pedig a múlt század hetvenes éveiben bizony nem egyszer jóval erején felül teljesített a magyar hoki a nemzetközi porondon!
A Ferencvárost például, az 1973-74-es Bajnokcsapatok Európa Kupája sorozatban az olasz Bolzano és a német Füssen kiverése után csak a holland Tilburg tudta megállítani! A válogatottunk pedig az 1976-os feljutást követően két szép évet töltött el a világbajnoki „B” csoportban, ahol 1977-ben 6., ’78-ban pedig 5., lett, ami az összesített vb rangsor meglehetősen előkelő, 14., illetve 13. helyét jelentette, tekintettel arra, hogy az elit mezőnyét akkor mindössze nyolc nemzet válogatottja alkotta.
Mindezen eredményeket pedig úgy érte el a magyar hoki, hogy a riválisok szinte mindegyike akkoriban már fedett pályák sokaságával rendelkezett, a mieink pedig novembertől februárig nyitott pályákon, nemegyszer havazásban vagy esőben voltak kénytelenek edzeni, játszani és mégis sok ezer szurkoló bíztatta őket a hideg lelátókon!
No de 1982-ben végre átadásra került a BS, ezáltal első ízben megkaptuk a vb rendezést és bár az 1979-es alászállás óta nem sikerült újra a világ második vonalába jutnunk - „Mikor, ha nem most?”- kérdezhette joggal a sikerre éhes magyar hokis társadalom az első hazai „C” vb előtt!
Következhettek tehát a meccsek, amelyekre a közönség gyakorlatilag minden alkalommal megtöltötte az új csarnokot, ami bizony naponta közel tízezer tomboló nézőt jelentett! Még az Észak-Korea elleni meccsen is csaknem telt ház volt, pedig azt a mérkőzést egyenesen hétköznap délelőtt rendezték!
A játékosok minden esetre, ami tőlük tellett azt megtették, hogy meghálálják a feléjük áradó szeretetet, sőt talán még erőn felül is teljesítettek! A szakmai stáb – vagyis Boróczi Gábor szövetségi kapitány és segítője, Vitalij Davidov már a rajt előtt egyértelművé tette nyilatkozataiban, hogy csak akkor lehet esélyünk a feljutást jelentő első két hely valamelyikének megszerzésére, ha a velünk együtt a felkerülést megcélzó riválisok közül – hollandok, kínaiak, dánok, franciák – minimum kettőt sikerül legyőzni, mert abban biztos volt mindenki, hogy lesznek körbeverések az élmezőnyben. A másik három találkozót – a spanyolok, az észak-koreaiak és a bolgárok ellenit – pedig gond nélkül hoznia kell annak, aki az 1985-ös fribourgi „B” csoportos vb mezőnyének tagja kíván majd lenni!
Mint később kiderült, a szakvezetés remekül mérte fel az előzetes erőviszonyokat, csupán arra nem számított senki, hogy a hollandok ennyire felülről lógnak majd ki a mezőnyből.
A vb rajtján Spanyolország legyőzése könnyed ujjgyakorlatot jelentett Keresztyék számára (17-2), a franciák ellen már nagy csatát vívtunk, de meg lett az újabb két pont (3-1). Az első szünnapot követően jött a már említett Észak-Korea elleni délelőtti meccs és ez sem jelentett gondot a csapatnak (14-1).
Március 15-e akkoriban nem volt piros betűs ünnep, de a teltházas BS-ben azon a napon annak ellenére fantasztikus hangulat uralkodott, hogy a honosított észak-amerikai játékosok egész sorát felvonultató Hollandia ellen nem igazán volt remény a pontszerzésre. Mégis a hálás szurkolósereg minden magyar gólt úgy ünnepelt, mintha legalábbis azonnali feljutást ért volna (5-12).
Bizony más volt az akkori hoki, a maihoz képest; egy öt gólt ütő csapat is szenvedhetett hétgólos vereséget bombaerős csatárokkal rendelkező ellenfelétől!
Sajnos két nappal később a dánokkal szemben is alulmaradtunk (0-4), pedig itt nem volt ekkora különbség a két válogatott között, de azon a március 17-i estén, akkor sem találtunk volna a rivális kapujába, ha hajnalig játszunk!
Az utolsó előtti játéknapon a bolgárokat, ha nem is akkora fölénnyel, mint a spanyol vagy az észak-koreai együttest, de simán legyőztük (7-2), így aztán feljutásról döntő ütközet lett az utolsó napon rendezett Magyarország-Kína összecsapásból!
A hollandok első helye nem lehetett kérdéses, a narancs mezesek az egész mezőnyt végigverték, míg a minket szintén legyőző dánok bőszen hullajtották pontjaikat, így az utolsó meccs előtt egyértelmű volt a helyzet; ha megverjük az előzetesen esélyesebbnek vélt, egy évvel korábban a „B” csoportból a hollandokkal együtt kieső kínaiakat, akkor második helyezettként feljutunk, minden más eredmény esetén a távol keletiek visszakerülnek oda ahonnan jöttek…
Ez az 1983. március 20-i vasárnap végül a magyar válogatott eddigi mintegy nyolc évtizedes történetének legszebb lapjaira került és aranybetűkkel íródott! Egy egészen szenzációs miliőben, a kihúzható mobillelátóknak is köszönhetően mintegy 10 000, a meccset végigtomboló magyar szurkoló előtt a csapat 4-3-ra győzött és négy év után ismét feljutott a világ második vonalába! Egy nagyon ideges hangulatú meccsen, egy lehetőségek szerint minél kevesebb kockázatot vállaló magyar csapatot láthattunk, amely az adódó helyzeteit remekül kihasználta, csak emberhátrányban kapott ellenfelétől gólt és mindemellett még egy remek kapusteljesítményt produkáló hálóőrt is felvonultatott, az egyébként az egész vb-n szenzációsan védő Kovalcsik Péter személyében! Kovács Csaba (a szövetség mai alelnöke), Búzás György (a fiatalon elhunyt népszerű „Buzera”), Ancsin János (a XX. Század legjobb magyar hokisa) és Palla Antal (ma már szinte örök technikai vezető) gondoskodtak róla, hogy a korong négyszer jusson a kínai hálóba! Az, hogy valamennyi magyar találatnál gyakorlatilag felrobbant a csarnok, szinte természetes, de a legheroikusabb hangulat akkor volt, amikor az utolsó másodperceket hangosan számlálták vissza a drukkerek és a végső dudaszó pillanatában eldőlt, FELJUTOTTUNK!
Mivel pedig akkoriban a Téli Olimpiák évében nem rendeztek vb-t, két éve volt Magyarországnak arra, hogy legalább annyira felhozza ennek a remek sikereket felmutató sportágnak a támogatását – mondjuk legalább egy állandó fedett pálya felépítésével - hogy a nemzeti csapat reális esélyekkel szállhasson harcba a bennmaradásért, a soron következő svájci „B” vb-n!
Ma már tudjuk; nem lett abban a két évben ebből sem semmi…
folytatjuk...
Juhász Attila
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
