Oly gyakran emlegetik, hogy a brazilos technika! Nagyjából olyan régen, mint ahogyan a magyaros technikát éltetik.(Apropó, egy kicsi kontra, a magyaros technika – legalábbis idehaza – manapság inkább arról szól, hogyan kell jól, és pontosan tippelni, néhány befolyásos labdarúgó részvételével).

Amúgy ennek a nagy hozsannázásnak az origója mindig egy aktuális világ, de legalább kontinenstorna. Amelyre egyébként a zsuga bonítók sima első helyezettként jelölik saját magukat, plusz a hónaljukat nyalogató imádóik által. Teszik ezt annak ellenére, hogy általában az utolsó pillanatig cidriztetik a fanjaikat a kijutásukkal. Gyakran komoly számlálás, és tekintélyelv kell, hogy a született homokfocisták végül ne essenek le a vébére vivő repülőről.

Na, hát erre mondom, tessék, itt a Copa America, hogy megint megszeressem őket! Itt is csak ők lehetnek az elsők, a mezen jól látható, felvarrott, büszke csillagjaik alapján örökké ez a mantra. Meg különben is mekkora spangli lenne, ha az ősi ellenség otthonában, a hangulatos Argentínában nyernék meg az aktuális tornát. Az első meccsükre is azzal a tervvel estem be, hogy most aztán – az általam, igazából nem is tudom miért, de nagyon tisztelt – Mano Menezes brigádja jól odaver a korábbi kétkedőknek, és a venezuelai válogatottat felszeleteli. Inakra szakítja, panírba hempergeti, forró olajba fekteti és felszolgálja a nyavalygó világnak egy lapos papírtányéron. „Nesztek csírák, ilyenek vagyunk, ha etetni akarunk titeket!”

Erre megint csak a kamuskodás! Annyira gyöngén fociztak, hogy egy rettenetesen rongyosra koptatott, de momentán nagyon ideillő közhellyel éljek: nevükhöz méltatlanul kóvályogtak! Összességében megint kaptunk a nagy reménykedő egónkba egy hanyag seggberúgást.

Amikor pedig megláttam Daniel Alves fejdizájnját, arra gondoltam, ha Pep Guardiola meglátja ezzel az idióta frizurával, saját kezűleg beretválja tarkopaszra, az Európában egyébként tök normálisan viselkedő jobb bekkjét. Ráadásul még úgy is focizott, az egyébként a világ legjobb jobbhátvédje címre méltán utazó ember, ahogyan senki sem látta. Világtalanul, haszontalanul, gyatrán.

De volt még nála is kirívóbb egyén. A Neymar névre hallgató fitoplankton, aki kiszabadulva otthoni közegéből, egészen botrányos külsővel lepte meg talán még saját édesanyját is. És ettől a cucctól nem állt távol a mutatványa sem. Egy alkalommal például elég ganéul viselkedett az ellenféllel szemben, amiért, a hírek szerint egy saller formájában megkapta a büntetését. Történt, hogy megsérült egy venezuelai focista, ilyenkor általában kirúgják a labdát, hogy Mágenheim doktor és csapat szolgálatba helyezhesse magát. Mindenki ezt tette, kivéve a zebrafejűt. Ha esetleg az egész mérkőzésen olyan mutatott volna, amitől még most is hüledeznének a nézők, rendben, elvitte a lelkesedés! De így, hogy csak illuzionista volt, hát ez nagy tapírság volt.

Különben Neymart hazáján kívül annyira nem szeretik, emlékezetes reagálás a neki behajigált banán. Ez a jele a másik brazil kollégának, Dagesztánban, de ő orosz banánt használ.

Horti Gábor, fourfourtwo.hu