Goodfriend megsértette az Atlanti Chartát. Még 1941-ben Franklin Roosevelt és Winston Churchill megvilágította: „tiszteletben tartják minden népnek azt a jogát, hogy megválaszthassa, milyen kormányzati formában kíván élni.”

Goodfriend a magyar nép esetében felrúgta ezt az elvet.

Együtt demonstrált azokkal a szélsőségesekkel, akik a kétharmaddal frissen megválasztott kormányzati forma ellen morgolódtak. Beavatkozott a magyar belügyekbe, mint tette ezt üdén 2002-ben a választás napján pártközpontokban vizitelő akkori USA-nagykövet.

Az amerikai külpolitika fájdalmasan erodálódott.

Közösséget vállal azokkal a – vélhetően felbérelt – vörös gárdistákkal, akik kocsmatöltelék módon pártszékházat dobálnak, kárt okoznak, törnek-zúznak, rombolnak, veszélyeztetnek – mint tették ezt elődeik a kínai kulturális forradalom évtizedében intézményépületekkel.

A maoista példa szembeötlő.

Döbbenetes módon az a volt maoista is demonstrált a korrupció(!) ellen, aki máig nem magyarázta el hihetően, miből építette – majd újíttatta föl – luxusvilláját a tengerparton. Közgépjárművel szállíttatta magát luxusvillájába oda és vissza.

Ő is a korrupció „áldozata”…?

Térségünkben sűrű a liberalizmus történelmi öröksége. „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel” – jelentette be az országnak Medgyessy Péter mint miniszterelnök 2004 augusztusában. Bele is bukott a vakmerő kísérletbe napokon belül.

Akkor nem tüntettek a vörös gárdisták.

Néhány liberális kerületvezető, majd egy baloldali főpolgármester-helyettes ellen nyilvános per zajlott – zajlik -, a korrupció ténye jogerős ítéletekben is bebetonozódott. Fizetett vörös gárdisták emiatt sem indultak „végső harc”-ba pártszékházak ellen.

Kettős mércések a vörös gárdisták (is)?

Mi állhat e mögött, kik és milyen célokkal – honnan vett pénzből – elevenítik föl a maói kulturális forradalmat, immár nem Ázsiában, hanem Európában, nemcsak Magyarországon, hanem a térség több országában Prágától Kijevig?

Kik hívják utcára ismét a liberális gerontokráciát?

Kik csalogatják elő luxusvilláikból a meggazdagodottakat? A terepjárós jótevőt. A bősz lótenyésztőt. A gáláns ingatlanosztogatót. A büszke halastavast. A szorgos kockásfüzet-vezetőt. A köztámogatásból tóparti szállodát vevő, majd tovább adó zsonglőrt?

Diadalmasan felsugárzik a liberális ortodoxia.

Ideológiai fanatizmusuk megjátszott volt: a luxusvilla, a bankbetét, a lovarda, a rokonságnak juttatott vagyon volt a valódi cél. A közös bűn törhetetlenül betonozza be az egységfrontot. Vállhoz a vállt vetve győzedelmesen masíroznak a maói sorban.

Demokráciáért ugrasztják harcba vörös gárdájukat.

Porítani, zúzni, fortyogni, megrémíteni a társadalmat. Felmutatni, milyen a liberális kulturális forradalom káosza. Az osztályharc fő fázisába sodorni a növendék tömegeket, tapasztalják meg, milyen is a modern, immár magasabb rendű szodómia.

Újfajta barbárság dúl.

Fenyeget, ijesztget, eliszkolásra késztet a liberális fundamentalizmus. Hivatásos forradalmárok profi színvonalon, jól iskolázottan vezetik be a forradalmi erőszakot. Felszínre buggyan és fortyog a politikai salak.

Tort ül a forradalmi elit.

Jelen van azonban az intelligencia is, az építeni akarás. Megvan a kontraszt, amely reflektorfénybe penderíti a politikai élősködés buzgómócsingjait. Ezek fenekedése mindegyre arrogánsabb. De egyre reménytelenebb is.

Már megkezdődött a szellemi, lelki újjáépítés.