Isten? - s mi a helyzet az ateistákkal

Haza? – az valami nacionalista dolog? S a nacionalista már kódolt fasiszta is, nem?

Család? – Elavult fogalom. Nem trendi. Inkább legyünk szinglik. Carpe diem, hogy klasszikusokat idézzünk. Bár ha a szingli létet választjuk, előbb-utóbb nem lesz kinek idézni...

 

Vagyis az Isten, haza, család háromasságot váltsuk fel másik hárommal: Pénz, pénz, pénz!

 

Ez már jobban hangzik. Ha megfelelő helyre kerülsz, ha pozícióba választanak, jelölnek, akkor már bekerültél a „csapatba”. Jár neked a végkielégítés, valami zsíros kamu állás. Elég csak a megfelelő helyen a megfelelő gombokat nyomogatni.

 

Tulajdonképpen az lenne a jó, ha ezt az egész választás dolgot eltörölnénk. Több milliárdot lehetne spórolni az ezer sebből vérző költségvetésnek. Ha már egyszer megválasztottuk a megfelelő embereket, minek négyévente a vérnyomásemelő stresszhelyzet a választásokkal. Képviselőink jobban tudják, milyen adókra megszorításokra van szükségünk.

 

A választópolgárok olyanok, mint a gyerekek. Négyévente örömködnek, mint a játszótérre kirajzó gyereksereg és össze-vissza húzzák az ikszeket és (kimondani is szörnyű ebben a nem csak fasisztoid, de klerikális országban is) a kereszteket. Még szerencse, hogy nem szeret minden választópolgár játszani...

 

 

Vajon ha mindenkinek (mind a 8 milliónak) „kötelező” lenne véleményt nyilvánítani a választások alkalmával érdemesebb emberek ülnének a bársonyszékekben? Apáink még emlékeznek rá, hogy a választások alkalmával délután kiszálltak a szavazni nem akaró elvtárshoz és finoman érdeklődtek, mi az oka, hogy nem jelent még meg az urnánál? Ahol szavazhatott, mit szavazhatott, választhatott a Hazafias Népfront egy jelöltjéből. Később kettőből. Pepsi colát kérsz, vagy Cocát? Cukros, édes, szirupos mindkettő.

 

Többekben komolyan felmerült, hogy a gyermekeknek is kellene választójogot adni. Az elsőre furcsának ható felvetésnek azért van alapja. Az Államokban gyakran elhangzik a panasz, hogy arra jók már 18 évesen a fiúk és lányok, hogy Irakban, vagy Afganisztánban az életüket adják a nagy amerikai demokrácia eszményért, a szabadságért, de ahhoz be kell tölteniük a 21. életévüket, hogy alkohollal kiszolgálhassák őket. Nagy Britanniában 16 évesen, engedéllyel már elmehetnek katonának (éljünk, haljunk a Királynőért), de csak 18 évesen szavazhatnak.

 

 

S miért ne lehetne egy 16 évesnek, vagy egy 14 évesnek véleménye a világ, az ország ügyeiről? Megkérdeztük már őket? Ma, Magyarországon egy lány, bocsánat nő, a 18. születésnapján dönthet úgy, hogy meddővé teszi magát (az adófizetők pénzéből!!! – jé, demokrácia ide, vagy oda engem nem kérdeztek meg erről a dologról), hiszen már a lehetősége, hogy esetleg teherbe (milyen álságos szó az áldott állapot helyett!!!) esik veszélyezteti trendi életét. Vajon a műtőasztalon eszébe jut-e, hogy ha az ő édesanyja két évtizeddel korábban hasonlóan dönt, akkor...

 

 

Egy kamasz iránt szerelemre gyúlok (tüzel a vágy) és mai trendi világunkban csak pikánsabb, ha az a kamasz azonos nemű, de 14 év feletti és szabad (,) akaratából beleegyezik az aktusba, akkor minden rendben van. Valóban? Egy 15 éves fiú vagy lány szexelhet egy felnőttel, de nem választhat négyévente képviselőt?

 

A minap főműsoridőben az egyik közszolgálati (?) bulvárműsorban egy 23 éves (minden szempontból felnőtt) hölgyike illegette magát a kamerák előtt anyaszült meztelenül. Felnőttként hozhatok egy döntést, hogy nézem, vagy sem (naná, hogy nézem!) ám ha egy gyerek (ó, milyen sok gyerek) nézi egyedül, csak a 12-es karikát látja, mellyel a tévécsatorna takarózhat. Ő szólt...

 

Azt hiszem, nyugodtan adhatnánk szavazati jogot a gyermekeinknek. Talán egy jobb világra voksolnának.

 

Talán nem nőttünk még fel a demokráciához? Lehet, hogy egy király kellene nekünk? Bár a király nem király korona nélkül. Igaz, nekünk, magyaroknak az is van. De a Szent Koronára felesküdni óriási felelősséggel jár.

 

Akkor már inkább a mutyizó képviselők...

 

Nawesh