A kormányzó jobboldal ugyanis minden bizonnyal hasonlóképpen elégedett azzal a tendenciával, ami a voksolás adataiban is tükröződik. Csak a rend kedvéért idézzük fel az össznépi elégedettség okát: az ilyen típusú megméretésnél tisztességesnek számító egyharmados részvétel mellett a Fidesz–KDNP jelöltje a szavazatok több mint felét begyűjtve nyerte el a polgármesteri széket, az MSZP-s versenyző alig harminc százalékkal maradt el tőle, a jobbikos 14, a független aspiráns 11 százalékot kapott.

Hódmezővásárhely esetében egyedi és általános belpolitikai jelenségek egyaránt tanulmányozhatók. Itt 1990 óta minden választást a jobboldal nyert meg, az államtitkári megbízatása miatt a polgármesterségről leköszönt Lázár János tíz éve bírja a helyi választók többségének bizalmát. Így akár el is lehetne intézni a mostani szavazást azzal, hogy egy jobboldali fellegvárban eleve nem is születhet más eredmény. Csakhogy elég nehéz baloldali fellegvárnak nevezhető nagyobb települést, választókerületet találni egy olyan országban, ahol a legutóbbi, még nem a Fidesz által alkotott szabályok szerint lebonyolított parlamenti választáson a jobboldali pártszövetség a 176-ból 173 egyéni mandátumot vitt el. A baloldal Magyarországon hosszú évek óta nem nyert semmilyen komoly téttel bíró választást.

A múlt vasárnapi voksolás azon ritka alkalmak egyike, amikor két általános választás között a felméréseknél hitelesebb képet kaphatunk arról, hogyan is áll a pártok örök versenyfutása. Hódmezővásárhelyen valóban nem az volt a kérdés, az MSZP megveri-e a Fideszt, hanem hogy az eredmény alapján elmozdultak-e bármerre az erőviszonyok. Nos, nem mozdultak el. A szocialisták arra hivatkoznak, hogy jelöltjük nagyot nőtt két év alatt, ám most sem bontják ki az igazság minden elemét. 2010-ben a Zöld Baloldal nevű formáció is szorítóba lépett: kapott is 12 százalékot az MSZP nyolcával szemben. Most az MSZP jelöltje úgy tornázta fel 22-re az eredményét, hogy a baloldalt egyedül képviselte. Az LMP nem is állított jelöltet, ami sajátos döntés egy olyan párttól, amely pólust szeretne képezni a politikai erőtérben. Így most az összefogástól elzárkózó lehetséges partnerek sem okolhatók azért, hogy még csak megközelítenie sem sikerült az MSZP-nek a kormánypártokat. A Jobbik maradt, ahol volt, így sok mindenről lehet beszélni a hódmezővásárhelyi választás kapcsán, ellenzéki áttörésről bizonyosan nem.

A baloldal sikertelensége különösen figyelemre méltó akkor, amikor a kormányzás nem éppen diadalmenet, a közhangulat borús, a kilátások bizonytalanok, a csúcsra járatott ellenzéki propaganda pedig sorra üti le a magas labdákat, legyen szó recesszióról, diplomáciai botrányt kavaró kiadatásról, bármiről. Az MSZP-től a balliberális sajtón át az internetes közösségi felületekig tapasztalható, mértéket nem ismerő, olykor gyűlöletorgiába átcsapó kormánybírálat kétségkívül befolyásolja a közhangulatot, politikai fordulatnak azonban nyoma sincs. Hódmezővásárhelyen, Magyarországon a helyzet változatlan. A Fidesz–KDNP sok szavazót veszített, de választást továbbra sem.

Nem csoda, hogy a kormány bukását naponta kétszer magabiztosan bejelentő ellenzék soraiban már unortodox választási eszközök alkalmazásán (lásd bojkott) is gondolkodnak.

Szerető Szabolcs - mno.hu