Lezajlott a legnagyobb tavaszi nemzeti ünnep, méltósággal és emelkedetten. Így volt ez a Nemzeti Múzeumnál, a budai Várban, szerte az országban és a határon túl. Kassán és Szabadkán, Rozsnyón és Kézdivásárhelyen, mindenütt, ahol magyarok élnek. Mert ez már csak ilyen, nemzeti ünnepet a nemzet ünnepel.

Más kérdés, hogy ez a csodálatos március tizenötödike sohasem vált a mindenkori hatalom ínyére, a századfordulóig gyakorlatilag betiltott, csak némán és titokban emlékező ünnep volt.

Aztán elolvashatjuk Babits versét, a Petőfi koszorúit, majd felidézhetjük a Horthy-korszakot. Emlékezhetünk a Rákosi-érára, amikor szegény Petőfinket Marx és Engels virulens és túlzottan dinamikus, soha el nem felejthető képei-plakátjai mellé helyezték, csak úgy dinamikusan.

Aztán persze jött az állítólagos enyhülés, szegény Petőfink pedig a forradalmi ifjúsági napok keretében a maga negyvennyolcával a március 21-i kunbélák és szamuelyik és a dicsőséges felszabadító szovjet hadsereg április 4-i hőstetteivel került egy sorba. Mintha ilyen egyszerű lenne a magyar történelem.

A történelem pedig nem ilyen egyszerű. Sem a múlt, sem a jelen.

Hát ez az, a jelen. A baloldali ellenzék már tavaly meghirdette, hogy az idei március tizenötödikén nagyszabású, a rendszerváltás óta soha nem látott hatalmas tiltakozó demonstrációt tervez a kormány ellen. Ebből persze nem lett semmi. Gyurcsány, aki jelenleg éppen ifjú pelenkázó apa, néhány ember előtt szónokolt a nem létező sajtószabadságról és a közmédiáról a Pilvax előtt. Tóbiás forradalmár Ajkán (naná, hogy ott) a szocialistákat úgy határozta meg, mint akik nyugat felé indultak és nyugat felé tekintenek, akik nyugalmat, gyarapodást kívánnak és európai Magyarországon szeretnének büszke hazafiak lenni. Szóval nyugalmat és gyarapodást szeretnének, hogy oda ne rohanjunk. A szocialisták és a büszke hazafiság egyelőre túlságosan tág, egymást kizáró fogalom.

Na aztán jöttek a civilek. Gátlás nélkül utánozták a Békemenet koreográfiáját, belekapaszkodva az Új Magyar Köztársaság (?) felvonulást vezető molinóba. Jó, már Gyurcsány is majmolta a jobboldalt, átvette háttérként a zászlókat, igaz nem a magyart, hanem az uniósat, de ez most mindegy.

Szóval jöttek a civilek, pontosabban három ifjú márciusi lángész és összetákoltak egy tizenkilenc kérdésből álló népszavazási petíciót. Szomorú látlelet. Politikai, politológusi, médiatudományi, pedagógiai és pszichológiai szempontból mindenképpen az. Ezek nem tudnak semmit. Hogy tizenkilenc pont eleve sok, pláne, hogy eklektikus. Hogy legalább tizenkettőt az OVB vissza fog utasítani a törvények szerint. Ezek nem tudnak semmit. Hogy a vagyonnyilatkozat és az útdíj, a kamarai közfeladatok és a tankötelezettség problémája, megspékelve a látványsportok finanszírozásával, nem beszélve a kormány Várba költözéséről együtt olyan zűrzavart, kakofóniát jeleznek, hogy komolytalanná teszik az egész kezdeményezést. Ezek nem tudnak semmit.

Az sem kizárt, ha van még egy üveg vörösbor, vagy betoppan két fülbevalós érzékeny jogvédő, a kérdések száma huszonötre, vagy harminchatra emelkedik. Hol volt itt a szakmai-politikai kontroll? Sehol. Ilyen az, amikor Gyurcsány pelenkázik, Tóbiás álmodozik, Szigetvárí duzzog, Szabó Tímea meg André Goodfriendről álmodozik. És nincs, aki beszólna, hogy ez gyerekek, túl sok lesz, tehát nem jó.

Elegendő a zseniális új magyar chartából egyetlen tételt idézni.

5. Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés határozat elfogadásával kötelezze a Kormányt arra, hogy az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 86. cikke alapján felállítható Európai Ügyészség létrehozását az Európai Bizottság erre vonatkozó előterjesztése esetében az Európai Unió Tanácsa, illetve az Európai Tanács eljárása során támogassa?

Világos, tömör és érhető. Rögtön érzékelhető a kérdőív életszerűsége. Menjünk el Tarnaleleszre vagy Sárbogárdra a kocsma elé, aztán kérdezzük meg Józsi bácsit a 86. cikkelyről, meg az Európai Unió Tanácsáráról. Aktuális téma, mindenkit érdekel. Csak úgy vágják majd a választ. De hiába, ezek nem tudnak semmit.

A tízparancsolat legalább tíz parancsolat. Más kérdés, hogy azt sem tudjuk betartani. Ebben a témában még a cserkészek és az úttörők is visszafogottabbak voltak.

A kisdobosok hat pontjáról nem is beszélve.