Leírom újra, mert annyira abszurd: szocdem lap védi a nagytőkét! Vagy nem is annyira abszurd ez?

„Vádlott helyett vádlójává fogok válni ennek a rendszernek” – rikoltotta bele a parlamentbe Gyurcsány. Baloldali ember ilyenkor szinte a szívéhez kap: jó gyerek ez a Gyurcsány, ő a mi fiunk, aki legyőzi a lefasisztázott Orbánt, aki már-már kommunista, s aki Dimitrov-pert idéz. Aki a mi kutyánk kölyke.

Hát nem! Tisztázzuk! Úgy, hogy balról is értsék!

Georgi Dimitrov kommunista volt.

Gyurcsány Ferenc mindössze egy poszt-KISZ-es tolvaj.

Geogri Dimitrov nem gyújtotta fel a Reichstagot.

Gyurcsány Ferenc lelkesen jóváhagyta a sukorói rablást.

Georgi Dimitrov pere koncepciós per volt.

Gyurcsány Ferenc pere egy köztörvényes balhéja.

Érthető ez így? Vagy fordítsuk magyar szocialistára?

Gyurcsány jó arc, csak kár, hogy nincs elég spanja a parlamentben. Kínos ezt így leírni is, ám mivel Gyurcsány Ferenc blogjában büszke eme meghatározásra, küzdjük le a hányingert.

Főleg, mert igaz.

A spanok otthagyták Fletót.

Kiss, Mesterházy és az emeszpés kassza.

Így együtt.

Gyurcsány Ferenc ugyanis nem jó üzlettárs. Félreértés ne essen, nem arról van szó, hogy Fletó ne lenne benne a buliban. Sőt. A KISZ-vagyon „privatizálása” az ő balhéja volt. Kiss Péteré is persze, akit liberális versenytársai fölöslegesen titulálnak rajzfilmhősnek. Lusta Dick trehány volt a Macskafogóban, jó Péterünket viszont aligha lehetett tunyasággal vádolni a rendszerváltás utáni magánosítás során.

De vissza Fletóhoz. Gyurcsány tökéletes volt az MSZP-nek, amíg „a progresszív demokratikus baloldal” megteremtőjeként eleget osztott. Ám amikor nemcsak a politikai bónusz maradt el, hanem Gyurcsány „neuralgikus viselkedése” miatt – eme megfogalmazás tényleg elhangzott egy MSZP-s elnökségi ülésen – a rendszerváltáskor megszerzett pártmilliárdok is veszni látszottak, buktatták Fletót.

Pártmilliárdok alatt értsünk kiadókat, újságokat, gazdasági társaságokat és téeszeket, külföldi bankszámlákat és a szinte számszerűsíthetetlen kapcsolati tőkét. Keleten alapban, Nyugaton a ’89-es váltáskor szerezve. Hogy ez kárt okozott az országnak? Hogy emberek százezrei mentek tönkre? Hogy… Ez nem volt szempont.

Ez nagy pénz volt, igazi spanos buli.

Az öregek ezt tudják, Mesterházyék beletanultak.

Gyurcsány Ferenc és a spanok most a baloldali eszméért szálltak harcba.

Helyén értsük ezt is, nem a francia forradalom szép gondolatairól s főleg nem a melósról van itt szó.

A hatalomról.

A pénzről.

Gyurcsány és a spanok úgy gondolják, hogy ha vörösre festik magukat, ha Dimitrovot és szakszervezeti mozgalmat játszanak – mert most komolyan, ha tényleg a tőkét akarták volna döntögetni, akkor hétfőn délben tüntetnek, munkaidőben? –, visszaszerezhetik a kormányzati pénzek elosztását.

Gyurcsány és a spanok.

A jó Fletó mártírt akar virítani, a párt pedig, amelynek kasszájára tör, a baloldal haszonlesője. Magyarországot meg úgy általában szeretnék tovább lopni.

S ez az ok, amiért írunk Gyurcsányról és a vele versenyt csaló spanjairól. Pátosznak tűnhet, de akár jobbról, akár balról nézzük, a rablás bűn.

Bűn, amiért felelni kell.

Gyurcsánynak a bíróságon.