Egy olyan pártra gondolok, amely akár koalícióra is lépne a Fidesszel, a KDNP-vel, de akár az LMP-vel is annak érdekében, hogy megvalósítsa programját. Hogy erőteljes befolyásával kikényszerítse a társadalmi igazságosság teljesebb körű érvényesítését a kormányzásban. A társadalmi igazságosság magasztos eszméjébe beleértjük az önhibájukon kívül lecsúszottak, például otthonaikat elvesztő hajléktalanok emberi méltóságának megőrzését célzó szociális védőháló megszövését éppúgy, mint az esélyegyenlőség, a társadalmi mobilizáció megteremtését. Olyan magától értetődő dolgok szavatolását várják el ezek a csalódott választók, amikről a választási kampányokban a Fidesz politikusai is mindig bölcsen és lelkesen szoktak beszélni. És 2010-ben azért nyertek elsöprő többséggel, mert ezt hitelesen voltak képesek előadni.

 

Bajnai Gordon – ma még igazán nem látszik pontosan, hogy mekkora valódi társadalmi támogatottsággal – a Fidesz-kormányban bármilyen okból csalódott szavazatok begyűjtésétől reméli pártja oly mértékű megerősödését, hogy ő maga lehet Orbán Viktor kihívója, hiszen riválisa, Mesterházy Attila szocialista pártjának a Bajnai-féle agytröszt elemzői véleménye szerint még annyi esélye sincs, mint neki. A Gyurcsány-féle formációt pedig az őszödi szónokot övező közutálat miatt koloncnak tekinti szinte mindenki a baloldalon. Csakhogy Bajnai ambíciója eleve kudarcra ítéltetett. Bármilyen furcsának is tűnik ezen a médiafelületen, nem a libatenyésztőknek okozott károk miatt konvergál szép lassan a nullához kormányfőjelöltségének esélye, hiszen az erkölcsi bűnt a gazdák ellen egy nagytőkés csoport fizetett menedzsereként követte el érzéketlenségével, kíméletlenségével.

Bajnai Gordon egész egyszerűen egy hiteltelen politikus. Annak gordonkázik és úgy, aki fizeti a zenekarát. Korábban a Wallisnak húzta a gazdák helyett gazdái fülének kedves muzsikát, később Gyurcsány mellett volt másodhegedűs, majd azután, hogy a szocialista kormány mandátuma idejét kitölthesse, marionettfiguraként a vezénylést is vállalta, ráadásul úgy, hogy mindenki számára egyértelmű volt, a partitúrát az IMF-nél írták. Bajnaira az IMF nagy hatalmú irányítóin, néhány amerikai nagytőkésen kívül itthon egy volt drogos, egy „mélységi felderítőnek” kiképzett bohócforradalmár néhány tucat haverján kívül csak a bukott SZDSZ szellemi holdudvara kíváncsi. Ők is csupán hatalmi ambícióik miatt.

Amikor korszakváltást emleget, az SZDSZ 2000-ben írt korszakváltó programját idézi fel, avagy lopja el. Amikor szellemes akar lenni, az általa remélt potenciális szavazóbázisáról úgy beszél, hogy nekik „nem ízlik a narancs, de ettől nem szerették meg a szegfűt sem”. De aki nem szívesen eszik se szegfűt, se narancsot, vajon beérné-e egy ki tudja, ki által fizetett, kinek a partitúrájából játszott hamis szólammal?

Nem tudjuk, vajon milyen támadási felületeket kínál még fel a jelenlegi kormány az ellenfeleinek, s – a rezsicsökkentés kormányzati jótett ellenére – mennyire teszi próbára támogatói türelmét, azt viszont pontosan tudjuk, Bajnai Gordonnak semennyi esélye nem lesz ebből a körből híveket vadászni.

Akinek a pártállami diktatúrában egyetemistaként csak a menzán felszolgált kajával volt baja, aki évtizedeken át képes volt szimbiózisban létezni üzleti partnerként és politikusként is Gyurcsány Ferenccel, az mondhat bármilyen okosnak tűnő elképzelést kormányfői tevékenységéről, arra a sokat látott, sokat hallott külső megfigyelő már csak csak legyint: ez is csak amolyan hirtelensült Gordon blőd.

Torkos Matild - mno.hu