Szánalmas, ha az ország volt miniszterelnöke azzal tölti becses idejét, hogy újságírókkal szívózzon. Egy volt miniszterelnöknek úgyszólván munkaköri kötelessége, hogy vastagabb bőrt ápoljon az ábrázatán, mint azok, akiknek sem hatalmuk, sem befolyásuk nincs, akik mögött nem állnak sötét magánbirodalmak, és akik csak a szó erejében bízhatnak, ha a hazájukban mocskos játékokat űznek az emberekkel.

Szeretett hazánk, Magyarország tényleg a feljelentések országa. Talán nem köztudott, de az újságírók nagy része állandóan bíróságra jár, hol egy kielégítetlen kékharisnya, hol egy félkegyelmű katona, hol a volt miniszterelnök jelentget fel bennünket. Hogy miért? Mert feljelenteni jó… Bajnai Gordon is úgy szocializálódott, hogy az ügyvédeivel jól kibogarásszák egy-egy nyilvános mondat vitatható jelzőjét, és addig-addig boncolgatják, amíg akad valami jogalap, aztán irány a bíróság.

Pesty Laci mögött nem áll hatalom, századannyi vagyont sem gyűjtött, mint Bajnai, mert Pesty Laci nem vett részt a spontán privatizációban, és nem fosztotta ki jóhiszemű magyar családok százait, mint a kommunistákból átvedlett újkapitalisták.

A mostani bírósági döntés nem arról szól, hogy Bajnaiék tönkretettek-e magyar családokat. Ebben az országban a jelek szerint nem akad bíró, aki valaha igazságot szolgáltatna a tönkretett embereknek. Bajnainak nem kell félnie. Neki a bíróságon kívül ott a húsz éve tökéletesen működő kapcsolati háló, a bíróságon pedig a bizonyosság, hogy a haja szála sem görbülhet. Szívózik az újságírókkal, és biztosra megy, mert a törvény szerint már nem közszereplő.

Nekem már csak néhány kérdésem marad – és ezeknek történetesen semmi közük a rágalmazási per mondattani civódásához, hanem a lényegre vonatkoznak. Hol a pénz? Hol a hatszáz család öt és fél milliárd forintja? Miért lett öngyilkos kilenc ember? És Bajnai Gordon – a Wallis elnök-vezérigazgatójaként – valóban nem tudott semmiről, és a körülmények áldozata volna, vagy számító, tolvaj gazember?

Mindenki döntse el… Ehhez nincs szükség bíróságra, csak elemi élettapasztalatra.

Tehát: hol a pénz, Bajnai?