- „Viktor! A hazánk nem csak a tiéd!” – Fodor Gábor óriásplakátja hetek óta illeti ilyen indirekt váddal Magyarország miniszterelnökét. Azaz Orbán egyeduralkodásra tör.

- „Az alagút Clark Ádám téri bejáratánál felállították Orbán Viktornak a sztálini pózban megörökített, hungarocellből készült szobrát. Előbb a lábát fűrészelték le, ledöntötték, a fejét levágták és rugdosni kezdték.”  Azaz az aktivisták - Bajnai Gordon jelenlétében – Viktort a hajdani kommunista diktátorral azonosították.

„Ha szavazásra akarjuk bírni az embereket, ellenséget kell keresni, ha nincs, akkor démonizáljunk valakit, mert ma már csak ettől mennek el az emberek voksolni”- szólt Nyakó István.

Az MSZP akkori kommunikációs igazgatója elszólását Nagyváradon követte el. Egy fél évtizeddel ezelőtt - 2008 szeptemberében - nyilvánult így meg a Magyar Ifjúsági Értekezlet ottani nyári akadémiáján.

„Ha az elmélet előbb jön, mint az élmény, akkor az ember megvakul” – vallja a Kanadában élő magyar pszichoterapeuta - Feldmár András.

Nyakóék „elmélete” egyáltalán nem a vakoké. Egy gyakorlat általánosítása. Következtetésüket levonhatták azt az előző évek választási küzdelmeiből.

Tekintsük például az un. Last Minute viták „fejlődési irányát”! A tizenöt évvel ezelőtti, 1998-as Horn-Orbán vitában még egyetlen sértő szó vagy kifejezés sem hangzott el. Mi több, mindkét fél igyekezett elkerülni azt. Pedig a friss Orbán Viktornak ugyancsak lett volna alkalma a mind fáradtabb Horn Gyulán triumfálni.

Vitájuk 42-ik percének elején - Horn több tárgyi tévedésére reagálva - Orbán Viktor igen kacifántosan fogalmazva kísérelte meg elkerülni ellenfele megsértését. Íme: „A beszélgetésünk előttünk álló szakaszára nézve szeretném mondani a miniszterelnök úrnak, hogy méltatlannak tartanám a mostani beszélgetésünk súlyához azt, hogy ha rendre arra kényszerítene a miniszterelnök úr,hogy arra emlékeztessem, hogy nem biztos, hogy nem csalja meg az emlékezete. De ez volt az utolsó miniszterelnök úr, hogy szóvá teszem: rosszul emlékszik.”

Ez még nem minden! Alig telt el 3-4 perc, az érvelésbe magát egészen belelovaló Horn Gyula így tört ki: „Na olyan párthatározatot nem lehet hozni…!” A hallgatóság döbbent csendjét az ellentáborból fel-felszakadó kuncogás törte meg. Orbán e durva hiba magas labdáját nem ütötte le, amivel egyből kiüthette volna Horn Gyulát. Egyrészt a saját szavait használhatta volna fel ellene annak bizonyítékaként, hogy ellenfelének köze nincs a demokratikus átalakuláshoz. Horn elszólása megmutatja, vitapartnere még mindig a pártállami diktatúra embere. Másrészt – amikor Horn a közönség reagálására kijavította magát – „Mert ugye, már párthatározatok nincsenek is.” – Orbán Viktor ellenfele hiteltelenítését így fejezhette volna be: - „Azért egy felelős kormány miniszterelnökének illő tudnia, mikor mit beszél.” Ezzel szemben válasza csupán ennyi volt: „Nyilván párthatározatok ügyében nem fogok Önnel vitatkozni!”.

Snitt!

A miniszterelnök jelöltek (Orbán - Medgyessy) 2002. április 5-i vitájának helyszíne szintén a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Corvinus) aulája volt. A vita legelején az speciálisan erre felkészített Medgyessy Péter minden igyekezetével azon volt, hogy pólust képezzen. Ez esetben a pólus társadalom-lélektani kifejezés. A közszereplő azon törekvését jelöli, amely során egy kisebb vagy nagyobb közösségben a „mi egy oldalon állunk” helyzetet igyekszik elérni az „ők”-kel, tehát az ellenféllel szemben.

Első fázisa közönség jóindulatának a beszéd elején való elnyerése, retorikai műszóval a „captatio benevolentiae”.

- „Az elmúlt négy év kormányzati teljesítménye?” - ez volt a műsorvezető által ismertetett” témák elseje. Medgyessy Péter mintha meg se hallotta volna. Ő saját magának tett fel kérdést – „Miért vagyok ma itt?” - és mindjárt erre válaszolt. (Korábban az MSZP kifogásolta a miniszterelnök jelöltek vitájának az időpontját, s úgy volt, hogy a megmérettetést nem is vállalják.) Medgyessy öninterjúvoló válasza: - „Nem akartam eljönni, mert nem szeretem a diktátumokat”. Már ezzel nekifogott a pólusképzésnek. A Fidesz ragaszkodott az általa javasolt időponthoz. Ez Medgyessy interpretálásában diktátum. Aki a Fideszt itt képviseli, az tehát diktátor. Majd egy önkritikának is felérő beismeréssel folytatta. Óvták őt Orbán Viktortól, aki „kiváló szónok” mi több, „színészi képességekkel” is rendelkezik.

A szónoklás, szónokolni kifejezés a magyar nyelvben negatív előjelű: „Ne szónokolj itt nekem! – Hordószónok!” A színészkedés pedig politikus esetében egyenesen hitelrontó minősítés, hiszen őszintétlenséget, megjátszást, hazudozást jelent. Igaz, mindezek a minősítések expressis verbis nem hangzottak el. Csak ráutalásos módon. Orbán Viktort Medgyessy indirekten démonizálta. (Részletesebb elemzésünket lásd a gondola 2002. ápr. 10-i publicisztikájában ]]>http://www.gondola.hu/cikkek/6544-Poluskepzes.html]]>)

Snitt!

A 2006. április 5-i Gyurcsány – Orbán Last minute vita az MTV stúdiójában zajlott helyszíni közönség nélkül. Itt – nem lévén közönség-puffer, hangsúlyosabbá vált az egymásra reagálás, a szembefeszülés. Gyurcsány Ferenc az Orbán bevezetőt követően ott folytatta a „szónoklat” váddal a démonizálást, ahol négy évvel korábban Medgyessy Péter abbahagyta: – „Jaj, de veszélyes lenne ez a szónoklat, ha Orbán úr még soha nem lett volna kormányon!” . Majd mintha nem is ő, de éppen az ellenfele kezdte volna a sértegetést, megfogalmazta politikusi hitvallását: „a politikában nem a sértések, hanem a megbecsülés legyen az úr” Most pedig sorjázzanak e hitvallás „megbecsülései”!

- „Piacszerzésről tart nekünk itt hosszú-hosszú előadást az a politikus, aki bezárta az Oroszország felé vezető kaput”. Azaz Orbán képmutató.

-„Ijesztgetni…., ahhoz nem kell politikusnak lenni, ahhoz elég előugrani egy sötét sarokból”. Azaz gengszter.

- „Volt olyan miniszterelnök, aki azt magyarázta, hogy mit számít a törvény, arra most nem fussa!” Azaz törvényszegő.

- „Ön fél a számoktól… Nem elég ám a szónoklat. A vezetés döntést igényel, a döntéshez pedig muszáj ismerni az országot”. Azaz tájékozatlan mind az adatok, mind a mindennapok világában.

- „Beszélni én is tudok, de én megmutattam, hogy cselekedni is. Ön az utóbbiban mintha nem állna annyira jól”. Azaz Viktor egy impotens potentát.

- „A Fidesz kampánya buta és igaztalan…, elnök Úr, valamikor Ön nem mond igazat.” Azaz egy bután és igazságtalanul fellépő szervezet hazug vezetője.

- „Orbán Úr! Ön fél a fejlesztéstől…, Ön hazardírozik”. Azaz tutyimutyi konzervatív és expressis verbis hazardőr.

(Részletesebb elemzést lásd a gondola 2006. április 12-i publicisztikájában ]]>http://www.gondola.hu/cikkek/47709]]>)

Hét évvel ezelőtt a képmutató, gengszter, törvényszegő, tájékozatlan, cselekvésképtelen jelzők indirekt megfogalmazásától Gyurcsány Ferenc a hazug és hazardőr minősítgetéssel eljutott ellenfelének direkt démonizálásáig.

Könnyű – mondják - egy háborút elkezdeni, de nehéz befejezni. Minden kezdet nehéz – így a másik közmondás. A kettő némileg ellentmond egymásnak. Ha egy politikai vetélkedés polgárok közti viszálykodássá növi ki magát, az nem tekinthető valami ártatlan ügy kezdetének. Az háborúskodást szül. Az vallásháború jellegét ölti, és az ilyen polgárháborús helyzet mindig az ellenfél démonizálásával kezdődik. Előbb csak egy, vagy egynehány démontól akarják az embereket megszabadítani, majd hívektől is. Ezért sem tekinthető „egyszerű politikai performansz”-nak az ilyenfajta bevezetés a démonizálásba!