Bár az alaptörvény a magyar állam folytonosságát, a mai államberendezkedést az 1956-os forradalmi eseményekből eredezteti, sosem árt ezt újra és újra tudatosítani. Ezt tette Tarics Péter legújabb könyvével, a Romanika Kiadó gondozásában nemrég megjelent 1956 tanúságtétele Wittner Mária életének tükrében című 350 oldalas munkájával. A tartalmilag és műfajilag is rendhagyó kötet sok, eddig publikálatlan érdekességgel lepi meg az olvasót; monográfia, megspékelve a forradalom előzményeit, szabadságharcba fordulását és megtorlását feldolgozó drámai értekezésekkel.

Kegyetlen volt Wittner Máriához a sors. A tizenhárom börtönév után (benne kétszáz nap siralomház!) a szabadultak megaláztatásával, a beilleszkedés gondjaival, majd a forradalom emlékét meghamisító kommunistákkal is meg kellett küzdenie. A szerző, aki a rendszerváltás óta kutatja 1956 történeti-politikai hátterét, ekképpen jellemzi a halálra ítélt szabadságharcos hősét: „Gondolkodásából, magatartásából, vállalásaiból, élete minden pillanatából a huszadik század lelkiismerete szól hozzánk. Olyan hős, aki megjárta a poklok poklát, aki egész életében könyörtelen őszinteséggel, konoksággal és kitartással ápolta és hirdette 1956 hőseinek, áldozatainak vállalásait, aki minden erejével, minden lehetséges nyilvános fórumon elítélte a kommunista diktatúra megtorlásának jogot nélkülöző módszereit.”

A négy esztendeje távozott Wittner Mária a mának is (talán nekünk, most elbukott, nemzetben gondolkodóknak is) üzent. Sajgó üzenet: „Ha mi, a még élők nem tesszük helyre a hazugságokat, nem védjük meg az ártatlanok becsületét, más már nem tudja megtenni helyettünk.”

Pilhál György - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>