Sokkal jobban kell hagyatkoznunk az egyeztetésekre, a közös döntésekre és azok végrehajtására. Aki nem tanul, nem alkalmazkodik, nem figyel, az nagyon könnyen téved – mondta Orbán Viktor a közmédiának adott évzáró-évértékelő interjúban Gulyás István azon kérdésére, hogy mit tanult a Fidesz az úgynevezett kegyelmi ügyből.

Egy másik kérdés kapcsán az önreflexióról ]]>szólva ]]>a miniszterelnök úgy vélte,

„a rosszarcúak mindig távoznak, abban bízunk, hogy a rossz tulajdonságainkat is magukkal viszik.”

Hozzátette: „az a jó, ha az alkotni akaró, produktív, cselekedni, létrehozni, dolgokat megteremteni akaró karakterek vannak többségben, a potyautasok kevesebben. Valamennyi biztos mindig akad, olyan buszt még nem láttam, amin egy-két bliccelő ne lenne, az a fontos, hogy ők ne jussanak a kormány közelébe. Az önreflexió azt jelenti, hogy esténként átgondolod-e a vagy sem, hogy aznap mit végeztél, az jó volt-e vagy sem, és ha nem, akkor kijavítod-e vagy sem. Ebből a szempontból a kormány jól áll.”

Az elmúlt másfél évtized ennek bizonyítéka, az elmúlt két év pedig különösen.

Csak szólunk: Magyar Péter éppenséggel a rossz arcok egyike, aki azért távozott a Fideszből, mert egy határon túl nem tudott teljesítmény nélküli ingyenélő potyautasként létezni.

Az efféle sz..arcok előbb-utóbb kipenderülnek a Fidesz-univerzumból. És kikötnek ott, ahol most vannak: külföldi globalista zsoldban, a lyukas zoknis Hadházytól Törpojácáig. Ezek itt nyüzsögnek, zsizsegnek, izgulnak, neszeznek, motoznak, nyálas csíkokat húznak mindenfelé – idegesítőek, de muszáj együtt élni a jelenséggel, egyebet nemigen tehetünk, bár volna rá igény, de

holnap reggel, az új év első napján is nagy levegőt kell vennünk, és tekintetünket az alant pattogóknál magasabb láthatárra emelni.

Ugyanis, mint a miniszterelnök fogalmazott, „a magyar élet a munkaalapú gazdaságra és a családokra épül. Nincs migráció, nincs gender, nincs brüsszeli alávetettség. Szuverenitás, családbarátság, teljesítményre épülő érdemalapú gazdaság – ebből nem szabad engedni.”

Igen, ez a tét áprilisban. Célra kell tartanunk, csakis azt szabad szem előtt tartani, a gőzt pedig, ahogy mondani szokták, a lapátkerekekre kell irányítani, nem pedig a hajókürtre. Hiszen – idézzük megint Orbán Viktort – „egy kormányzópártnak kormányozni kell, nem kampányolni, az ellenzéki pártokkal vívott csörték másodlagosak.” Ugyanakkor, ahogy hozzátette, „a kampánynak is megvan a maga ideje.”

Ebben viszont mindannyiunknak feladata és küldetése van, épp az alant nyüzsgő-zsizsegő-zizegőknél magasabbra emelt tekintet okán – tudniillik mi nem tagadás szülte vak gyűlöletből, hanem hitből, szeretetből vívunk, mert magyar hazánkat és magyar jövőnket védelmezzük.

Nálunk az igazság, velünk az Isten. Fel a győzelemre!

Ágoston Balázs - ]]>www.demokrata.hu]]>