„A 2003 karácsonyán zajló ikerszülésnél az első baba rendben megszületett, ikertestvére azonban a születésekor legalább 12 percig oxigénhiányos állapotba került, emiatt maradandó fogyatékosságot szenvedett, és végül félévesen meghalt.”

„2007 szeptemberében egy kislány magzat válla az édesanyja szeméremcsontjában elakadt, és az ítélet szerint a születést köve­tően a 40 percen át tartó újraélesztése sem vezetett eredményre. A magzat halálát (a 2012-es ítélet szerint) oxigénhiány és a kiszabadítására tett műfogások során bekövetkező nyaki gerincsérülés okozta.”

Jogerősen két év szabadságvesztésre ítélte és tíz évre eltiltotta hivatásától a Fővárosi Ítélőtábla Geréb Ágnest a fent említett két, nagyon régóta húzódó, tragikus kimenetelű otthon szülés ügyében.
Eddig a tények. Ám higgadt véleményütköztetések helyett otromba vádaskodások, minősítgetések jelennek meg minden olyan felületen, ahol Geréb Ágnes ügye kerül szóba.

Én pedig csak kapkodom a fejem. Próbálom megérteni, hogy egy jogerős bírósági ítéletet miért nem hajlandó elfogadni Magyarország egy jelentősnek mondható része. Mert valóban nem egyszerű a helyzet. Ugyanis Geréb Ágnes nem egy gyűlölhető bűnöző.

Geréb Ágnes tetteit feltehetően a jó szándék és a segíteni akarás vezérelte. No és némi dacos küldetéstudat. Ez utóbbi pedig igencsak veszélyes tud lenni. Ahogyan az is, ha valaki elkezdi azt hinni, hogy megkérdőjelezhetetlen orákulum, tévedhetetlen megváltó. Aki sosem hibázhat. És aki az őt körülvevő, rocksztároknak kijáró rajongás és hódolat miatt már saját maga is elhiszi, hogy nem tud, nem tudott hibázni.

Pedig az van, hogy hibázott. Kétszer is. Két emberélet szárad a lelkén. Két gyermek halt meg, szó szerint a kezei között. És Geréb egyik tragédiáért sem kért bocsánatot. Összeszorított szájjal, sértődötten vette tudomásul, hogy a bíróság a kirendelt orvos­szakértők szakvéleménye alapján bűnösnek találta két gyermek halála ügyében. És nem érzi magát hibásnak.

Ezek tények. Objektív, száraz tények. Orvosi diplomával nem rendelkezem, de hiszek abban, hogy egy demokratikus jogállamban élek, és azok a szervek, akik erre hivatottak, részrehajlás nélkül el tudják végezni a feladatukat. Hiszek abban, hogy Magyarország egy olyan jogállam, ahol működnek a fékek és az ellensúlyok. Emiatt merem rábízni magam a kirendelt orvosszakértőre, emiatt bízom abban, hogy mind jogilag, mind orvosszakmai­lag kifogásolhatatlan ítélet született.

Persze tudjuk, hogy Magyarország a tízmillió szövetségi kapitány országa. Tudjuk, hogy Magyarországon mindenki kiválóan ért mindenhez. Jómagam azt gondolom, hogy a világ egyik legtehetségesebb népe vagyunk, ugyanakkor mégsem hiszek benne, hogy az a több ezer kommentelő, aki szakértőinek gondolt véleményét fogalmazza meg Geréb ügyé­ben, jogi végzettség vagy akár orvosi diploma híján valóban meg tudná állapítani minden kétséget kizáróan, hogy helyes vagy kifogásolható ítélet született.

Bármilyen tehetséges ez a magyar nép, mégsem hiszem, hogy az a kommentelő, aki a büntetést is leülné Geréb helyett, jobban ért a joghoz és a szülészeti szakkérdésekhez, mint az erre hivatott, diplomával és gyakorlattal rendelkező szakemberek. Sőt! Továbbmegyek.

Egészen biztos vagyok benne, hogy nem. Ahogyan azt is rendkívül veszélyesnek gondolom, hogy az ellenzéki sajtó és az ellenzéki pártok megpróbálják elhitetni, hogy Magyarország nem jogállam. Hogy Magyarországon nem kell betartani a törvényeket.

Magyarországon jelenleg az ellenzék minden fórumon elmondja, hogy nem fogja befizetni az ÁSZ által kiszabott bírságot. Magyarországon ma Soros álcivil szervezetei követelik Ahmed H. szabadon bocsátását. Ellenzéki publicisták, közírók, televíziós újságírók jelentik ki, hogy a közelgő választás nem lesz törvényes. Bojkottra szólítanak fel, mert szerintük Magyarország nem demokrácia. Szerintem meg pontosan tudják, hogy minden idők egyik legnagyobb választási veresége fenyegeti őket és puszipajtásaikat, és ezzel a védekezéssel akarják jó előre felpuhítani annak a történelmi választásnak az eredményét, ahol a magyar emberek végleg leváltják a tehetségtelen, hazug, elvtelen és korrupt ellenzéket.

Magyarországon ma nagyon sokan „free Ahmedeznek” és „free Gerébeznek”. Aláírásgyűjtést rendeznek „Freedom for Agnes” címmel, és tudatlan petíciójukra kérik az én aláírásomat is.

Ezek az emberek ráléptek arra az útra, ahol a ballib megmondóemberek azt üvöltözik, hogy nem kell betartani a hatályos magyar törvényeket, ahol nem kell elfogadni a magyar bíróság ítéletét. Ahol semmibe lehet venni, ha valaki megtámadja Magyarországot, ahol valaki annak ellenére vezet le otthon szüléseket, hogy a bíróság eltiltotta tőle, ahol egy bába úgy vezet le egy ikerszülést, hogy a törvény szerint 1992 óta minden ikerterhesség veszélyeztetett terhességnek számít, és mind a protokoll, mind a törvény kizárólag kórházban szülést enged meg. Ahol egy veszélyeztetett terhes anyát egy bába arra biztathat, hogy a törvény ellenében ne a kórházi szülést válassza. Pont. Ez a törvény. Amit mindenkinek be kell tartani. Még Geréb Ágnesnek is.

Geréb Ágnes ezenkívül a két haláleset kapcsán is számos hibát vétett. Nem akkor adta be az oxitocint, amikor kellett volna, nem végezte el a gátmetszést, amikor kellett volna, rossz fogással próbálta kivenni a csecsemőt, ami miatt eltört a gyerek válla, és hosszan sorolhatnám. Geréb Ágnes felvállalta annak az ódiumát, hogy a hatályos magyar törvénnyel szembemenve, valami érthetetlen küldetéstudattól vezérelve több esetben nem a törvények betűi szerint cselekedett.

Geréb Ágnesnek azt is tudnia kellett, hogy ha bármilyen komplikáció lép fel, akkor vállalnia kell annak következményeit. Ugyanis Magyarország jogállam. Minden ellenkező híreszteléssel szemben nagyon is az. Magyarországon adót kell fizetni. Magyarországon meg kell állni a piros lámpánál. Magyarországon jegyet vagy bérletet kell vásárolni, ha valaki igénybe akarja venni a közösségi közlekedést.

Magyarországon be kell fizetni az ÁSZ által kiszabott büntetést és a parkolási bírságot. És Magyarországon el kell fogadni a magyar bíróság ítéletét. A végére engedtessék meg egy személyes gondolat.
Jómagam ikrek apukája vagyok. Gyermekeimet egy igazán hozzáértő, rendkívül tehetséges és tisztességes szülész-nőgyógyász segítette világra.

Mi az első pillanattól kezdve tisztában voltunk azzal, hogy a gyermekeim édesanyja az ikerterhesség miatt veszélyeztetett terhesnek számít. Éppen emiatt jártunk sokkal többet kontrollra, végeztettünk el minden vizsgálatot, és születtek a gyerekek kórházban, orvosi segítség mellett. ­Emiatt élnek most teljes életet. Ezért élnek.

Ezért nem kerültek oxigénhiányos állapotba. Ezért nem tört el a válluk és a csigolyájuk.
Én amúgy végtelenül toleráns ember vagyok. Minden hülyeséget, pillanatnyi divatot hóbortos türelemmel viselek. Otthon a négy fal között bárki hihet az ufókban, lehet oltásellenes, nyugodtan gondolhatja, hogy lapos a föld, segíthet az „igazi menekülteken”, és nyugodtan gondolhatja, hogy szülés esetében nem szükséges szakorvosi segítség, műtő és biztonságos kórházi körülmények.

Pontosan addig, amíg engem vagy a szeretteimet, vagy egy megszületendő magyar gyereket nem veszélyeztetik az agyament hülyeségek. De onnantól kezdve, hogy Salah Abdeslamot a Keleti pályaudvaron etetik szalámis szendviccsel, onnantól kezdve, hogy egy beoltatlan gyerektől elkapják a fiaim a kanyarót, hogy a szülő tájékozatlansága és elvakult Geréb-rajongása miatt egy újszülött meghal, vége a türelmemnek. Pontosan ezekben az esetekben fogy el a tolerancia.

Petíciók ide, petíciók oda, Magyarország jogállam, aki bűnt követ el, az elnyeri büntetését. Még Geréb Ágnes is.

Apáti Bence

A szerző táncművész, publicista

]]>www.magyaridok.hu]]>